Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - HORVÁTH Ciprián: 10. SZÁZADI SÍROK KŐSZEG-KŐSZEGFALVI RÉTEK TERÜLETÉN

HORVÁTH Ciprián az egyes tárgyak sírbéli helyzetére épülnek. A kőszegfalvi sírban ugyan szerencsésen megőrződött több kisebb bőrdarabka is - a legnagyobb a fülbevaló 3 gömbjének lenyomatát is őrzi - ám nem olyan módon, hogy azok esetleges összefüggését a fémtárgyakkal rögtön igazolnák. A maradványok restaurálását B. Perjés Judit (B. PERJÉS 2010.) és Skrach Éva (SKRACH 2009.) végezte el. Az egyik maradvány szélén három mesterségesen kialakított lyuk volt látható, egy másik töredéken pedig úgy látszott, mintha a bőrt egy fémszálas cérnával (?) kötötték volna le vagy át. Típusát tekintve az előkerült darabok leginkább a sertés bőrével mutatnak hasonlóságot, de felmerült annak a lehetősége, hogy egy, a környék faunájában nem honos állat bőre is lehet. Azt az ugyancsak megfogalmazott lehetőséget, hogy emberi bőr maradványa lett volna, a mesterségesen kialakított lyukak cáfolják. Hogy a fejdísz/fejfedő szabása milyen lehetett, sajnos nem tudni, s a maradványok jellege miatt viselettörténeti következtetéseket itt is csak a tárgyak helyzete, jelesül a jobb oldali fülbevaló és az annak környezetében lévő tárgyak alapján tehetünk. Maga a fülbevaló megnevezés természetesen azonnal magában hordozza a viseleti mód meghatározását is, ám ennek ellenére is nyilvánvaló, hogy nem minden ilyen ékszert viseltek a fülben, elég csak azokra a Kárpát-medencében is megtalálható temetkezésekre gondolni, melyekben több, esetenként 4-8 db „fülbevaló" is előkerült.

5 A gömbsorcsüngős változat esetében azonban ilyen példák a mai napig nem ismertek, a sírokból tudomásom szerint kettőnél több darab mindeddig nem került elő, sőt, ennek épp az ellenkezője igaz: több olyan temetkezés is dokumentált, melyekben - hiteles feltárásuk ellenére is - csupán 1 db volt. Ennek oka még feltárásra vár, azonban kisebb darabszámuk, úgy vélem, még nem lehet bizonyíték arra nézve, hogy ezeket kizárólag a fülben viselték. Míg a feltáráson előkerült fülbevalók száma a legtöbb esetben ismert, hitelesnek tekinthető, a sírbéli helyzet - minek alapján a viseleti módra következtethetnénk már korántsem az. Több közlemény is csupán a koponya két oldalát vagy annak környékét jelöli meg a fülbevalók helyeként, ritkábban számolnak csak be azok pontosabb elhelyezkedéséről, mikor az ékszer karikája a halántékcsontoknál feküdt vagy a csecsnyúlványnál. Ismerünk az egyik oldalon a viseleti helyzetnek megfelelően, míg a másikon törötten, fordítva behelyezett fülbevalókat is. Megtalálhatók az állkapocs vagy a nyakcsigolyák mellett, a jobb kulcscsont külső végénél, a felkarcsont vége felett, vagy a viseleti helyzettől jelentősen eltérő helyzetben, a bal alkarcsontok felső végeinél, a bordákon, a jobb oldali alsó bordák felett, de a medence bal oldalán is bontottak már ki ilyen fülbevalót. S olyan esetek is szerepelnek a szakirodalomban, mikor mindkettő bal oldali alsó bordákon vagy az állkapocs alatt fekve került elő. A gömbsorcsüngős fülbevalók viseleti módját tekintve már a győr-téglavető-dülői temető 47. sírjából előkerült pár kapcsán Börzsönyi Arnold (BÖRZSÖNYI 1903. 69) beszámolt róla, hogy „a koponya halántékai zöldesek voltak, de a fülönfüggők elpusztultak". Ez a tudósítás, ha a fülbevalók állapotát illetően pontatlan is, de azt jelzi, hogy az azok oxidációja által okozott bronz patina, a koponya halántékhoz közeli részén volt megfigyelhető. Fontos állomása volt a kutatásnak a fülbevalók lánccal összekapcsolt változatainak viseleti módját tekintve a Bolsie Tigani temető hasonló ékszereket tartalmazó sírjainak feltárása, majd ezek rekonstrukciói, melyek kapcsán a szerzők utaltak is a Kárpát-medencei analógiákra (CHALIKOVA-CHALIKOV 1981. 19, 29, 62, Abb. 7, 20). Ezek a rekonstrukciók éreztették hatásukat a magyar kutatás szemléletmódjában is. Hasonló módon rekonstruálta S. Perémi Ágota a Várpalota-Semmelweis u. 1. sírjának viseletét, melyben a peremén préselt fém rozettákkal díszített sapka alsó részén elhelyezkedő egy-egy fülbe volt akasztva a fülbevalók karikája (S. PERÉMI 1986. 128, 15. ábra). Ugyancsak sapkába akasztották a lánccal - ám itt a tarkón átvezetve - összekapcsolt fülbevalókat K. Végh Katalin véleménye szerint is, a kistokaj-homokbányai 5. sír esetében (K. VÉGH 1993. 63). Magam is úgy gondolom, hogy a fülbevalók lánccal összekapcsolt változatát valamilyen fejfedőbe/fejdíszbe akasztva is viselhették (HORVÁTH 2004. 464-465). Úgy tűnik azonban nem csupán ezeket. A kőszegi sírban talált fülbevalók viseleti módjának rekonstruálása során munkahipotézisként azt tekintem, hogy az életben is a sírba helyezett formában és módon viselték az ékszereket, noha - mint fentebb, főként a fülbevalók helyzetének áttekintése során láthattuk - több példa igazolja, hogy ez korántsem volt mindig így. 5 A hasonló darabszámú ékszereket tartalmazó nyugati szláv fülbevalóviselet rekonstrukciójaként lásd. BRATHER 2001. 282, Abb. 76. 198