Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
NAGY Zoltán EMBERI TÉVEDÉSEK A SZEMFÉNYVESZTÉS BIZONYÍTÉKAI Körmendi pipaásatásaink évei alatt másfél ezer agyagpipa töredéket vizsgáltunk meg aprólékos gonddal. Eközben lassan megtanultuk, hogy ne higgyünk a kézzelfoghatónak. Ha ma meg kellene állapítanunk a pipakészítő nevét és működési színterét is megjelölő, pecséttel ellátott agyagpipáról a valódiságot, akkor is nehéz helyzetbe kerülnénk, ha azt a talpunk alatti földből emelnénk ki, mert csupán az írásnak hinnünk nem szabad. A kézbevett évszázados leletet, még ha az csupán csak egy törött, agyagból formált pipadarab is, alaposan szemügyre kell venni, önazonosító jeleit, az apró stíluskülönbségeket módszeresen fel kell tárni, adataikat össze kell vetni egymással, hogy a különbségek, vagy éppen az azonosságok, az emberi hibák előtűnjenek. A pipadíszítés technikája sokat elárul mesteréről. A különböző bepecsételőkkel, „rádlizókkal", cifrázókkal száradás előtti állapotban dolgozták meg a már formából kikerült agyagpipákat. Apró jelekkel látták el a pipatesteket, hogy kézműves, munkaigényes jellegük kidomborodjék. Fogaskerék nyomminta, üres és töltött pontsor dísz, gyöngysor dísz, félkörív, fonatos paszománydísz, kötélfonat dísz, töltött és töltetlen egy-kétsoros rombuszfüzér, rozetta, bepecsételt levéldísz, finom rombusz erezetű rácsmlnta, „hatszem minta" palmetto, akantuszlevél, vonalkázott háromszög, csillag dísz, rovátkolt vonal, „poncolt mező" többsoros hullámvonal - sajátos helyi stílust teremtenek. A helyben használt apró eszközök nyomai jellegzetesek, alkalmazásuk kizárólag a helyben készült termékeken figyelhető meg. Helyszíni Selmecbányái kutatásaink alkalmával meggyőződtünk arról, hogy ugyanazt az acélszerszámot a nagyobb távolságban működő műhelyek nem alkalmazzák, az utánzást kedvelők teljesen megegyező mintákat pedig nem tudtak készíttetni. Az egyszerű díszítési módok sok esetben az egyes műhelyhez való tartozást is elárulják, így a hamisítások, analógiák feltérképezésben ezek az ismeretek jól használhatók. Fontosak, olykor perdöntőek is lehetnek e parányi észrevételek. Nagyítónk alatt újra és újra feltérképeztük az emberi kéz alkotta termékeket, keresve azt az egyedi jelet, amit a tucatszám készített darabok nem rejthetnek el sokáig szemünk elől, hiszen „tévedni emberi dolog". A 105 darab szöggel kivert szárítótábla 5%-át eleve a selejtnek szánták, „mert rendesen 100 darab volt számos", így mi csak az eleve deformáltakat, repedteket, derékba tört darabokat vizsgálhatjuk, ezért nem ismertük annak pontos okát, hogy a szemmel láthatóan sérült pipadarabokat még ezen kívül miért kellett [volna] kidobniuk. Vajon hibának számított-e az, ha névbeütéssel a pipa két oldalára is bepecsételték a liliomos mesterjegyet [IX. tábla KM 320], esetleg egymásra ütötték azt, 1 4 [IX. tábla R55.III/E 257-80-118], vagy hogy a pipa karimára véletlenül kétszer stemplizték rá a ZU THERESIENFELD márkanevet [IX. tábla KM 565] Hiba-e, hogy egy fekete pipatöredék tanúsága szerint a K.AZAR (Kis-Azar) szokott címeres mesterjegyét a készítő nevét mellőzve mindkét oldalra bepecsételték [IX. tábla KB 2001.2.4]? Esetleg véletlen hiba lehet az is, ha SVARTZ IN KÖRMEND márkanevű márványozott, jelentéktelen töredék szárkorongján felfedezzük a műhely működési területével összeegyeztethetetlen ZU TERESIENFELD beütést, [IX. tábla KB 2001.2.1] vagy az ugyancsak SCHWARTZ IN KÖRMEND pecsétjel mellett a kis ovális keretbe foglalt liliomot [IX. tábla KM 248] akkor, ha tudjuk, hogy ez a jel az ANTON PARTSCH pipákat illeti meg - legalábbis a Körmend földjéből elkerültek közül. Nem világos az, hogy a körmendi mesterek keze ügyében miért is került az 1798-tól szép fekete fényezett pipák gyártásáról híres „orosz-tót-magyar" falu: K.AZAR, 1 5 a Bécsújhely közelében fekvő THERESIENFELDben 1812-ben pipakészítő üzemet alapító ANTON PARTSCH 1 6 helység és névbélyegzője és liliomos mesterjegye [NAGY 2001.a LXXXVI. tábla 47] - ami egyébként tévedésből a SCHWÄRZT IN KÖRMEND bepecsételésű 14 NAGY 2001a. XXXVI. tábla 2. 15 (SCHWARTNER 1798.2 » AZ Azari és Podrecsányipipák vannak leginkább kedvességben." Finns 7837. 391., 1851. 393. „ Az itt készített ogyogpipák elég ismeretesek...agyag Kis Azorról [származik], 16 (MORGENROTH 2001. 25) „ 1812-ben alapított pipogydrat Anton Partsch. Az első selmeci tipusu piopát 1820 körül kész/tették. A. Portsch Feresienfeldben a 33. számú házban lakott. 1835-ben Bécsben kiállításon szerepelt, ahol 49 pipát mutatott be. Exportja főképp Magyarország felé irányult. Ez évben 30 munkással 500000 pipát gyártott. 1859. december 19-én halt meg, a gyárat özvegye és fia Johann Portsch vitte tovább." 284
