Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
savaeia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 279-299 Szemfényvesztés. Agyagpipa hamisító műhelyek Körmenden a 19. század első felében agyagpipán is megtalálható [IX .tábla KM 248] -, ha ezek a pipakészítő központok földrajzilag jelentős távolságra feküdtek az egyébként csak egy-két fővel működő körmendi zsidó pipakészítő műhelyektől. Már maga az a tény is elgondolkodtató, hogy a körmendi mestereknek miért volt öt-hat különböző betűkészletük saját névbélyegzőjük készítéséhez. Egyébként, más műhelyek névhamisításához is számtalan változatú névmetszet figyelhető meg, amelyek nem egyeznek meg az idegenek helyben megőrzött pipadarabjain lévő betűformákkal és mesterjegyekkel! Ez a különbség viszont csak akkor észlelhető, ha a bepecsételéseket egyenként megvizsgáljuk és azonos (M=4:1) méretarányban kirajzoljuk. Az is különösnek tűnik, hogy egy kis fekete pipatöredék egyik oldalán G S monogramos barokk címeres, - a tetején mancsában kivont kardot tartó oroszlánt ábrázoló - kis-azari mintára készült pipa átellenes oldalára miért ütötték be szintén tévedésből a Cörmend településnevet. [IX. tábla KB 2001.1.48] Ezek bizony olyan „véletlen tévedések", melyek a hamisítás szándékát egyértelműen leleplezik. Ez a néhány kiragadott példa azt is bizonyítja, hogy az itt talált összes hasonló címerrel ellátott, K.AZAR bélyegzővel hitelesített fekete pipát nem a Zemplén vármegyei tót-magyar faluban készítették, hanem itt helyben, a körmendi pipakészítő műhelyében a többi 45, egyébként helyesen bepecsételt darabbal együtt. A következő „tévedés" szintén egy fekete pipatöredéken található díszítő elemből eredeztethető. A pipatalpon medálion szerű, gyöngykeretes szegélyű mezőben hatalmas bajuszt és turbánszerű süveget viselő „kócsagtollas" vitéz fejképe látható. A pipa oldalán ovális keretben pedig BODNÁR SCHEMNITZ bepecsételés. [X. tábla KM 391] Az 1828. évi országos összeírás Selmecbánya adatlapjának 661. tételszáma alatt Ignotus Bodnár pipakészítő neve szerepel, aki folyamatosan dolgozik, s rendesen 4 legényt foglalkoztat - azaz valóságos személy. Sajnálatunkra a Selmecbányái városi múzeum pipakiállításának 3. számú vitrinjében - ahol „ásatag", föld alól előkerült félkész termékeket is bemutattak -, nem találtunk névbeütéssel hozzá köthető példányokat. Rajta kívül még ketten: Florianus Tandler és Mathias Rauch művelték e korban e mesterséget. Selmecbányán 48 darab, nevükkel fémjelzett töredék került az ottani múzeum birtokába. Az imént emiitett agyagpipa törött tűzkosár alján még finom rombuszvonalas széles körgyűrűt is láthatunk. [X. tábla KM 391] Több száz pipa átvizsgálása után derült csak ki, hogy a kócsagtollas fő valójában JOHANNES SCHWARTZ mesterjegye, [VIII. tábla KB 68.513.3, KM 234] mivel legtöbbnyire a személyéhez köthető Cörmend bepecsételésű pipadarabokon található meg, [VIII. tábla KM 88] vagyis az ANTON PARTSCH [VIII. tábla KM 316] és a BODNÁR bepecsételéssel helyben készült darab [X. tábla KM 391] minden bizonnyal a többiekkel együtt készült hamisítvány. A bepecsételő tehát a körmendi műhely fiókjából került elő, hogy a még nedves falú agyagpipába beüssék vele a közismert BODNÁR IN SCHELMETZ márkajelet. Ha ezt igaznak tekintjük, akkor a Schwartz műhely díszítési technikáját megidézve az is igaz, hogy a még lágy agyagba ütött, hasonló ovális keretben, azonos betűtípussal „írt" BODNÁR SCHEMNITZ terrakotta, egyszer égetett viaszolt pipatöredék a tűzkosáron lévő finom rombuszhálós körgyűrű díszítés, [X. tábla KM 407], valamint a SCHWARTZ műhelyében használt, ugyancsak e pipatöredéken látható kétágú fonatos zsinórdísz alkalmazása miatt - ez a darab is helyi gyártmánynak, azaz hamisítványnak tekinthető. Azt viszont nehéz megítélnünk, hogy minek tekintsük a Körmenden működő FÜRST IN KÖRMEND névpecsétes darab [X. tábla KM 50] ellentétes oldalán beütött kócsagtollas főt, hiszen a helyben lakót vajon miért kellett hamisítani. A mindössze két példányban előkerült Fürst „kollekció" nem ad erre világos feleletet, talán az 1828-as összeírásban kalmárként 1 7 feltüntetett Fürst pénzügyi tevékenysége adhat erre magyarázatot. 1 8 Egy hasonmás formába préselt kis fekete pipatöredéken viszont HÖNIG SCHEMNITZ bepecsételés, másik oldalán női fej (?) mesterjegy látható, [X. tábla R55. 11/35-110-102] ami azt is jelentheti, hogy Fürst Salomon viszont a Selmecbányán híres Höniget, illetve Bodnárt egyszerre hamisította. 17 Herald Prikkel: Castellum Paris und Pfeiferei Eisenstadt, 2000-ben megjelent tanulmányából ismerjük, hogy a trauersdorfi (Darázsfalva) gyáralapító Franz Brunnelnek is szerepelt beütéses névjegye agyagpipákon, noha - nem gyártotta, csak finanszírozta a manufaktúra működését. Egyedül e pipagyárból ismerünk formakészítőket, akik esetleg a névpecséteket is készítették.1838-1842 között Weigand, 1842-1852 között pedig Franz Langsch a „cin öntő" itt. 18 Salomon Fürst 1828-ban kalmárként van nyilvántartva. Elég gazdag lehetett, ha 9 fős háztartásában 2 szolga és két szolgálólány is tevékenykedett. Talán SCHWARTZ pipakészítőt anyagilag támogathatta, Johannes Schwartz műhelyében tőkéjével üzleti vállalkozóként szerepelhetett. Ez megmagyarázhatja a pipán szereplő nevet és a mesterjegy használatét. 285
