Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
A kora újkortól Schoenvisner könyvéig ismert szombathelyi feliratok a következők (a kéziratban maradt munkák dőlt betűkkel, a ma is meglévő feliratok vastagabb számmal vannak szedve): LapSav 2 3 4 10 27 39 48 57 62 65 66 67 71 87 88 96 112 123 147 146 187 194 Lazius X X X X X Verancsics X X Draskovich X X X X X X Clusius (1746) X X X X X X X Gruterus 1616 X X X Marsigli 1726 X X X X X X Bél Mátyás X X X X X Pococke/Milles 13 2 X X X X X X X Muratori 1739/42 X X X X X X X X X lordan 1745 X X X X X Dorffmaister 1784 X X X X X X X X X Korabinszky 1786 X X X X X X X X Schoenvisner X X X X X X X X X X X X X A régi feliratoknak legfeljebb csak az őrzési helyét ismerjük. Ez a középkori vár és a Szent Márton templom volt, ahol néhány feliratot összegyűjtötték 13 3. A vár területe ezeknek a feliratoknak nem a lelő-, hanem az őrzési helye volt, éppúgy mint a 19. században a püspöki palota („püspökvár"). A Szent Márton, mivel az ókeresztény temető területén áll, a 4. századi sírfeliratoknak közeli előkerülését jelzi. Más feliratok estében csak másodlagos őrzési hely lehet. A 18. sz. első feléből két olyan kéziratos feljegyzés készült, amelyek szombathelyi római emlékeket is tartalmaznak. A 1730-as években Bél Mátyás 13 4, valamivel később két angol utazó, Jeremiah Mii les és Richard Pococke (1704-1765) írta le ismét ezeket 13 5. Bél Mátyás munkájának (Notitia), amelyet az esztergomi Érseki Levéltár őriz, a Szombathelyre vonatkozó részeit kiadták 13 6. A leírásából tudjuk, melyek azok a kőemlékek, amelyeket az 1730-as években a várban őriztek. Ezek egy kivételével (57. sz.) ma is megvannak. A 18. századi angol utazóknak, J. Miilesnek és R. Pocockenak a jegyzetei is tartalmaznak megbízható információkat. A W. Kubitschek által kiadott szövegrészek 13 7 mellett felhasználtam a kéziratokat is 13 8. A két utazó az antik források alapján jól ismerte Pannónia topográfiáját, és felkészültek az utazásra. Meghatározásaik pontosak és helyesek. Az 1777-ben alapított szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily János folytatta a római kőfaragványok gyűjtését és őrzését. A lebontott régi várban talált kőemlékeket az új püspöki palotában helyezték el, amelynek az egyik földszinti termét múzeumnak rendeztette be 13 9. 1786-ban Dorffmaister István a salo terrenót római mitológiai témájú freskókkal díszítette, amelyekre több, Szombathelyen előkerült faragványt is felfestett. Közülük három elveszett felirat ábrázolása csak itt maradt ránk (57, 87, 88. számok). Szily íratta meg Savaria történetét Schoenvisner Istvánnal 14 0, aki a pesti egyetemen a régészet első professzora és az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. Könyvét a még meglévő és ismert savariai 132 A 36. és a 167. elveszett feliratokat csak Miiles és Pococke ismerte. 133 A 3, 48, 57, 63, 62, 65, 112, 123. számok. 134 Lásd: THOMAS-PROKOPP 1959. 135 Richárd Pococke-ról és Jeremiah Miilesről: ifj. ORSZÁGH L., Angol utazók Szombathelyen, Vasi Szemle 5, 1938 179. 136 Prokopp Gyula és Bél Mátyás, majd Bendefy László és F. Szálka Ilona a középkori vár területén őrzött kőemlékek közül írt le néhányat, emlékeztető vázlatrajz kíséretében: BÉL 1976-1977. 137 KUBITSCHEK 1929. 138 Pococke és Milles kéziratait és jegyzeteit összefoglalta: KUBITSCHEK 1929. 139 THOMAS 1981. 140 A Magyar Hírmondó-ban írták 1780-ban, Boldogasszony Havának 8. napján: Szombathelyen a múlt ősszel, midőn azon vidéki Püspöknek palotáját kezdenék építeni, sok régi álló képek és holmi Római írásokkal jegyzett kövek ásatottaknak ki a földből, melyek az említett F. T. Püspök parancsolatjára összeszedettek, hogy illendő magyarázatokkal megírattassanak" 26
