Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - HORVÁTH Ciprián: 10. SZÁZADI SÍROK KŐSZEG-KŐSZEGFALVI RÉTEK TERÜLETÉN

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 187-205 10. századi sírok Kőszeg - Kőszegfalvi-rétek területén Az első szempont a sírbéli helyzet lehetne, de a bolygatottság miatt számunkra nagyobb jelentőséggel bír, hogy az in situ feltárt fülbevaló karikájának nagy része hiányzott már a sírba helyezéskor is, így azt a fülbe akasztva nem, csupán felvarrva viselhették. A mellette előkerült huzalkarikát, annak átmérője miatt nem lehetett volna áthúzni a fülbevaló csüngőt tartó, hurkos kialakítású karikatöredékén, s ezzel pótolni a karikát. Az ilyen megoldás azonban nem példa nélkül álló, s ugyancsak a fülbevalók - másodlagos alakítást követően, de - nem a fülbe akasztott viseleti módját húzza alá. A marcelovái/marcellházai, Sl. 1. sírban az egyik fülbevaló, melynek karikáját egy másodlagosan felhasznált S-végű karika alkotta, a koponya bal halánték közeli része mellett, míg a másik, hasonlóan átalakított ékszer a koponya alatt volt (TOCÍK 1968. 33-34. Tab. XXIII.). Meg kell említeni, hogy a kőszegi sír abból a szempontból is figyelemre érdemes, hogy hiteles feltárásból gömbsorcsüngős fülbevalópár hajkarikával együtt került elő, amire eddig nem vagy szinte csupán alig volt példa, s ezek között is régebbi feltárások, meglehetősen bizonytalan esetei voltak. A legkevesebb 85-90 gömbsorcsüngős fülbevalót tartalmazó sír közül ilyen lehetősége mindössze néhány esetében merült fel, mint a bihar-somlyóhegyi 3. (KARÁCSONYI 1903, 408, 3. ábra) vagy Cakajovcei/csekeji, Sl. 579. sír (REJHOLCOVÁ 1995, 63-64., T. XCII.). Ennek oka talán az eltérő hajviseletben vagy a huzalkarikák egy részének fülben történő viseletében keresendő. Azonban a kőszegi sír sem cáfolja a tendenciát, mivel vélhetően ezeket a karikákat - az in situ darabot legalábbis - itt sem a hajfonathoz kapcsolták, hanem a szerves anyagú fejfedő/fejdísz részét képezve helyezkedhetett el. Azt, hogy a bőrből készült fejdísz/fejfedő szabása milyen lehetett, nem tudni, ám minden bizonnyal erre lehetett erősítve a fülbevalópár, de valószínűsíthető, hogy a huzalkarika, valamint talán a gyöngyök egy része is ezt díszíthette, esetleg nem is feltétlenül csupán az a 3 db, amely közvetlenül a fülbevaló mellett feküdt. Sokkal színesebb lehetett tehát az egykori viselet, mint azt esetenként az egyes tárgyak - hagyományos felhasználási módja alapján - ma elképzelhetjük. A lelet tehát felhívja a figyelmet arra, hogy nem csupán a lánccal összekapcsolt fülbevalók esetében kell számolnunk azzal a lehetőséggel, hogy azokat nem a fülbe akasztva viselték. Ez utóbbiaknál a hagyomány diktálta viseleti mód mellett, ennek talán praktikus oka is lehetett, így küszöbölve ki a lánc beakadása által okozott, fülre gyakorolt rántást. Az áll alatt csüngő lánc, a mindennapi munka során, valószínűleg zavaró is lehetett, így minden bizonnyal csupán kivételes alkalmakkor viselhették (S. PERÉMI 1986. 130). Ennek tehát pusztán díszítő szerepe volt, szemben a korabeli bolgár temetők leleteivel, melyek esetében a fülbevalókat összekötő láncok a hajfonatokat szorították le, vagyis funkcionális szereppel bírtak (STOJANOVA-SERAFIMOVA 1979. 797). Nagyobb számban kerültek elő a temetőből különböző típusú gyöngyök. A 2. és a 4. sírból is nagyobb mennyiségben és változatos típusokban. Hurokfolyatott díszítésű szemesgyöngyök a 2. és a 4. sírból is ismertek, ám míg előbbiből 3 db fekete, nagyobb méretű, addig utóbbiból 1 db fekete és 3 db kisebb, fehér, barna és fekete színű. A szemesgyöngyök használata már a 10. század elejétől megtalálható volt, s azok még a 11. század közepén, sőt, talán még annak második felében végén is kerülhettek sírba (SZILÁGYI 1994. 107-108; SZŐKE-VÁNDOR 1987. 63; RÉVÉSZ 2008, 237, 264). A szemesgyöngyök között megkülönböztethetjük a szemek kialakítása alapján, az ún. virágszemes díszítésű változatot - Szilágyi Katalin felosztásában a 60. típus (SZILÁGYI 1994. 104) -, melynek használatával a 10. században számolhatunk (SZILÁGYI 1994. 108). Ez a keltezés azonban a típus felső időhatárát tekintve kissé korainak tűnik, hiszen Málé Kosihy-n/lpolykiskeszin, Sl. a 69. sírban, szélesre kalapált, ezüst S-végű karikákkal együtt fordult elő, melyet Milan Hanuliak a 10. század utolsó évtizede és a 11. század 80-as évei közé keltezett (HANULIAK 1995. 68, 120, Tab. XIII.). A többtagú rúd- és szegmentgyöngyök minden esetben üvegből készültek, általában több, különböző darab alkotott egy-egy garnitúrát. Elemeiket tekintve a rúdgyöngyök 2-8, kerek vagy ovális átmetszetű tagból állhatnak, míg színük szerint fehér, zöldes-kékes, zöld és sárga színűek. Nagyon elterjedt gyöngytípusról van szó, használata a 8-11. század között megfigyelhető volt (ANDRAE 1973. 158; EICHERT 2010. 152). A jó minőségű arany- és ezüstfóliás rúdgyöngyök már a 9. század első felében megtalálhatók voltak, a század közepétől azonban minőségük mind silányabbá vált, elmaradt arany- vagy ezüstbevonatuk is (DEKÓWNA 1990. 233; SZŐKE 1994. 274). Ezek távoli rokonainak tekinthetők a 10. századtól - valószínűleg annak is inkább második felétől (OBENAUS 2006. 227) - újra felbukkanó kisebb tagolt rúdgyöngyök, melyek kivitelükben azonban nem érik el az előző 199