Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - HORVÁTH Sándor: A GRÁDISTYEI HORVÁTOK JELES NAPI SZOKÁSAINAK INTERETNIKUS KAPCSOLATAI
HORVÁTH Sándor A szalmázás fontos kelléke volt a köszöntőmondásnak is. A lucázásra kapott engedély után szalmacsutakra térdeltek a fiúk s így mondták a kotyolót. Kotyolószövegek horvát településeken is mondanak: ezek gyakorlatilag tükörfordításai a magyaroknak, például a „kity-koty" helyett „kics-kocs"-ot mondanak. A palázolás, valamint a szerb és horvát karácsonyi ünnepkör polazenik-járói az ünnepelt, Kiss Mária is értekezett (Kiss 1982. 77-78; Kiss 1984.; Kiss 1988. 58-63). A magyar palázolás tájszó eredetét, születésének helyét Kniezsa István Nyugat-Magyarországon véli megtalálni (KNIEZSA 1955. 376). Ugyanakkor a grádistyei horvátoknál a polazenik kifejezést nem használják. Viszont - más vidékek mellett - elsősorban a nyugat-magyarországi területen maradt fenn a 20. században a palázolás kifejezés. A kifejezés délszláv eredetére utal, hogy - hazai viszonylatban vizsgálva, többek között - a pomázi szerbek is ismerték e kifejezést (Kiss 1988. 59). Napjaink jeles napi újdonságaira jellemző az ünnep kitolása, az ünnep „meghosszabbítása". A karácsony előtti időszakban - elsősorban az adventben - már a „vasfüggöny" lebontása előtti esztendőkben megjelent a határ menti magyarországi településeken az udvari vagy utcai fenyőfák karácsonyi színes égőkkel való kivilágítása. A szokás bevezetői Nardán például - az 1956-ban - Németországba (az akkori NSZK-ba) távozott 9. kép. A séi betlehem, amelyet 2005-ben állítottak fel - ismereteink szerint - elsőként a megyében, a templom előtt 2010-ben. Horváth Sándor fotója Abb. 9. Bethlehem in Sé, gestellt im Jahre 2005 - unseren Kenntnissen nach - als erstes in dem Komitat, vor der Kirche im Jahr 2010. Foto von Sándor Horváth 8. kép. Karácsonyi díszvilágítás a nardai házaknál 2006-ban. Horváth Sándor fotója Abb. 8. Weihnachtsbeleuchtung in den Häusern In Narda im Jahre 2006. Foto von Sándor Horváth rokonokat meglátogatva látták a kivilágított fákat, s először nagyméretű, színes izzókból - „diszkó-lámpákból" barkácsoltak össze egy égősort. Tavaly már szinte minden olyan háznál világítottak a kültéri karácsonyfaégők, ahol van a háznál fenyőfa. A példát követte a helyi önkormányzat is, s előbb házilag barkácsolt égősorral, néhány éve pedig bolti késztermékkel világítják ki advent idején a plébániatemplom melletti óvoda előtti „karácsonyfát". Néhány éve a díszvilágítás más módjai is terjednek: a ház ereszénél világító, az erkély szélén világító sorégők, stb. Valamivel később, indult útjára - de a szomszédos osztrák példák nyomán - a bejárati ajtók koszorúval való ékesítése, illetőleg az ablakokba helyezett, karácsonyi hangulatot teremtő díszvilágítások: a hétkarú gyertyatartót helyettesítő lámpasortól a különféle figurális megoldásokig bezáróan (8. kép). A karácsonyi ünnepkör legújabb ausztriai hozadéka az életnagyságú, szalmabábokból összeállított „Betlehem" a séi templomnál. Ennek ötletét egy - a rendszerváltozás óta - Ausztriában dolgozó nardai horvát férfi, illetve annak felesége vetette fel a helyi egyházközségben, s a megvalósításban is ők, illetve családjuk más tagjai vállaltak oroszlánrészt. Tehát egy német területen ismert szokást egy horvát terjeszti a magyarok között (9-10. kép). Az aprószentek napi korbácsolás szokásánál a horvát szövegekben a német átvétel tükröződik: A „Prisicom, prisicom" kezdet, s a „prisicati" elnevezés - vagy a frisicati - a kalendáris hagyomány megnevezésére a német „Frisch und g'sund frisch und g'sund" (= Friss és egészséges) mondóka kezdetből származik. 304
