Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - HORVÁTH Sándor: A GRÁDISTYEI HORVÁTOK JELES NAPI SZOKÁSAINAK INTERETNIKUS KAPCSOLATAI

HORVÁTH Sándor 17. kép. Kerékagyból készített mozsárágyú az alsóőri helytörténeti gyűjteményben (Heimathaus, Unterwart). Horváth Sándor fotója Abb. 77. Aus Reifen gemachte Mörserkanone In der Heimatsammlung in Unterwart (Heimathaus, Unterwart). Foto von Sándor Horváth Rábapatonán (

TIMAFFY 1991. 169). A középkori vízkereszti játékok a liturgiához kötődően a 9-10. században jelentek meg Franciaország északi területén, bencés monostorokban, majd Belgium, Svájc, Németország és Itália mellett hazánkban is előadták őket. A 12. századi győri Tractus Stellae játék, amelyet Karsai Géza szerint vélhetően Pannonhalmán mutattak be, e sorba tartozik (

KARSAI 1943. 37-39). A középkori vallási színjátékok és a néphagyomány szerves kapcsolatára Karsai is utalt: „Nem lehetetlen, hogy a bot végére erősített vagy pedig az ismert kiugrasztható faszerkezettel ellátott csillag, amelyet a népi betlehemeseknél és háromkirályjáróknál úgyszólván egész Európában megtalálhatunk, már a középkorban is megvolt. A népi színjátszók - mint sok mást - ezt is a középkori vallásos színjátszás gazdag szöveg- és kelléktárából örökölhették." (

KARSAI 1943. 149). FARSANG Amikor az esztendőben nincs lakodalom, akkor szokták a rönkhúzást, a bolond-lakodalmat megrendezni: Alsóőrött utoljára 1964-ben volt, mert akkor megvoltak hozzá a vállalkozó szervezők - „voltak megfelelő emberek, akik odaajánlották magukat" -, de 1981-ben már nem rendeztek, holott akkor sem volt egyetlen lakodalom az egész esztendőben. (LUKÁCS 2000. 531)A 19. századtól a terület egészére jellemző a rönkhúzás (törzsökhúzás és más néven is ismert) - tekintet nélkül a különféle nyelvi, kulturális közösségekre (

SCHMIDT 1980. 114-123). Horvátországban csak a szlovénekkel szomszédos területekről ismert (GAVAZZI 1988. 20). E szokás lakodalompótlék szerepe, valamint a vénlány- és az agglegénycsúfolás miatt kedvelt szokás volt. S míg a maskarás, gyakran obszcenitással is tarkított farsangi szokásokat az egyház képviselői gyakran tiltották, a bolondlakodalom tiltásáról - pedig a házasságkötés paródiája is volt - nem tudunk. A Szentgotthárd környéki szlovének rönkhúzását (EPERJESSY 1999.) 2013-ban az Országos Szlovén Önkormányzat eleveníti majd fel (11-15. kép). A húsvéti ünnepkör egyik jellegzetessége a húsvéti örömtűz gyújtása. E szokás - minden bizonnyal - német hatásra terjedt el a régió egyes horvátok lakta településein, mint például Szentpéterfán, Ólmodon. A németek apostola, Bonifác és Zakariás pápa közötti levelezés töredékéből ismert, hogy a németeknél a húsvéti tűz gyújtása már élt 751 táján (WOLFRAM 1972. 77). Ausztriában a húsvéti tűzgyújtás jellegzetes területei Stájerország és Burgenland: míg az előbbiben elsősorban család tűzrakását jelenti, addig a mai Burgenland területén legények csoportja gondoskodik a húsvéti örömtűzről (WOLFRAM 1972. 15 és Jahresfeuer III. Österreichscher Volkskundeatlas). Ismerik a Szentgotthárd környéki szlovének is, sőt, náluk napjainkig fennmaradt ezzel együtt a durrogatás is. „Nagyszombaton máglyák, tüzek égnek este a dombokon. A máglya mellett a fiúk durrogtatnak, harmonikán és gitáron játszanak. Énekelnek és tréfálkoznak az emberek. A második világháború előtt a felnőttek igazi mozsárágyukkal durrogtattak, és az idősebbek is összegyűltek a máglyáknál. Ma a gyerekek és a nagyobb fiúk pléhdobozban fejlesztett karbidgázzal durrogtatnak" - írja ezzel kapcsolatban Kozár Mária (KOZÁR 2003. 73). A szokás elterjedését nem köthetjük az egykor nagyjelentőségű legénycéhek működéséhez, mert e céhek a magyarok - különösen a Győr-Moson-Sopron megyei magyarok - körében is igen gyakoriak voltak (NÉMETH 1966., PERGER 2002. 502-506) (16-17. kép). Az ünnep meghosszabbítása történt meg a húsvéttal: a díszítést illetően mindenképpen. Előbb az igazi, s többnyire karcolt díszítésű, kifújt húsvéti tojásokat kezdték el ágacskákra - leginkább barkára - függeszteni. Ennek burgenlandi kialakulásáról Gaál Károly írt: a stináci horvátok 308