Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 327-345 Kilényi Dávid vándor színtársulata Szombathelyen (1819-1824) 1. kép. Kilényi Dávid levele Vas vármegyéhez pártfogolásért. VaML, Megyei közgy. ir. 908/1820. Abb. 1. Eine Bittschrift von Dávid Kilényi an dos Komitat Vas um Unterstützung. Komitatsorchiv Vas, Schriften der Komitatsversammlung. 908/1820. A vármegyei támogatást kérő színigazgató érthető módon származtatta együttesét az ország egyik legmegbecsültebb színtársulatától, de a levélben a társulat jogelődjeként említett, Kulcsár István irányította második pesti magyar színtársulat valójában 1815 júliusától Miskolcon folytatta pályafutását. A pesti Rondella épületében még pár hónapig, 1815 szeptembere és decembere között tartottak ugyan magyar előadásokat - ehhez a társulathoz tartozott Kilényi -, de az elsőként említett társulat magja Kulcsár ajánlásával vidékre távozott (DÉRYNÉ 1955. I. 253-254). Az épület lebontása után a Pesten maradottak 1816-tól Kecskeméten játszottak tovább, ahol nemsokára megalakult az Alföldi Színjátszó Társaság immár Kilényi igazgatása alatt. 1818 júniusában Aradon bukkantak fel, majd 1819-ben a Dunántúlnak vették az irányt. Következő nevezetesebb állomásukként az 1819. október 19-étől induló komáromi fellépéssorozatot szokás említeni: ettől fogva Komáromi Színjátszó Társaság néven váltak ismertté. Első szombathelyi és kőszegi előadásaik az ezt megelőző hónapokra estek. Gaál György a Kisfaludy Károly drámáinak német fordítása elé írt Theater der Magyaren című színháztörténeti összefoglalásában Kilényi Dávid társulatát az említésre méltó kisebb társulatok között sorolta fel 1819-ben (GAAL 1820. XXIII-XXIV). Az első évek gyakorlatlansága után vándorlásaik valamennyi állomásán, melyek közül Gaál Komáromon felül Temesvárt és Pécset emeli ki, mindenütt tetszéssel fogadták őket, sőt a német nyelvű sajtó is kedvezően nyilatkozott róluk. A 16 főt számláló társulatból az első helyre Dérynét teszi, mellette a társulat igazgatóját, valamint Láng Ádámot és Vásárhelyi Károlyt tartja említésre méltó tagoknak. Könyves Máté Játékszíni Koszorújában (KÖNYVES 1834. 60-65) a Kilényi vezette társulatot szintén a második pesti magyar társulat kapcsán említette, fő momentumként hangsúlyozva a Dunántúlon adott és lelkesedéssel fogadott előadássorozatot, amellyel a társulat a dunántúli vármegyék pártfogó támogatását is elnyerte. Elismeréssel nyugtázta a Kilényi-társulatból alakult Erdélyi 329