Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei kevésre becsüld, bizonyosan a te nevedben készült és jogosan téged illet. Fogadd el tehát, és ha valamely helyen nem sikerült célba találnunk, kérlek magyarázd jóra, és vedd úgy, hogy elégségesen hozzájárultam az ügyhöz, mikor elvégeztem barátomnak a munkát, melyről tudtam, hogy kedves lesz neki. Üdv". Sajnos a levél mellett nem olvasható a feliratmegfejtések leírása 12 7. Az AN betűket persze más rövidítések társaságában nem volt könnyű értelmezni: az életkor megjelölése volt: vivus fecit annus vagy annorum. Verancsics számos római feliratról feljegyzését készített. A sitkei oltártöredéket minden bizonnyal a sárvári tartózkodása idején írta le: Sitke a Rábától kissé keletre, Sárvárral átellenben fekvő falu (180. sz. felirat). A Szombathelyen a három sírés egy „honorarius"-feliratot valószínűleg a Szent Márton templomban vagy a környékén láthatta Verancsics, mert a várban őrzött feliratokról és faragványokról nem emlékezett meg. A Vas 12 8 és Sopron megyékben lelt római feliratok mellett Verancsics néhány szombathelyi feliratot is leírt, amelyeket a Corpus Inscriptionum Latinarum az ő jegyzetei alapján közölt és javított. Két sírfelirat és a honorarius-felirat a Szent Márton templomban volt látható. Verancsics alighanem a 4. számú feliratot nevezte honorariusnak: ez a savariai papok által Traianus tiszteletére emelt felirat. A másik két feliratot szintén a Szent Márton templomban őrizték: két 4. század keresztény sírkőről van szó. (itt 146-147. feliratok). A 16. század óta a különféle nyomtatott munkákban említenek először néhány olyan feliratot, amelyek később ismertek maradnak. W. Lazius szerint (1514-1565) néhány kőfaragványt, feliratokat és felirat nélkülieket a várban gyűjtöttek össze, és másokat a várfalba illesztettek. Ezeket az emlékeket az út- és országleírások sorra felsorolják. A faragott kövek mellett egy feliratot a külső vár kapujában (123. sz.), kettőt a belső várban (3, 57. számok) őriztek. Schönvisner István monográfiáját megelőzően 21 felirat volt ismert Savariából (nem számítva a két városszalonaki/stadtschlainingit feliratokat). Közülük tíz darab ma is megvan. Ezek a feliratok mind Szombathelyen kerültek elő és nagyrészüket a várban őrizték. A nyomtatásban megjelent feliratok két, egymástól jól elkülönülő, egy korábbi és egy későbbi csoportba sorolhatók. A két csoport között csak egyetlen felirat esetében van egyezés (123. szám, Valerius Censorinus mára nagyrészt elpusztult felirata). Az első csoport feliratait Wolfgang Lazius, Carolus Clusius (Charles de l'EscIuse), majd tőlük átvéve Gruterus (Janus Gruterus, Jan Gruytere 1560 -1627) egyesítette és adta ki. Ezek a feliratok azonban egyetlen, a második csoporttal közös felirat kivételével (123. sz.) elvesztek, eltűntek. A második, későbbi, 18. századi csoportban szintén ugyanazokat a feliratokat közölték. Ezek Marsigli, lordan, Luigi Antonio Muratori (1672-1750), Korabinszky könyveiben és Dorffmaister István falfestményein maradtak fenn. Különös, hogy 18. századi kiadások egy kivételével nem a korábbi kiadásokat ismerik, hanem más feliratokat közöltek. Az még érthető lenne, hogy a megjelent munkákat nem ismerték, de honnan szerzett tudomást Marsigli az általa először közölt feliratokról? Mommsen szerint néhány felirat esetében a közvetítő Erasmus Frölich 129 (1700-1758) volt (Muratori közlése alapján). Frölich a 18. században nagyszabású irodalmi tevékenységet fejtett ki, azonban római feliratokkal kapcsolatos semmilyen tevékenységéről nem tudunk. Tanár volt a Mária Terézia által alapított Ritterakademien 13 0. Az egyezések alapján tudható, hogy Marsigli feliratait lordan vette át 1745-ben, majd ezeket a feliratokat festette fel nyilvánvalóan autopszia alapján Dorffmaister a Sala terrenában, kiegészítve újabb darabokkal. Alighanem a freskók vagy azok forrásai alapján íratta le és közölte ugyanezeket Korabinszky is. A korán ismert feliratok két csoportra oszlásának okát nem tudjuk. Minden bizonnyal a 16-18 században jártak még Szombathelyen olyan egyházi személyek, akik felfigyeltek a római emlékekre, feliratokra. Ezeket esetleg fel is jegyezhették. Ilyen volt Gaspard Wiltheim jezsuita, aki Draskovich György püspök hívására 1635-ben érkezett, és az ő kíséretében járt Szombathelyen. A következőket hegyezte fel 13 1: „Szombathely felé vettem utamat, ahol a püspök várt engem. Ott azután másnap, mint vendéget, kocsival körülvezetett, megmutatta a régi rómaiak egykori városának nagyszerű emlékeit: feliratokat, sírköveket, oltárokat, két külföldi márványból készült tíz láb magas oszlopot, amelyeket nemrég ástak ki, és amelyek nem különböznek a trieriektől, azután Szent Márton házát és templomát, amelyben misét mondtam". 127 Lásd majd: TÓTH A. J.-TÓTH E.-VERANCSICS Szombathelyen, VHK 2011. 128 Szombathely-Szentkirály (194. sz.) Pedersdorf (217. szám), 129 WURZBACH , C. v., Biographisches Lexikon IV, Wien 1858, 375). 130 WÜRZBACH, C., Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, Wien 1858, 375-378. 131 KOLTAI A., Gaspard Wiltheim luxemburgi jezsuita magyarországi missziója 1635-1636-ban, in: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Szerk. Szilágyi Cs., Piliscsaba 2006, 658-659. Idézi: Dominkovits P., Polgári lakóházak a 17. századi Szombathelyen. Előadások Vas megye történetéről V., szerk. Mayer L.-Tilcsik Gy., Szombathely 2010, 233. 25
