Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Paraszti szőlőhegyek rendje a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén nem tartalmazza. Végül Oltárban (ma Kemendollár, Zala) az uradalmi „főfiskólis" bölcsen a következő ítéletet hozta: „[...] Folyamodó böle Boldizsár önnön elismerése szerént Minden Szentek Napján [november 1.] őrizvén a hegyben ökreit, annál fogva a' Hegybéli Articulusok tartalma szerént jól történt 4 Forintban lett megbűntettetése [...]" 3 1 A szőlőhegyi kártételek számos esetben tolvajlások útján történtek. Petőmihályfa és környékén éjjel, ha szőlőben vagy gyümölcsösben lopáson kaptak rajta valakit, azt a pénzbírság mellett az okozott kár becsű szerinti megfizetésére is kötelezték. Amennyiben nem hegybéli volt a tettes, akkor a helybéli falubíró kezére adták és a büntető helyre vitték. A győrvári artikulus szerint a tetten ért tolvajt a gazdák megfoghatták, amihez egymástól segítséget is hívhattak, ekkor, aki nem segített, azt a gazdát is megbüntették. A nádasdi és halogyi szőlőhegyeken a rajta kapott kártevőket szégyenszemre azonnal megfosztották ruháiktól, és úgy vitték a hegybéli elöljárók elé. Az egervári szabályzat értelmében, ha valamely hegybirtokos pincéjében lopott holmit, vagy valamilyen idegen edényt találtak, annak még a szőlejét is elvehették. Amennyiben a gazda tudta nélkül gyermek vagy szolga volt a tolvaj, akkor nem büntették meg. A győrvári hegyen a pincetörőket egyenesen az uraságnak kellett kiadni. Baltavár szőlőhegyének szabályzata a tolvajlásokkal okozott kár függvényében a büntetéseket is szabályozta: az olyan aprólékos lopások, mint a karó, fű vagy széna eltulajdonítása esetében a bírság négy forint vagy tizenkét pálcaütés volt, pincetörésért, vagy több ízben elkövetett lopásért az uraság tömlöce, illetve akár a vármegye fogsága járt. A cselédek által elkövetett lopásokért, orgazdaságokért a gazda itt sem volt felelősségre vonható, de a szolgát rendesen az előző kategóriák szerint büntethették. Sótony és Nyőgér szőlőhegyeinek törvénye külön pontokba szedve közli az előforduló különféle tolvajlások eseteit, ilyenek voltak a szőlő „fartü", a karó, a pincénél lévő edények, tehát a kádak és hordók, a trágya, a kútra kivitt edények, de az elhagyott eszközök, szerszámok eltulajdonlása is. A potyi hegy törvénye a tolvajok büntetésével egy pont alatt említi a szőlőhegyen vadászókat is, akiknek fegyverét, puskáját a hegymestereknek kellett elvenniük, majd azokat az uraság tiszttartójának kezére adni. A vadászat tilalma egységesen mindenkire vonatkozott, beleértve a fogadott vincelléreket és szőlőpásztorokat is. Petőolaszka hegytörvénye konkrétan Szent Gergely napjától (március 12.) egészen szüretig korlátozta a vadászatot. A szőlők és gyümölcsfák, legyenek azok fiatalok vagy régebbiek, mindenkor szigorú védelem alatt álltak. Ugyanez a szemlélet tükröződik a győrvári hegytörvényben, melyben a becsükhöz megadott értékrend alapján egy szőlőtő kitörésért egy garas, az esztendős oltvány kitörésért hat garas járt, az idősebb oltványokban okozott kárnál pedig úgy mérlegeltek: „[...] Gyümöltsnek mi voltát Szükség tekintetben venni, Mert a' jó indulatu többet ér az Esztendősnél, és egy Porgamont vagy torsátlan körtvély tiz Korpa körtvinel is jobb azért a' fáját is töbre lehet bötsülhetni [...]" 3 2 A petőmihályfai szövegcsalád külön pontban szól a szomszédos terület gyümölcsfái szándékos „megaszalása" eseteiről. Ehhez hasonlóan, a szándékos vagy gondatlanságból okozott szőlőhegyi tűzesetek kapcsán kilátásba helyezett pénzbüntetések, tegyenek azok kárt akár a szőlő között, gyümölcsfákban, a pincében vagy akár a gyepűben, meglehetősen elrettentők lehettek. Petőolaszka hegyén például az okozott kár becsű alapján történő megtérítésén kívül a földesúrnak a károkozó négy forint, a hegység részére pedig további két forint fránggal, vagyis büntetéssel tartozott. A 18. század derekán a Nyugat-Dunántúlon egy szőlőkapás vagy metsző téli, vagyis magasabb napszáma tizenkét krajcár volt, ennek értelmében csak az uraságnak és a helységnek járó összeg, a maga harminc napi munkáért járó mennyiségével igazán nem számított csekélységnek (ÉGETŐ 2004. 76). Erkölcs (Káromkodás, szidalmazás és verekedés; Paráznaság,Fegyverhasználat; Munkatilalmak) A szőlőhegyi rendszabályok külön figyelmet fordítottak a hegybéliek erkölcsös és békés magatartására, melynek értelmében tehát sem lopni, sem orgazdaságot elkövetni, de még káromkodni, veszekedni vagy akár verekedni sem volt szabad a szőlőhegyeken. A büntetések kiszabásakor a különféle rendű gazdák között amúgy 31 Uo. 16v. f. 32 VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Győrvár, é.n. [1816], 21. Art. 265
