Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
oszlopfőket találtak. A leletekből semmi sem maradt meg, és csak feltételezni lehet, hogy a ma ismert savariai gránitoszlopok közül néhány töredék innen származik. A lelőhelyről maradt tudósításból nem világos, hogy a mozaikpadlós épület „oszlopszékei" az épületet északi oldalán álltak-e, vagy a belsejét osztották több hajóra. Ami kétségtelen: viszonylag nagyméretű középületet találtak. Északabbra, az új gimnázium építésekor szintén „roppant súlyú és méretű" kövekből készült egy-másfél méter széles falakat ástak ki 6 9. Nyugatabbra a városfalra támaszkodik a késő császárkori palotatömb, amelyet a 4. században három vagy négy korábbi insula összevonásával a forum és a nyugati városfal között építettek fel. A palotatömb területén három időszak alapfalai különíthetők el: ezek római, karoling és magyar középkori épületek maradványai 7 0. A középkori vár építésekor a 18. század végén a vár lebontásakor, a szeminárium és a délebbre fekvő székesegyház építésekor a késő római és későbbi rétegek a palota területén megsemmisültek. Ma az épületegyüttes nyugati feléről vannak ismereteink, a keleti részén (részben ráépült a szeminárium-épület) nem folyt ásatás. Az együttes nyugati részén épült fel a kelet-nyugati tájolású, téglalap alakú, apszissal záródó osztatlan terem. Eleinte ókeresztény bazilikának véltek 7 1 és a Savariában kivégzett sisciai püspök, Quirinus temetkezési helyével azonosították 7 2. A topográfiai adatok összegyűjtése 7 3 és értékelése után 7 4 nyilvánvaló lett, hogy az aula távol fekszik a scarbantiai kaputól. A kapu és Quirinus püspök temetkezőhelye Savaria északi részén kereshető 7 5, az aula pedig a város nyugati részén található 7 6. A terem nagy mérete, díszítése és liturgikus berendezéseinek hiánya miatt egyébként sem tartható keresztény kultuszépületnek 7 7. A késő császárkori építkezés két fő szakaszra különíthető el. Korábban az együttes nyugati részén kisebb apszisos terem épült, amelyhez dél felé termek csatlakoztak. Építésekor két insulát vontak össze és egységes épületet hoztak létre. Az építkezés valószínűleg a tetrarchia idején folyt, amikor a pannon tartományokat is átszervezték és Savaria Pannónia Superior (csak a 330-as évektől nevezik Pannónia Prímának 7 8) polgári helytartójának a székhelye lett 7 9. A változás szükségessé tette a helytartói palota építését. A tetrarchia-kori épület nagytermének belső mérete: 28,40x13,70. Díszítéséről semmit sem tudunk: terrazzó padlója figyelhető meg, és falait festették. A második fázisban a korábbi nagytermet nyugati és kissé déli irányban bővítették, és ekkor épül fel egy nagy terem, az aula palotina. Az aula belső mérete 16,40x40,40, amelyhez 6 méter sugarú apszis csatlakozik. A terem egyhajós volt. A felmenő falak a padló felett csak néhány centiméterrel maradtak meg. A terem déli fala hosszában 180 cm széles fűtőcsatorna húzódott. Az apszismozaik témája kagylómotívum, és a termet azonos mintájú színes mozaik borította 8 0. A mozaik Gisella Salies tipológiája szerint a Kreissystem VI.-ba tartozik 8 1. Figurális mintákból csupán egy-egy delfin, és virágos kosár maradt meg: a terem középső részét a középkori várárok elpusztította. A mozaik mintája Aquileiában és a Borostyánkő út mentén a 4. században gyakran előfordul, sőt korábban a kőfaragásban is képviselve van 8 2. Az aula falait márványlapok burkolták, amelyeknek a padlóban néhány helyen megmaradt a töredéke. Az aula belső díszítésének a megállapításához fontosak az előkerült színes márvány lapok és párkánytöredékek. Az aulától északra a kiszolgáló helyiségek, egy kisebb terem és egy fürdőre emlékeztető alaprajzú, több 69 KÁRPÁTI KELEMEN, Titkári Jelentés, VREJ 21-22, 1893-1894, 53. 70 GÉFIN 1941, TÓTH E. 1975, TÓTH 1977-1978, 71 PAULOVICS 1938. 72 PAULOVICS 1943. 73 Buocz 1967. 74 TÓTH E., 1971; TÓTH E., 1975. 75 A szűkebb körzetben sztaurogram alakú bronz lámpafüggesztő tagot (Kiss P., Urchristliches Lampenhängeglied aus Savaria, Specimina Nova 16, 2000, 199-206., Ua. Lapok Szombathely történetéből nr. 108. Szombathely 2002) és Krisztus monogramos fémlemezt (fibulát) találtak (SOSZTARITS O., Ókeresztény ruhakapcsolót? Savariából. Lapok Szombathely történetéből 53. Panniculus C/71. Szombathely, 1997.) 76 TÓTH E., 1973A. 77 TÓTH E., 1973, és magyarul: Késő antik császári palota Savariában, Vasi Szemle 29, 1975, 420-440. 78 A 330 körül írt Itinerarium Burdigalense még a Pannónia Superior és Inferior tartományneveket ismeri. 79 304-ben említik a praesest Savariában: Passió sancti Quirini, Ruinart Th., Acta Martyrum sincerae, Ratisbonae 1859, 522-524; MÓCSY 1962, 611. 80 TÓTH E., Der Mosaikfussboden der Aula Palatina von Savaria, Acta ArchHung 28, 1976, 301-317. 81 SALIES G., Untersuchungen zu den geometrischen Gliederungsschemata römischer Mosaiken, Bonner Jahrbücher 174, 1974, 16-17. 82 Lásd pl. PICCOTTINI, G., Römerzeitliche Funde aus Kärnten Carinthia I 198, 2008, 16-17, Abb. 5-6. 18
