Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
2. A FELIRAT- ÉS KŐGYŰJTÉS, VALAMINT NYILVÁNTARTÁSUK TÖRTÉNETE A Szombathelyen napvilágra jött római faragott kőemlékek és feliratok figyelembevétele és gyűjtése valószínűleg Mátyás király uralkodása idején (1458-1490) elkezdődött. Különösen a nagyméretű gránit oszlopok keltettek figyelmet 12 3. Ekkor indult el hazánkban is főleg itáliai humanisták magyarországi utazása alkalmával a feliratok lejegyzése 12 4. A 15. század második felében a sabariai feliratokról még nincs feljegyzés. Erre csak fél évszázaddal később került sor, legalább is ez időből van az első adat. Wolfgang Lazius, majd Verancsics Antal (1504-1573), a későbbi esztergomi érsek (1569-1573) volt az első, aki Sárváron a Nádasdyaknál vendégeskedve nemcsak levelezett a szombathelyi Bejczy Ambrussal (aki a Batthyányiak familiárisa volt) római régiségekről 12 5, hanem néhány feliratot fel is jegyzett. Verancsics 1550 február 15-én írta Beiczynek 12 6. „...mivel engem is ilyen régiségek kutatása köt le, s Róma nagyságának sokakkal együtt csodálója vagyok, s mivel az auctoroknál korábban olvastam Sabaria coloniáról, és hallottam, hogy Szent Márton szülőhelyeként is ünnepelhetjük, nem tudtam magam visszatartani, hogy ezt a helyet megismerhessem, különösen, hogy sárvári szállásunkhoz ilyen közelre meghívást kaptam. Tehát óhajaim szerint kíséretedben utánajártam átvizsgáltam minap ezeket a romokat, melyek között laksz, s melyek szélsőséges állapotba kerülve már alig látszanak az idő hosszan tartó bántalmazása miatt. Mikor is ott várakozásaim ellenére semmi emlékezésre vagy megtekintésre érdemeset nem találtam, kivéve 4 márvány feliratot, ebből három sírfelirat, a negyedik honorarius. Nem tudtam, hogy ne bánkódnék és kiáltanék fel: emberi dolgok szerencsétlen állapota, mert nincs benne semmi örök, semmi szilárd, semmi, ami saját állapotában, saját virágjában s végül saját dicsőségében kitartana! Csodálkoztam, hogy egy ilyen nagynevű város régi állapotából ennyire megváltozhatott és lepusztulhatott, hogy ezen aprócska maradványokon és a puszta néven kívül már semmije sem maradt, aminek az alapján azt gondolhatnánk, hogy valaha római colonia állt itt. De ezen máskor bánkódjunk. Mivel ezeken a feliratokon volt néhány nehezebben érthető jel, és azt mondtad, hogy egyesek tétováztak velük kapcsolatban. Különösen ebben AN; noha úgy véltem hogy én magam sem leszek elégséges egy ilyen nagy, hogy úgy mondjam rejtvényhez, mégis inkább az irántad való kötelességtudatból vágtam bele értelmezésükbe Akár reménnyel, akár önbizalommal, hogy eleget tudnék tenni, mikor saját magam számára kielégítő megoldást sem találok, és bizony el tudtam kerülni ezt a felajánlott és nem keresett ügyet pusztán azzal az érveléssel, hogy a látszat szerint inkább jósképességgel kell kezelni, mintáz ilyesfajta jelek egészében véve biztos és minden szempontból bizonyított felismerésével (azonosításával). Mert hát ezekhez a régi dolgokhoz sphinxre volt szükség, és ahogy mondják egy déloszi úszóra akkor, mikor nekem még egy Oidipus sem állt otthon rendelkezésre. Mégis, miután észrevettem, hogy erre vágysz, jónak látszott ezt az ügyet új barátságunk kedvéért végigjárni és hozzád küldeni. Ezért bármi legyen ez és bármilyen 123 RANSANUS, P., Epitome (ed. M. Florianus, Fontes Domestici IV, Budapest 1885, 148: ...multa vestigia, quae spectantur columnoe eximiae magnitudinis; SZERDAHELYI, G. SJ, Celebrium Hungáriáé urbium et oppidorum chronographia, Cassoviae 1770, 2. kiadás, 51-52, aki az oszlopokat Nagy Constantinus diadalívének tulajdonította; WINDISCH , K.G. Geographie des Koenigreichs Ungarn. Pressburg 1780, 318-319. A jáki oszlopok első említése: a templom mellett két gránitoszlop fekszik, Briefe aus Ungarn, Archiv für Geschichte, 1823 I. 14. szám. p. 72. 124 Minderről részletesen R. SZALAY Ágnes, A római feliratok gyűjtői Pannoniában, in: Pannónia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541. szerk. MIKÓ Á.-TAKÁCS I. Budapest 1994, 319-325, és „Nympha super ripam Danubii, Humanizmus és reformáció, Budapest 2002, 75-86. 125 Verancsics Antal 1549. dec. 10-től 1550 február 24-ig a Nádasdyak vendége volt Sárváron (TÓTH rec. Steindenk. 1971), leveleit Sárvárról keltezte: Monumenta Hungáriáé Historica Scriptores X. Verancsics Antal összes munkái VII, Pest 1865. VII—XXIII. számú levelek. 126 Beiczy Ambrus Szőkefölde birtokosa volt, lásd: HORVÁTH 1993, 40-41; a családról: PALATÍNUS ]., Vasvármegyei nemes családok története I. Szombathely 1911, 64. 24
