Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - HORVÁTH Sándor: A GRÁDISTYEI HORVÁTOK JELES NAPI SZOKÁSAINAK INTERETNIKUS KAPCSOLATAI
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 301-313 A grádistyei horvátok jeles napi szokásainak interetnikus kapcsolatai. Néhány példa' díszedényekre költöttek presztízs miatt, most a fent sorolt új szokások által fejeződik ki a presztízs, amely egyértelműen a szomszédok felé tekint, s - Burgenlandból - veszi a példákat. A presztízsérték azonban önmagában is súlytalan, csak esztétizáló jelentőségű. A presztízsjavak megszerzése anyagiakkal mérve is komoly értékbefektetéssel jár. Azonban az itt soroltakhoz rendszerint olcsón lehet hozzájutni. Mivel az esztétikai dimenzió jellemzi, emiatt az ünnep kiterjesztésére, megnyújtására is csupán esztétikai értelemben törekszenek. (Az érem másik oldalát jelentené annak megvizsgálása, milyen szerepe, jelentősége van ezeknek az államhatár másik oldalán, Burgenlandban, illetőleg Ausztriában.) A jelenség mindenesetre nagy hasonlóságot mutat a látványpékségekkel. A látványszokások, vagyis a vizualitásnak ez a túlsúlya a lényegét illetően mintha a barokk nyomdokain járna. Verebélyi Kincső a társadalmi reprezentáció fogalmával köti össze az ünnepeket és az új ünnepek alakulását. „Amikor a népszokásoknak az ünnep tartományába tartozó jelenségeit elemezzük, már meggyökeresedett, elfogadott és értékkel felruházott reprezentációkkal van dolgunk" - fogalmaz Verebélyi (VEREBÉLYI 2005. 28). Emellett - amint már idéztük - különbséget tesz a szokások rituális és reprezentációs funkciója között. A jeles napi szokásoknak azonban ennél sokkal jelentősebb hatása, funkciója is van: a kapcsolati, közösségi háló erősítése, építése. Amint ezt éppen a szokásokkal kapcsolatban hangsúlyozta Dieter Lutz: a szokás egy lehetséges közös kapocs a települési közösségek tagjai között; a hagyományőrzés révén lesz jelenvaló a szokásközösség („Das Brauchtum kann eine der möglichen gemeinsamen Bindungen der Glieder einer Siedlungsgemeinschaft sein. Durch brauchtümliches Verhalten wird die Brauchgemeinschaft existent.") ( LUTZ 1966. 228). A magyar és az osztrák néprajzi atlasz eredményei alapján az adott nyelvi/kulturális többségen belül is területi eltérések tapasztalhatók. Ennek okai: a) a vallási különbségek (pl. protestánsoknál is megjelennek betlehemező cigányok), b) eleve hiányzik a hagyományból a jeles napi szokás (pl. horvátoknál a betlehemezés). Ezen belül a horvát: a) a helyi utat választja (pl. karácsonyfa állítása), b) a saját útját járja (pl. koledálás). A szokások szövegei: a) saját nyelvűek, b) átvételek (pl. az aprószenteki köszöntő horvát szöveg „frisicom, frisicom" kezdete a német „Frisch und g'sund"-ból), c) a szokások tárgyainak elnevezései is lehetnek jövevények (pl. az aprószenteki korbács nevét átvették a német tájnyelvbe „Karwatsch" alakban. Az újdonságok terjedése: a) napjaink háromkirály járása Ausztriában (ott országos karitász gyűjtést jelent), ennek ellenére nálunk nem honosodott meg, b) sírok világítása - gyertyákkal, mécsesekkel - a temetőkben nagyobb ünnepekkor (karácsony, húsvét) és hasonlók. A közös jellemzők, „pannon" sajátosságok: rönkhúzás, pünkösdi királynéjárás (lehetne, de mégsem: Szlavóniában is ismert, de a grádistyei horvátok lakta falvakban csak közvetve van jelen, magyar nyelvű átvétel esetén gyakorolt). A fentiekkel összevetve rendkívül üdvözlendő Tátrai Zsuzsanna következtetése: „A kalendáris szokások táji tagolódásának vizsgálata arról győz meg, hogy tájegységenként katalógusokat és példatárakat kell készíteni ahhoz, hogy differenciáltabb képet kaphassunk a táji és mikrotáji változatokról. Amennyiben a forrásaink, adataink lehetővé teszik a történeti, gazdasági, társadalmi, vallási, etnikai, interetnikai szempontokat is figyelembe kell venni." (TÁTRAI 2002. 337). Véleményünk szerint különösen az összetett vizsgálat hozhat megnyugtató eredményeket. Ugyanakkor szem előtt kell tartani Verebélyi Kincső figyelmeztetését: „Az életteljességhez az is hozzátartozik, hogy a szokások pontosan soha nem ismétlődnek meg, mindig 'itt és most' megvalósulásról értesülünk. A történetiség nem azt jelenti, hogy hogy egy szokás első adatolt említése után is mintegy változatlan állandóságában bukkan fel." (VEREBÉLYI 2005. 26). 311
