Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Mommsen leírta 15 0 Mommsen kapta a szöveget Varsányi leírta Varsányi lerajzolta 4152, 4167, 4168, 4150 4180, 4184, 4187, 4183, 4188, 4196, 4194, 4195, 4208, 4207, 4202, 4213, 4218 4151, 4172, 4173 4211,4216 4181, 4156, 4185(145), 4190, 4191, 4206, 4203, 4217, 4220 Bitnitz leírta Paur leírta 4165 4171 1889-ben Alfred v. Domaszewski a premontreiek vendégeként töltött néhány napot a feliratok tanulmányozásával 15 1. Wilhelm Kubitschek és S. Frankfurter a bécsi egyetemről 1891 szeptemberében tanulmányozták a szombathelyi és a bogáti feliratokat 15 2. Domaszewski az újabb feliratokat az 1902-ben megjelent CIL-kötetében közölte. A római feliratlelőhelyek pontos nyilvántartása a véletlen eseteket és feljegyzéseket nem számítva, részben Theodor Mommsen szombathelyi látogatásának a következménye, részben a megalakult régészeti egyletben tevékenykedő Lipp Vilmos érdeme. Lipp először 1870-71-ben noteszában összeírta a feliratokat és őrzési helyüket, majd 1871-ben kimutatást készített, amelyet az Egylet irattára megőrzött 15 3.1884-ban a múzeum összes kőemléke nyomtatásban is megjelent 15 4. Az állományáról később az egylet 1890 körül megkezdett és néhány évig folytatott leltárkönyve majd a növedéki naplók adnak felvilágosítást, amelyek az újonnan előkerült feliratok lelőhelyét esetenként közlik. A régebbi kőemlékeknél azonban csak a begyűjtő, azaz Lipp Vilmos nevét adta meg. A 19. század utolsó harmadától főként a praemontrei gimnázium tanárai, Lipp Vilmos (1872-1879), Rezsőffy György (1879 -1884), Burány Gergely (1884 -1890), Kárpáti Kelemen 1890-1900), Neogrady Gilbert (1912-1918), Horváth Béla (1919-1920), majd Tompa Ferenc (1920-1923) és Horváth Tibor Antal (1921 -1936) gondozták különböző intenzitással Lipp küldte 4210, 4214 a régészeti tárat 15 5. Az 1920-as évek közepén Oroszlán Zoltán készített feljegyzéseket a kőemlékekről 15 6 Különálló lapokra írt és megszámozott cédulái voltak valószínűleg a későbbi kőleltár alapja. Ezek nem maradt ránk, csak Horváth T. A. növendéki naplójának hivatkozásaiból tudható a létezése, és mert néhány céduláját Paulovics István hagyatékában a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára őrzi. A kőemlékeket ekkor sablonnal festve beszámozták. Ezek a számok néhány kőemléken ma is olvashatók, és a katalógusban közöltem. 1923-től Horváth T. A. az előkerülő római emlékeket nemcsak Szombathelyen, hanem a megye területén is számba vette és beleltározta. Az ő gondoskodása következtében kerültek a múzeumba az ondódi feliratok 15 7, a Dolichenusoltár és több kisebb-nagyobb felirat. Vidékről ekkor vitték a múzeumba az acsádi 15 8, és a tanakajdi 15 9 sírköveket. A római (és a jáki templom) kőemlékeinek elhelyezéséről nem sokat tudunk. A nagyobb és ép sírköveket a múzeum előcsarnokában állították fel (1. kép). A múzeum valamelyik helységében lapidáriumot is kialakítottak, mert Neogrády Gilbert növedéki és pénztárnaplójában a kőtári munkákat többször is említi. Amikor római kőemléket szállítottak be a múzeumba, azt követte a napszámosok kőtári munkájáért járó kifizetése (lásd a „C." táblázatot). 1912-ben szállították be a jáki templom kőemlékeit is a múzeum kőtárába 16 0. Feltételezhető, hogy 150 A vastagon szedett számok a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött feliratok. 151 Vasmegyei Lapok 23/70, 1889 okt. 1, 2. 152 Vasmegyei Lapok 25/72, 1891, szept. 6., 4.; KÁRPÁTI, titkári jelentés, VREJ 19-20, 1891-1892, 80. 153 SM Irattár 1871:1154 VREJ 9-10, 1882-1884 [1884], 22-29. 155 KISS-MAYER 1991. 156 MISKE K., A Vasvármegyei múzeum, Vasmegye és Szombathely város kultúregyesület és a Vasvármegye évkönyve 1, 1925, XVIII, 56, és = Lapok 188, 2009. 157 Katalógus 201-215. számok. 158 Katalógus 183-186. számok. 159 Katalógus 196. sz. 160 Neogrády Gilbert növedéki naplója, 52/1912, december 14-18. 28
