Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei Petőfi S. utcától északra) a Gyöngyös mellett „négyszögletű kerítéseket találtak, mellettük sírok voltak". Hamvasztásos és csontvázas sírok is előkerültek 11 8. A colonia késői, 4. századi temetője a kelet felé, Arrabonába és Aquincumba vezető út mellett húzódott, ahol a kora császárkorban is temetkeztek 11 9. A késő római sírokat néhol olyan, fél méter vastag rétegbe ásták bele, amely tele volt hamvasztásos csont- és kerámiaurnamaradványokkal' 2 0. A temetőn keresztül vezető, keletre tartó római utat a középkortól kezdve a 19. század végéig Bálványkő útjának hívták. 1864-ben feljegyezték, hogy az út a mellette álló építményről kapta a nevét, amely még akkor is egy szobortöredéket tartalmazott 12 1. A római útnak ez, a középkorban is használt szakasza egy római sírépítményről kapta nevét. A Bálványkőnek, amely egy 1-2. századi sírépítmény középkori elnevezése, ma már nincs nyoma. Helye Savaria keleti szélétől mintegy két kilométerre található: ilyen távolságra húzódtak az út melletti temetkezések. A keleti temetőből kerültek elő Savaria keresztény sírkövei (137-148. számok). Közelebbit csak két sírtábla előkerüléséről tudunk: mindkettőt másodlagos helyzetben, az 5. századi temetkezésen találták. Az egyik a pictoribus kezdetű márvány felirat (143. szám), ami egy csőtéglából összerakott sír tetejét fedte. A másik a Stercorinia-sírtábla (146. szám), amelyet a keleti úttól északra feltárt temetőben szintén másodlagos helyzetben, sírfedélként találták. A temetőn belül ismeretlen lelőhelyű az idős korában elhunyt temetőőr egyszerű sírtáblája (150. szám). A középkor óta tartó római kőemlékgyűjtés miatt alig van olyan síremlék, amelynek in situ lelőhelyét ismernénk. A megtalált síremlékeket gyakran a polgárok lakóházaiba, kapuiba díszítésként falazták be (94, 96, 107,110, 115. számok). Honnan és mikor kerültek ezek a sírkövek beépítésre, nem tudjuk. In situ előkerült sírkőt az északi temetőből ismerünk: a legnagyobb méretű savariai sírsztélé, Sempronius Marcellinusnak és családjának a sírköve a Borostyánkő út mentén állt a temetőben (113. szám). A sírkő alját 1960-ba bontották ki, ásatást azonban a lelőhelyen nem folytattak. A déli temetőben egy sírsztélé került elő (C. Valerius Restutus, 124. sz.). Ugyancsak a déli temetőben, a Borostyánkő úttól nyugatra egy monumentális sírépítmény feliratát találták (134. sz.). Savaria keleti temetőjéből (a 4. századi két sírtáblát nem számítva) is csak egy sírkő ismert másodlagos felhasználásban: Petronius családjának sírtáblája 4. századi téglasírt 12 2 fedett (109. szám). Nem véletlen, hogy a legtöbb másodlagos felhasználású sírkő a város legkésőbbi temetőjében került elő. Kettő különösen késői, 5. századi felhasználásban: ezek egyébként is késői, keresztény sírtáblák voltak. Savaria territóriumáról összesen beleértve a vidéken találták is (39 darab) 99 sírfelirat került elő. Olyan, a városi temetőben talált síremlék, amelyiknek a lelőhelyét ásatással hitelesítették, nincs. Nagyobb azoknak a síremlékeknek a száma, amelyek római kori másodlagos felhasználásból kerültek elő. Korábbi császárkori síremlékeket a savariai, és nagyobb számban a vidéki temetőkben a 4. században épített koporsók lefedésére használtak fel. Savariából egyetlen márványból faragott, díszes felirat nélküli szarkofág ismert, amely több mint száz éve került elő; többet azóta sem találtak. Az egyszerű, homokkőből faragott sírládák száma tucatnyi, és három feliratos szarkofágtöredék ismert. 118 BITNITZ L, Tudományos Gyűjtemény 13, 1829:3, 4. 119 PAULOVICS 1944, MEDGYES-TÓTH E., RégFüz 28, 1975, 66; KISS-TÓTH-ZÁGORHIDY CZIGÁNY 1998, 54. 120 MEDGYES-TÓTH E., RÉGFÜZ 28, 1975, 66. 121 KISS-TÓTH-ZÁGORHIDY CZIGÁNY 1998, 54. 122 MEDGYES 1971-1972. 23
