Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - HORVÁTH Sándor: A GRÁDISTYEI HORVÁTOK JELES NAPI SZOKÁSAINAK INTERETNIKUS KAPCSOLATAI

HORVÁTH Sándor der deutsche Volksbrauch und haben auch die Gottscheer kein Gegenstück.") (

WOLFRAM 1970. 129). A magyar jeles napi szokások tagolódását vizsgálva Tátrai Zsuzsanna kiemelte, hogy „vannak olyanok, melyeknek változatai a magyar nyelvterület valamely jól körülhatárolható tájegységére jellemzők, mint pl. a Dunántúlon a regölés, lucázás, pünkösdikirálynéjárás." (TÁTRAI 2002. 336). A grádistyei horvátoknál a Luca napi köszöntőt vették át szinte a magyar szövegből készített fordításban. A pünkösdi királynéjárást csak abban a néhány horvátok lakta faluban gyakorolták, ahol a szokást átvették - magyar nyelvű formában - a környezetüktől. A regölést nem vették át, hiszen ott megvolt a hozzá hasonló üzenetet közvetítő koledálás. HALOTTAK NAPJA A halottak napi virágozásról és a sírok kivilágításáról gyakran megemlékezik a néprajzi szakirodalom, de leginkább általánosságban (PL.: BALASSA 1989. 153; JUNG 1978. 165). Holott alaposabb feltáró munkával az elmúlt egy-másfél évszázad változásait alkalmanként tényszerűen meg lehet ragadni. A sírok halottak napi, mindenszenteki virágozását és kivilágítását Nagynardán és Felsőcsatáron 1887-ben vezette be az új plébános, Schápy József. Erről így ír a nagynardai plébánia pénztárkönyvében: „Halottak napján, illetve 'Mindszentek' estéjén pedig a sirokat kivilágíttattam, a mely szokást mindjár az első évben hoztam be, és erre a nép 'Mind-Szentek' ünnepi szónoklatban fel is szóiitatott (sic!). Ebben ellenkezést nem tapasztaltam, sőt Igen szépnek és helyesnek találták. A sirok kivilágítása Mindenszentek estéjén Felső Csatárott is általam hozatott be. Ez elődeim alatt szokásban nem volt."

: A halottak napi szokásoknál is egyre általánosabban terjed a szomszédos osztrák, azaz burgenlandi példa. A sírok ma már nem fehér-sárga lángú fényben úsznak a határ menti településeken, hanem pirosban. Ausztriában szerzik be a 24, 48, stb. óráig égő, piros pohárkában kapható mécseseket, amelyeket a kisebb szél sem fújja el. No, ezek adják a temetők piros fényét mindenszentek tájékán. De nem csak ekkor. Előbb a másik nagy ünnep, a karácsony idején világított meg néhány sírt a gyertya-, mécses-fény, s manapság már az évnek szinte minden szakában fel-felsejlik néhol a tény, hiszen újabban a halottak évfordulójára is „gyertyát" gyújtanak a sírokon. Karácsony-újév idején pedig lassan már a halottak napihoz hasonló fényárban úsznak a magyar-osztrák határ közeli temetők. Továbbá a sírok díszítésénél is újabb „kötelező" elemek jelentek meg: legkésőbb a halottakra emlékező ünnepre, de inkább már előtte „kell" örökzöldből és száraz anyagokból összeállított sírdíszt elhelyezni a sírokon. Aztán karácsony előtt ezt egy gyertyával díszített sírdísszel kell lecserélni. - Karácsonyi sírdíszt az 1990-es évek közepén hoztak először ausztriai rokonok nardai sírra. A sírok karácsonyi dísszel, karácsonyfával való feldíszítésének hagyományáról, e hagyomány svájci kialakulásáról Han Trümpy írt (TRÜMPY 1997.). A 20. század elején jelentek meg az első ilyen karácsonyi díszek a svájci sírokon. Ugyanakkor már a 19. század végéről van nyoma ennek Ausztriában, s ugyanebben az időben kezdett terjedni Svédországban is. Skandináviában is csak lassan terjedt: 1921-től ismert Finnországban és csupán 1945-től Dániában (TRÜMPY 1997.186). Trümpy a halottkultusz 20. századi erős jelenlétének tekinti az új hagyomány kialakulását és gyors elterjedését (18. kép). A halottak napi szokások között egyes grádistyei horvát településeken - elsősorban a német lakosságú szomszédságban élő burgenlandi és a morvaországi horvátoknál - elterjedt a halottak napi „stricli", kalács sütése: mindkét esetben németektől való átvételre utalnak a hagyomány lejegyzői. A német „Allerheiligenstrizel" mintájára „olahálinstrycle", „hálinstriycle" kifejezést használnak (VECERKOWÁ 1992. 66-67). ÖSSZEFOGLALVA Az ünnep kiterjesztésének, meghosszabbításának a gesztusa mögött a presztízs új kifejeződését látjuk. Az ünnep kiterjesztésénél nemcsak annak időbeni megnyújtására gondolunk, hanem a Bimmer által javasolt nyilvános-privát felosztásból kiindulva a privát szféra nyilvánosság felé való „nyújtózkodására", terjeszkedésére is. A nyilvános ünnep - privát ünnep csoportosítás fontosságára hívja fel a figyelmet Verebélyi Kincső „Ünnep" című tanulmányában (VEREBÉLYI 2004.). A virágozás és a díszvilágítás egyaránt erre utal. Amint egykoron néhol a viseletre, máshol pedig a konyhai 1 A nagynardai plébánia pénztárkönyve. 1890. november 8-én kelt bejegyzés az 1888. évi bevételeknél. A nardai plébánia levéltára. 310