Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
savaeia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 279-299 Szemfényvesztés. Agyagpipa hamisító műhelyek Körmenden a 19. század első felében amik füsttel feketítettek. A Selmecbányái pipák részben aranyozva, a debreceniek vörös agyagból, részben török formára, alacsony széles fejjel, a Kis-Azari pipák dupla aljjal, szász, vagy meiseni formára vannak [...] Podrecsány, Selmec és Kis-Azar kiváló pipáikról már hosszabb ideje ismertek. Körmend, Sopron, Pest szintén állítonak elő agyagpipókat."(KEES 1823.) Ez tehát a kezdet, vagyis arról van szó, hogy már ekkor szélesebb körben ismert lehetett a körmendi pipakészítés, mivel a szerző a „már hosszabb ideje ismertek" kifejezést használta. Egy biztos, hogy II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete tette azt lehetővé, hogy a zsidók mesterségeket sajátíthassanak el, gyárakat alapíthassanak. Körmenden az 1817. évi zsidó összeírás névanyaga kizárja, hogy akkor már e mesterséget űzték volna itt, így hát a műhelyalapításokhoz marad az 1820-as évek eleje. Nagyjából igazolható feltevésünk a föld alatt talált pipák ábrázolásait tanulmányozva, hiszen egy fekete Cörmend-i [KB 84.26.1] és egy terrakotta SCHWARTZ IN KÖRMEND [KM 152] bepecsételésű agyagpipán azonos módon ábrázolt három császárfő alatt 1825-ös évszám található, vagyis ezek a gyártási hulladékok a pipatöredékeken szereplő időpontnál korábban nem kerülhettek a város „szemétdombjára". Egy másik különlegesség távol a belvárostól, a Rákóczi út 55. szám alól [II. tábla R55. 84.25.24, R55.140] került elő. A fekete pipa töredéke egy olyan gallionfigurás vitorlás gőzhajót mutat be, mely az előképek tanúsága szerint a hajóorr faragványában I. Ferenc császárt és magyar királyt ábrázolja. E hajót a Bécs melletti Florisdorfban velencei hajóépítők készítették. I. Franz-ta keresztelték, majd nagy ünnepség közepette 1830. szeptember 4-én tette meg első útját Bécs és Pest között. Ez a pipa arra tanúbizonyság, hogy a Rákóczi utca 55. számú ház telkének (a város külső árkának) feltöltése a fent jelzett időpont előtt semmiképpen sem kezdődhetett meg. Egy összetartozó fekete SCHWARZ IN KÖRMEND [II. tábla KM 161, KM 97] bepecsételésű pipatöredéken szokatlan állatábrázolás látható. Egy lepel ruhás alak felkantározott zsiráfot vezet hosszú vezetőkötélen tartva. Egy másik, rosszabb állapotban lévő töredéken G.S monogramos barokk címerábrázolás és Podrecs [III. tábla KB 2001.2.5] beütés van, tehát újabb bizonyítéka annak, hogy Johann Schwartz a podrecsányi híres fekete pipákat is bizonyíthatóan hamisította az 1830-as évek elején. A zsiráf képi megjelenítése egzotikusnak tűnhet ugyan, de az állat valódi látványosság volt 1828-ban Kőszegen, mint ahogyan azt KRESZNERICS Ferenc 1831. évben kiadott szótára 121. oldalán olvashatjuk. 1 3 „König von Ungarn Krönung Spende" (Magyarország királya/Koronázási ajándék) feliratú fekete pipa Podrecs bepecsételéssel [III. tábla KM 345 sz.j 1990-ben került a múzeum gyűjteményébe. A pipa tűzkosarán lévő ábrázolás szerint a lovon ülő, koronás király a koronázó dombon kardjával az égtájak felé suhint. Feltételezhető, hogy koronázási emlékérem alapján készülhetett finom rajzú, domborműves fekete agyagpipa öntőformába illeszthető pajzsa. I. Ferenc (1769-1815) osztrák császár és magyar király 1792. június 6-i budai koronázása kiemelkedően jeles esemény volt, már a maga korában emléktárgyra illő jelenet, mint a három babérkoszorúval felövezett császárfő (1825), Bonaparte Napóleon (1769-1821) megmintázása, a schönbrunni császári állatkert számára ajándékozott „tevepárduc"(1828), a gallionfigurás gőzhajó (1830), vagy a Wiener Eisenbahn avatása (1838) (NAGY 2010. 1., 6., 2a-b, 4a-b kép). Epipákon megőrzött korabeli események időbeni határai (1792-1838), valamint az 1801 és 1816ban vert rézkrajcárok jól beleillenek a már eddig kialakult képbe azt is igazolva, hogy a felvidéki - nyitrai, seredi - születésű, 1828 előtt néhány esztendővel (1817-1823) Körmendre költözött pipakészítő mesterek már korábban megszerzett préselő formákkal is dolgozhattak. A fenti példák arra engednek következtetni, hogy a körmendi pipakészítő műhelyek az 1820-1840-es években működhettek. Ténykedésük során nemcsak közönséges „ordenáré", hanem finom mívű figurális ábrázolású darabokat is készítettek I. Ferenc, Napóleon kultuszát ápolva, de olyan különlegességeket is ábrázoltak a bécsi klasszicizmus darabjai (császárfők, mitológiai alakok, gorgófejek) mellett, mint az első dunai vitorlás gallionfigurás gőzhajó vagy az egzotikus afrikai zsiráf. A felsorolt példák alkotói (forgalmazói) a bepecsételések tanúsága szerint körmendi mesterek voltak, akik az 1820-40-es években folyamatosan hamisították a 100-300 km távolságban működő selmeci, theresienfeldi, kis-azari, podrecsányi ismert pipakészítő műhelyek termékeit és ipari kiállítások díjnyertes mesterek neveit. 13 „Teve-Parducz Giraffa címszónál a következőket írja: Ilyet küldött ajándékul Eerencz királyunknak az Egyiptomi viczekirály, és én ezt láttam, mikor Kőszögön által vitték 1828. júl. 31." (NAGY 2010. 354) 283
