Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei kőemlékek metszetei illusztrálják 14 1; összesen tizenkét létező és nyolc elveszett feliratot és tizennyolc kőemléket közölt. Noha a 19. század első felében az egyik püspök kihordatta a római kőemlékeket a püspökvárból' 4 2, ezek csakhamar visszakerültek a palotába. Szabó Imre püspök, aki egyúttal az 1872-ben megalakult Régészeti Egylet elnöke volt, pártfogásának köszönhető, hogy a feliratok tovább gyarapodtak és a palota a régészeti tár emlékeinek megbízható őrzési helye volt 14 3. A római kőemlékeket és régészeti leleteket 1908-ig, a múzeum felépítéséig a püspöki palotában őrizték 14 4. A 19. század első feléből alig maradt adat a kőemlékekről. Míg a század első évtizedeiből Bitnitz Lajos főleg azokról a kőemlékekről adott hírt 14 5, amelyek Petrédy Antal gyűjtésével a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, a század középső harmadában megszűntek az adatközlések. Varsányi János, aki városi mérnök volt, a 19. század középső harmadában készített a régiségekről feljegyzéseket. Néhány esetben ezek alapján sikerült lelőhelyeket megállapítani ill. pontosítani. Rajzai és feljegyzései azonban, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának küldött, ma már csak részben lelhetők fel. Sajnálatos, hogy a „hexagonnak" (9. szám), ami ebben az időszakban került elő, nem ismerjük a lelőhelyét. A kőemlékek és a római emlékek iránti érdeklődés lényegében folyamatos maradt. A városi tanácsjegyzőkönyvei (Protocollum) tanúskodnak arról, hogy az építkezések, csatornázások alkalmával napvilágra jött római faragványok összegyűjtésére törekedtek. Valószínűleg a 18. században vagy már korábban szokássá vált, hogy a város határában előkerült sírköveket a lakóházakban látható helyre illesztették. A 18. és 19. században adatoltan nyilván korábban is - a római kőanyagokat másodlagosan is felhasználták. Ez a téglákra, a kváderkövekre és különösen az útbazalt-lapokra érvényes. A városi Protocollum számos alkalommal jegyezte fel, hogy az utak „flastromozására" római köveket 14 6, más néven kék köveket 14 7 vásároltak 14 8. A feliratos emlékeket a CIL számára 1866-ban Theodor Mommsen (ötöt írt le személyesen) gyűjtötte össze és jelenlétével is ösztönzést adott a Régészeti Egylet és Múzeum szervezéséhez és megalapításához 14 9. A feliratokról készült rajzokat Varsányi János, Paur Iván, Lipp Vilmos küldték el Mommsennek. A CIL III. 1872-ben megjelent kötetében közölt savariai feliratok eredete a következő: 141 SCHOENVISNER 1791. 142 A történetet évtizedekkel ezelőtt Géfin Gyula beszélte el nekem, aki bizonyára nyomát találta ennek a püspöki levéltárban, valószínűleg egy szállítási számlát. Sajnos az időpontot elfelejtettem. 143 A régiségtár számára Szabó Imre püspök engedte át a Sala terrenát a püspöki palotában: KUNCZ-KÁRPÁTI 1894, 433. 144 A továbbiakban a Kultúregyesület épületét, és a kőfaragványok őrzési helyét 1908-tól Savaria Múzeumnak fogom nevezni, noha a múzeum ezt a nevet csak az 1950-es évek elején kapta. 145 B ITNITZ 1821, 1828, 1829, 2007. 146 Prot. 1827/29, p. 45. nr. 90: A Kis Karicsai utcában „a szekér út kiflastromozására szükséges Római Kövek megszerzését Saly Boldizsár külső tanácstagra bízzák. 1829, Szentmihály hava 5: Saly Boldizsár által vásárolt flastrom kövek: Prot. 1829/1830, p. 220. nr. 375. 147 1795: a kék kövekre a városnak szüksége van. Ezért téglára cserélik: Prot. 1795-97, p. 227, 1837 szeptember 19-én Eberhárd Józsefnek a tőle megvásárolt római kék kövekért 50 forintot fizettek (Prot. 183/1838, nr. 552/111. Eberhárd a Kis Karicsában lakott (Prot. 1821-1821. p. 417, nr. 516, 1821 január 24. 148 Különösen Jeleníts Ferenccel és feleségével, valamint Gravarics Istvánnal üzletelt a város, és vásárolt tőlük kiszedett római útbazaltokat. Mindkettőnek olyan helyen voltak földjei, ahol római út vezetett, és a kék köveket ki lehetett szedni a földből. Prot. 1827/28, p. 362. nr. 609: megvásárolt a város Jelenitsné szántóföldjéről kiásott 46 flastromkövet. Prot. 1828/29, vagy 1827/28 p. 98. IV. 82/186: Jeleníts Ferenctől és Ladeczki Ferenctől vásároltak 53 flastromkövet. Prot. 1827/28, p. 28. nr. 46. Jeleníts Ferenctől és Ladeczki Ferenctől vásároltak flastromköveket. Prot. 1816/1818, 60 és 103 fejtett követ vásároltak Jeleníts Ferenctől. (Jeleníts Ferenc szomszédja Német J. özvegye 1826/27. 552, 555). Prot. 1827/28, p. 317. nr. 528. dec. 22. Jelenitsnétől 46 darab flastromkövet vásároltak, amelyet a földjén ástak ki. Prot. 1826/27, 713: Jelenitsné földjei; vitája a szentmártoniakkal a földjeiről: 1827/28, 76. 149 Vö: Kiss Gábor: A Vasmegyei Régészet Egylet alapszabálya. Lapok Szombathely történetéből 97. Panniculus C/142. Szombathely, 2001.; Lakner Endre: Iránypontok a vasmegyei régészeti egylet első működése elé. Lapok Szombathely történetéből 100. Panniculus C/145. Szombathely, 2001; Lipp Vilmos: Az egylet rövid története. Lapok Szombathely történetéből 133. Panniculus C/208. Szombathely, 2005.; Balogh Gyula: A megyei régészeti egylet. Lapok Szombathely történetéből 135. Panniculus C/210. Szombathely, 2005. Kiss Gábor: A Vasmegyei Régészeti Egylet közgyűléseinek és választmányi üléseinek jegyzőkönyvei 1. (1871 -1872). Lapok Szombathely történetéből 137. Panniculus C/212. Szombathely, 2005. 27
