Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
ILLÉS Péter munkájukról írást készítettek, melyet a törvény szerint halasztást nem tűrve a szőlőhegyi „prothocolum"-ba, vagyis jegyzőkönyvbe vezettek. Rendelkezésüket igényléskor szintén a hegység pecsétjével és aláírásukkal hitelesítve adhatták ki. Az országos szokásjog szerint, a három évig parlagon hagyott szőlőt kétszeri felszólítás után el lehetett venni (ÉGETŐ 2004. 31). Az elhanyagolt, pusztára hagyott szőlőket egységesen, minden tartozékukkal együtt, egyszerűen a földesúrnak ítélték a kérdéssel foglalkozó hegytörvények. A zalai statútumot átvevő potyi, döröskei, petőolaszkai hegyeken is így volt ez, de Baltaváron még azzal is kiegészítették a rendelkezést, hogy az egy éves mulasztás körülményeit a vármegye ítélőszéke vizsgálja ki. A Nádasd és Halogy határában lévő németfalusi, daraboshegyi, almakuti és matzfai hegységek elöljárói Szent József napjától (március 19.) fogva hivatalosak voltak új gazdát találni az elhagyott szőlőnek. Az említett hegyháti szőlőhegyek 19. század végéről származó artikulusai szerint már a második év tavaszán elvették a gondozatlannak ítélt szőlőket. Annak számított minden olyan szőlőhegyi parcella, melyen a szükséges munkákat, mint szőlőmetszés, kapálás, karózás és gyomlálás (ezen a vidéken hajtásválogatás, fattyazás) bármely jogállású birtokos, úr vagy paraszt nem végzett el rendesen, illetve ha kivágta szőlejét és nem telepített újat (ÉGETŐ 2004. 33). Az elhanyagolt területet a lejegyzett szokás szerint először a szomszédoknak kellett felkínálni, ha nekik nem kellett, akkor a helység által megbecsült áron értékesíthette maga a helység. A sótony-nyőgéri hegyeken némileg türelmesebben, a három évig „mettztelen és kapálatlan" hagyott, egyben a „Krajtzóros" dézsmát és hegyvámot meg nem adó birtokos szőleje szállt az uraságra. A 19. század első felében FelsőOszkó Csillag-hegyén az elhanyagolt szőlő tulajdonosát előbb a hegymesternek kellett megintenie, és ha az a következő tizenöt napig továbbra sem építette, munkálta tovább a szőlejét, akkor a hegy földesurának hatalmában állt azt ingyen elvennie. A mindennapokban azonban az ország nyugati részében a 17. század második felétől fogva az urak a szőlőt egyszerűen elvették a jobbágytól, jobb esetben értékük töredékéért megváltották, ha az irtásról engedélyt nem tudott felmutatni, vagy a cenzust, azaz a földesúr területén lévő szőlőhasználat megfizetését akárcsak egy ízben is elmulasztotta a hegybirtokos szőlősgazda ( WELLMANN 1999. 240-317. 266-267). Hegyvám (Hegyvám megadása; Felmért szőlő utáni első hegyvám; Hitelesített űrmértékek; Borhamisítás) A szőlők felmérésnek, „kiholdolás"-ának hagyományos 18. századi gyakorlatára a győrvári rendszabályokhoz írt melléklet jelent némi betekintést: „[...] annak előtte ezen Tartományban is tsak Nézéssel Szokták végbe vinni, és a' Szőlőket fel Hegy vámozni, Mellyet meg tsalattak: Mert kinek a' Szeme töbre Néz, kinek kevesebbre, S. Mindenkor vagy e Feldes Úr. Vagy is a' Szőlős Gazda meg Károsothaton S. Meg is Károsodott, azért e' féle fel Szabadult Szőlőt a' Királi Mértékkel kölly igazán meg Meg mérni, Mind a Szilét, Mind a' hosszét, Ugy Tudhattya Meg Nyilván az ember mekkora légyen A' Szőlőnek fundusa, és hány pénzt vagy is veder hegyvámot Éredemel [...]". 2° Egervár 1729-ben kiadott szőlőhegyi szabályzatának melléklete szintén a királyi mérték használatát írta elő a hegyvám kivetéséhez, mely szerint egy holdnak kellett venni azt, amelynek széle tizenkettő, hossza pedig hetvenkét királyi öl (egy királyi öl = 3,126 m) (SRÁGLI - VÁNDOR [200?] 63). A hegyvám beszedése körül felmerülő lehetséges kérdéses helyzetek szabályozására a sótony-nyőgéri hegyeken hat külön pontot is bevezettek. Az első ilyen, hogy ha a szokott hegyvámot vagy krajcárt valaki három esztendeig elmulasztotta fizetni, a pénzbüntetésen felül szőlője azonnal az uraságra szállt. A hegyvámot és krajcárt az uraság tisztjei szedték, akiknek a hegymesterek és hegybirák lelkiismeretesen tartoztak segédkezni, minden jutalmazás nélkül. Minden szőlősgazda a borainál volt köteles várni az akoló tiszt és az elöljárók érkezését, nemkülönben saját „igaz akoló fa" tartása is a borosgazdák kötelessége volt. Ezzel szemben, az újlaki hegytörvény külön kikötötte, hogy a hegyen senki nem mérhet és tarthat mészölt és akót. A sótony-nyőgéri 20 VaML IV. 8. Vas vármegye szólóhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Gyórvár, é.n. [1816], Appendix. 260
