Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)

IV. KATALÓGUS

1. L. Maximine NAGY, PULOVICS, GÁSPÁR, téves. 3. Her(e)nilla? Russu 6-7 vi?rgi? központozással MÓCSY, RIU; viro p/<n io Gáspár 6-7 Virginio suo MAF[—]posu/et (!) [—]XI TXLVL (EDH) 8. ET tévesen a rajzon. CIL EDH - HD040215 „Maximinus, élj az Istenben! A feleség, Aurelia Herni

IIa csinálta Maximinusnak, az ő kedves centuriójának és házastársának az emléket állította és élt 45 évet." Kiadások: MOMMSEN, CIL III 4190 (descripsi); DESJARDIN-RÓMER 1873, nr. 135.; DESJARDINS-RÓMER, Monuments 1873, nr. 135.; ILCV 401; BARKÓCZI, Population 1964, 58/20; MÓCSY, Steindenkmäler 165. MÓCSY RIU I 84. Idézések: NAGY Pannónia sacra 1938, 93, nr. 6. fényképpel; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 49; PAULOVICS szent Márton 1944, 6; Russu, rec. SCIV, 250; THOMAS

, Savaria christiana 1977, 65 képpel; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51.1. f. fényképpel; FEHÉR, Nyelvtörténet 2007, 543, nr. 278. Nagy Lajos és az ő közlését követő Gáspár a felirat elejére L betűt írtak, amit egyikük sem oldott fel. A leírásuk azonban nem a felirat autopsziáján, hanem a fényképen alapszik, amelyen valóban egy függőleges hasta látszik. Ez azonban nem betűnyom, hanem egy függőleges repedés. Gáspár D. szerint „Paulovics offers the Solution virginio". A virginius szó azonban nem Mommsen és Paulovics olvasata, hanem ez van a táblára vésve, és Mommsen is így látta (descripsi\). Gáspár saját javítását (viro p/io) közölte a felirat szövegeként, ami viszont nem olvasható a sírtáblán. Gáspár a felirat 6. sorának a végén és a 7. sor elején a jól olvasható virgi/nio-i viro p/io-ia változtatta, és ezt a radikális változtatást nem indokolta. Ez a változtatás az egyértelmű és világos olvasat miatt nem lehetséges. Tartalmilag sem indokolt, mert a virginius Gáspár vélekedésével ellentétben („The world is used for a man in an unconsummated marriage") a feliratokon nem szűzházasságot jelent. A szó jelentése és a jelentés alakulása régóta foglalkoztatta a kutatókat. A régi véleményeket összefoglalta: WILPERT, )., in: KRAUS

: Realenzyclopädie der christlichen Alterthümer, Freiburg i. Br. 1880, II. 956-958. Az értelmezésekben természetszerűleg a szüzesség megőrzése kísért, noha ez a jelentés férfiak esetében az ellenőrizhetetlenség miatt felettébb szokatlan lenne. Házaspárok sírfeliratain a férfit a korábbi császárkorban is számos esetben a virginius szóval jelölik (pl. a férjet: pio virginio, Dacia: CIL 3, 07694; virginio, Dacia, CIL 3, 01607; viriginio infeiicissimo, Dalmatia, ILS 7292; virginio infelicissimo, Dalmatia, CIL 3, 02868, coniux virginio suo, Dalmatia, AE 1906, 0134; virginio pientissimo, Moesia inferior: AE 1987, 1864; virginio pientissimo, Moesia Superior ILJUg 1372, virginio dulcissimo, Moesia inferior, CIL 3, 07507, coniugi virginio pientissimo, Moesia Superior, ILJug 1372 ; a feleséget: virginiae suae, aki pannóniai származású volt, Búsra, Arabia AE 1914, 0296; coniugi virginiae: Dacia, AE 1990, 0852). Fehér Bence a szó értelmét „cui virginitatem 196