Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
NAGY Zoltán Az ANTON PARTSCH nevével, szárkorongján ZU TERESIENFELD beütéssel ellátott pipa hátoldalán SCHWARTZ jellegzetes mesterjegye, a kócsagtollas fő tanulmányozható, amit szintén a pillanatnyi figyelmetlenség, a véletlen művének tarthatunk [VIII. tábla KM 316], így ezt a darabot is a hamisítványok közé sorolhatjuk [VIII. tábla KM 316]. A hamisítás egyértelmű bizonyítéka az is, hogy az azonos formákba préselt pipákon SWARTZ IN KÖRMEND, CÖRMEND, valamint PERTSCH, ANTON PARTSCH neve felváltva tanulmányozható [VI. tábla KM 340, KM 90, KM 93, KM 317], Figyelemre méltó néhány, a Rákóczi 55. szám alatti ház udvarán előkerült kagylós talpú, vaskos „nyolc ujjú", nyolcszögletű tűzkosarú, terrakotta, nehéztestű, alakra tökéletesen megegyező agyagpipa. Egyiken BODNÁR SCHEMNITZ (NAGY 2001. LXXIV. tábla k3), míg a másikon M .HONIG SCHEMNITZ (R55 lll/B.33-183-111) beütés található. Vajon melyiket ki készítette? Honig Mihály Selmecbányán működő igen híres pipakészítő mester volt, a 19. század elő harmadától kezdve apja, Anton Honig, majd később annak özvegye által vezetett Felső Rózsa utcai műhelyben dolgozott. A hagyomány szerint 1852-ben Amerikából akkora megrendelést kapott, hogy jórészt egyszerű kézi gépekkel berendezett műhelyében a napi 60-70 pipát előállítani képes mester nem tudta teljesíteni, így visszamondta azt. Körmenden, két lelőhelyen összesen 70 darab pipatöredék került elő nevével (M. Honig) fémjelezve, melyek a fenti bizonyságok alapján mind hamisítványnak tekinthetők. Ezt a feltételezést támasztja alá az az öt darabból álló pipalelet is, mely a megszólalásig azonos ugyan, de külön-külön más-más bepecsételésűek. Csaknem teljesen ép, rekonstruálható az a redukciós eljárással készült fekete pipa, melynek jellegzetessége, hogy négy-négy karéjos, bütykös bordázott talpa és kíhajló szájperemű tűzkosara van. Társai közül még egy fekete, két terrakotta és egy márványozott változata ismeretes. Mind az öt tökéletesen megegyező méretű, egy formába préselt alkotás. A talp közeli karéjos „rádlizásos" díszvonal képzés abban tér el, hogy egyiknek fonatmintás, másiknak fogaskerék mintás, hármójuknak pedig két soros töltött rombuszmintás csík szalad végig a pipatalp két oldalán. Az elsőn SCHWARTZ IN KÖRMEND [V. tábla. KM 202], a másodikon Salamon [V. tábla KM 56] (Fürsdt Salamon), a harmadikon K. A7AR 1 9 [V. tábla KM 58], a negyediken Podrecs [V. tábla KB. 2001.1.54], míg az ötödiken egymásra pecsételt M. Honig [V. tábla KM 59] bélyegző lenyomata látható. Ezek a pipatöredékek a körmendi Monaco kávéház alapozásakor kiásott földből kerültek elő 1990-ben, illetve egy közülük a néhány tíz méterrel északabbra fekvő Bástya utca 2001. évi csatornázásakor, ezért el kell fogadnunk, hogy a példáinkban említettek egy közös körmendi műhelyből származnak. Az V. táblában bemutatott darabokról joggal feltételezhetjük, hogy egy azonos öntőmintát használtak fel mindnyájuknál. A KM 202 SCHWART7, a KM 56 Salomon, és a KM 58 K.A7AR bepecsételés feltételezhetően egy időben és egy célszerszámmal készült. A másik kettő ugyanazzal a formával ugyan, de talán más időben, más-más kiegészítő díszítő szerszámot használva került a szárító táblára. Ebben az esetben is érvényes, hogy a formából kipréselt nedves pipaagyagba kellet a bepecsételés és a díszítés műveletét elvégezni, tehát nem félkész áru bérfeldolgozása történt Körmenden. Mindegyiket Johannes Schwartz hamisításainak könyvelhetjük el. SCHWART7 JÁNOS neve az 1828. évi országos összeírás adólajstromában a 385. sorszám alatt szerepel, mint zsidó házatlan zsellér (40 éves), „pipa csinyáló, aki, folyvást dolgozik, többnyire legényt is tart, de most nincsen" bejegyzéssel együtt. Két férfi testvérével, feleségével és egy leányával élt egy háztartásban. Az 1831. évi zsidóösszeírás tanúsága szerint a háromtagú család mellett két fiú és egy leányszolgáló is szerepel, ami a család tekintélyét és anyagi kondícióját jól szemlélteti. A halotti anyakönyvből tudjuk, hogy Schwartz János 1788-ban „Neutran" (Nyitrán) született, de itt Körmenden halt meg „korgyengeségben" 1878. június 30-án 85. éves korában. A számunkra tanulságot szolgáltató pipasorozatokból még többet is bemutathatunk. Ilyen a pipák színét figyelembe véve két pár pipatöredék is. Az „öt ujjú", kagylós 19 A kis-azari pipakészítő központról keveset tudunk. 2001-ben előkerült darabjain egyik oldalon K.AZAR beütés, másikon ovális mezőben KISAZAR alatt kiterjesztett szárnyú madár látható. [KB 2001.1.60] A pipafej alatt karéjban húzott töltött rombuszdísz Schwartz műhelyének sajátossága. Egy másik hasonló bepecsételéső darabon [KB 2001.2.3], Jellemző, hogy K.AZAR bepecsételésű pipatöredék tűzkosara alatt kétsoros töltetlen rombuszfüzér, az azonos formába préselt PODRECS beütésűn [KB 2001.1.55] ugyanott előkerült K. AZAR-i bepecsételt pipán [KB 2001.1.59] kétfonatos paszománydísz látható, mely díszítések körmendi jellegzetességek, minden bizonnyal Schwartz műhelyének szerszámkészletének felhasználásával készültek. A pipakosár alatt fél karéjban futó kétfonatos paszománydísz szintén a Schwartz műhely jellegzetes helyi stíluselemeihez tartozik. 286
