Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - HORVÁTH Sándor: A GRÁDISTYEI HORVÁTOK JELES NAPI SZOKÁSAINAK INTERETNIKUS KAPCSOLATAI
savaRia a vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 301-313 A grádistyei horvátok jeles napi szokásainak interetnikus kapcsolatai. Néhány példa 1 7 10. kép. A falu betleheme Harasztifalun 2010-ben. Horváth Sándor fotója Abb. 10. Dorfbethlehem in Harsztifalu im jähre 2010. Foto von Sándor Horváth A magyar „korbács" szót használják az osztrákok/németek. A kismartoni/eisenstadti burgenlandi tartományi múzeum 17735/a-b. számú néprajzi gyűjteményi tárgya egy „Karwatsch", azaz „korbács", amellyel aprószentek napján jártak korbácsolni. Az eredeti feljegyzés szerint: Aus Weidenruten geflochtene sogenannte „Karwatsch" (stammt von magyar. Worte „korbács" aus dem südlichen Burgenland. Verwendung (It. Lehrer Stephan Aumüller): „Am 28. Dezember (Tag der unschuldigen Kinder) gehen die Kinder morgens von Haus zu Haus und „frischen" (-„auffrischen gehen") alt und jung auf wahrend sie spenden: „Frisch und gesund, Frisch und gesund Und a längs Leb." A korbács szót a magyar nyelvből átvette a horvát is: mint magyar jövevényszó szerepel a horvát nagyszótárban, az Anic-szótárban (ANIC 1998. 436). Az aprószentek napi, egészségkívánó mondókával kísért korbácsolás Richard Wolfram szerint elsősorban a német nyelvterületre jellemző, nyugaton Belgiumig és Angliáig, keleten pedig Erdélyig, északon a magyar nyelvterülettel szomszédos szlovák vidékekig terjedt, míg délen a szlovének mellett csupán a velük és a magyarokkal szomszédos horvát régióban volt ismert (WOLFRAM 1972. 68). Noha Verebélyi e szokás elemzésénél megállapítja, hogy az életet, az egészséget befolyásoló varázsvessző korokon, társadalmakon átívelő unversalé, s e szokás ilyen értelmű élete rítusnak tekinthető, ez a szerep megváltozik, amikor a korbácsoló cserébe adományt kap, hiszen ekkor már a társadalmi kapcsolattartás reprezentációja lesz (VEREBÉLYI 2005. 37). A korbácsolás szokását - amint a legtöbb jeles napi szokást sem - nem tudjuk történeti mélységben adatolni a grádistyei horvátokkal kapcsolatban. A 20. században pedig az adományozás jellemző volt e szokásnál. Ha feltételezzük, hogy a grádistyei horvátok itt, új lakóhelyükön vették át e szokást, akkor a reprezentációs funkció nem tűnik elégséges magyarázatnak. Ráadásul a 11. kép. Törzsökhúzás 1933-ban a magyarok lakta Csákányban. Csaba József fotója (SNF 1217.) Abb. 11. Blochziehen in dem von Ungarn bewohnten Csákány im Jahre 1933. Foto von József Csaba (SNF 1217.) horvátok körében még az 1960-as, 70-es, 80-as években is várták a korbácsolókat, hogy a következő esztendőben ne legyenek betegek, azaz feltételezték: ha nem korbácsolják meg őket aprószentekkor, akkor betegek lesznek a következő évben. A szokás tehát ezidőben két rétegű volt: rítusként is funkcionált, de a reprezentáció is megjelent benne. Az anyaországi horvátoknál elterjedt koledálás, újévköszöntőének-mondás a grádistyei horvátoknál sem hiányzott (GAVAZZI 1935. 6). Bár a híradások többnyire 305
