Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
savaeia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 279-299 Szemfényvesztés. Agyagpipa hamisító műhelyek Körmenden a 19. század első felében talpú, egyszerű, hengeres tűzkosarú darabok mind egy formában készültek, de a gyártás folyamán két különböző összetételű agyagot használtak. A homokszínű agyagpipák egyikében SCHWARTZ IN KÖRMEND [VI. tábla KM 340], a másikban Cörmend [VI. tábla KM 90], míg a terrakották közül az egyikben Partsch (liliomos mesterjeggyel) [VI. tábla KM 93], a másikban ANTON PARTSCH (liliomos mesterjeggyel), pipakarimáján [...jTHERESIENFELD bepecsételés látható [VI. tábla KM 317], Azt is elképzelhetjük, hogy az áruválaszték bővítése diktálhatta a kétféle agyag használatát, de lehet, hogy csak más-más időben készült darabokról van szó. A homokszínű agyagpipák színárnyalata is megegyező, ezért ebben az esetben felételezhetjük, hogy Schwartz János pipakészítő műhelye gyártotta a Cörmend bepecsételésűek teljes sorozatát. A magyar szent korona jó témának ígérkezett a pipakészítők számára is. Többféle nagyságban, sorozatban gyártották őket Körmenden is. A különböző magasságúak helyben készítésének idejét a pipatesten található ovális keret azonos díszítése határozza meg. Az azonos kiállású, de többféle méretben készített formákra jó példa az itt bemutatott három agyagpipa. A legnagyobbra ANTON PARTSCH [VII. tábla KM 64], a két kisebb feketére és márványozottra SWARTZ IN KÖRMEND, [VII. tábla KB 84. 26. 13], illetve PODRECS [VII. tábla KM 348] bepecsételés került. Egy műhelyben készültére meggyőző bizonyíték a címer köré vont ovális keret, mely kétsoros töltött rombuszokból áll. A 19. század közepén a körmendi pipakészítő műhelyek agyagipa féleségekből széles választékot kínáltak a házaló pipakereskedéssel is foglalkozó társaiknak. A kereskedés ekkor még itt nem katalógusokból való kiválasztással történt, mert a körmendi pipák oldalán Vasvár és Bonyhád pipakészítő műhelyeitől eltérően nincs számbeütés. A körmendi ásatások anyagából összegzésül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Monaco kávéház földjéből előkerült díszesebb és egyszerűbb agyagpipákat legalább 169 különféle öntőformában készítették, melyek közül Johannes Schwartz zsidó pipakészítő mester saját névbélyegzővel ellátva egymaga legalább 41-et vallhatott sajátjának. A Rákóczi úti lelőhelyen kisebb felületet tártunk fel, s talán ennek köszönhetően szűkült le a kínálat 58 önálló formára, melyből Joseph Bartsz névbélyegzővel ellátott termékek száma 24, bepecsételés nélküli 11, azaz a 19. század első felében a körmendi választék legalább 227 különféle ogyagpipa volt. KÖRMENDIHEZ HASONLÓ PÁPAI KETTŐS NÉVJELÖLÉSEK Nincs új a nap alatt. Az első pápai pipakészítő manufaktúra létrehozása 1848 körül már megtörtént. Kutatásaink szerint Körmendhez való közelsége ellenére működése már nem befolyásolta az itteni műhelyek kialakult áruszerkezetét, ugyanis pápai pipakészítők nevei már nem tűnnek fel körmendi pipákon. Fényes Elek geográfiai szótára 1851-ben „kisebb szerű" pipagyárat említ Toch József és Schlesinger Heinrich nevéhez fűződőén. Az ő neveiket a pápai múzeumba került töredékes, földből előkerült példányok oldalába ütve meg is találtuk. Ezeken a pipákon „kettős kötődés" szerepel, azaz egyaránt gyártottak saját nevük alatt pápait és Selmecbányáit egyaránt. Jos. Toch Papa, Jos Toch Semniz, illetve Siezinger, Siezinger Schemnitz bepecsételések erre a bizonyságok, de hasonló kettősséget figyelhettünk meg Breuer Schemnitz-Brauer Papa névpecsételések esetében is. HOGY LETT PÁPÁN M. HÖNIGBŐL HONI IPAR? A pápai gyár 19-20. századi termékeire nemcsak az volt a jellemző, hogy a felvásárolt Selmecbányái mintakollekciót felhasználva ontotta a szebbnél szebb pipákat, hanem az is, hogy a híres „ Glück Auf!" feliratos, bányász alakját és szerszámait mintázó M. Honig pipát „Honi ipar Boscovitz" felirattal bocsátották útjára, azaz finoman szólva a körmendihez hasonlóan „felül címkézték" a más által korábban forgalomba hozott, már bejáratott termékeket. Boscovitz Sámuel fejléces papírján cégalapításaként 1842. év szerepel, de személyét érintően ez nem lehet igaz, csak akkor, ha egy korábban létező, általa felvásárolt, kisebb pipamanufaktúra alapító évszámát is ideszámítjuk. Boscovitz Sámuel neve az 1848-as pápai zsidó összeírás kézművesei között ugyanis nem szerepel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1910-es években tönkrement zólyomi Takáts Vendel műhelyét ekkor olcsó pénzért felvásárolta, amiben korábbi selmeci pipakészítő formák és szerszámok is lehettek. Köztük minden bizonnyal Honig mester hagyatékából is akadhatott öntőminta, pecsételő. így mentette át ideig-óráig Pápa a Selmecbányái hagyományokat a korábbi pipaöntő formák újrahasznosításával. Talán részben ez a pápai forgatókönyv játszódott le korábban Körmenden is. 287
