Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Méretét az épületek és a temetők elhelyezkedése és kiterjedése alapján hozzávetőlegesen meg lehetett állapítani. A vizsgálathoz a viszonylag sok helyen feltárt lapos bazaltkövekkel burkolt útmaradványokat és csatornákat lehetett segítségül hívni. A colonia kiterjedése kelet és nyugat felé meglehetős biztonsággal ismert. A beépített terület kelet felé nem terjedt túl a Gyöngyös, nyugat felé a Perintpatakon. A 20. század végén Perinttől nyugatra ugyan épületek vastag alapfalai kerültek elő, ezek azonban a provinciális forum és építményeinek maradványai. Az útmaradványok és csatornák segítségével régebben egy szabályos téglalap alakú városalaprajzot sikerült készíteni 5 5. Ebben a rekonstrukcióban négyzet alakú és kétszeres méretű, téglalap alakú insulók váltották egymást. A rekonstrukció a colonia nyugati felében több adatra épülhetett, a keleti fele nagyrészt feltételezés volt. Amikor ez a rekonstrukció készült, a városfalak helye még ismeretlen volt. A későbbi ásatások fontos eredménye volt a városfalak megtalálása a colonia nyugati és déli oldalán, valamint a nyugati fal kapujának a feltárása 5 6. Ezek segítségével olyan kisebb várostest vált ismertté, amelynek szintén a Borostyánkő út a tengelye. Teljesebb rekonstrukció, miután az északi és nyugati városfal feltételezett helye meghatározható lesz, az újabb ásatások felmérései alapján készíthető el. A Savaria városfejlődésének megoldatlan kérdése, hogy a bazaltkővel burkolt utcák és csatornák a városfalakon kívül is folytatódnak. Nem lenne ez probléma akkor, ha a városfal Scarbantiához (Sopron) hasonlóan 4. századi várostest-leszűkítés következménye lenne. A városfalak viszonylag csekély vastagsága (120 cm), valamint az eddig közzétett keltezési megfigyelések és leletek azonban kizárják a városfalak 4. századi építését 5 7. Az idő rövidsége vagy a pénzhiány miatt nem tudták a teljes várostestet megerődíteni, ezért csak a colonia központi részét vették körbe fallal. A fal belső oldalához négyszögletes tornyok csatlakoznak, amelyek az erődfalon kívül kissé előre ugranak: ez a toronytípus a 2. századi pannóniai erődökre jellemző. A savariai városfal helye nem követi a pannóniai császárkori városépítészet mintáit. Kétségtelen, hogy az úthálózattal, csatornákkal ellátott város területét a császárkor közepén leszűkítettek; ilyesmire Pannoniában nem ismerünk példát. A városfal megépítése szükséghelyzetben kivitelezett megoldás kellett, hogy legyen. Ilyen váratlan esemény két időpontban következhetett be: a hosszan tartó markomann-kvád háborúk idején, vagy pedig a 260-as években. A városfal keltezési adatai a második lehetőséget kizárják. Arra lehet gondolni, hogy a markomann háborúk idején vált szükségessé a coloniát falakkal védhetővé tenni 5 8. Savaria kapuit a forrásokból és a régészeti megfigyelésekből ismerjük. A forrásokból tudjuk (Passió Quirini, Ammianus Marcellinus), hogy városfalak a 4. században is álltak. A 4. század végén Quirinus sisciai püspököt a scarbantiai kapu melletti bazilikában temették el (ad Scarabatensem portám), amely minden bizonnyal a város északi kapuja volt 5 9. Ott nyílott, ahol a Scarbantiába (Sopronba) vezető út elhagyta a várost. Ez a mai Petőfi S. utca környéke és a Paragvári utcától keletre eső terület. Amennyiben 2. századi városfalat tételezünk fel az északi városrészen is, akkor a fal talán a Petőfi S. utca déli házsora alatt húzódik. Ha a 4. században új városfal épült, akkor az északi oldalon figyelembe veendő egy ismeretlen irányú, 220 cm vastag fal, amelyet a Paragvári út keleti oldalán találtak. Megjegyzendő, hogy ettől a faltól északra is egy kelet-nyugat irányú, épített csatorna vezet a Deák Ferenc utca útteste alatt 6 0. Savaria városkapuiról Ammianus Marcellinus írt azzal az eseménnyel kapcsolatban, amikor 375-ben Valentinianus császár a markomannok és szarmaták betörésének a hírére Galliából Pannoniába jött 6 1. A császár a Duna mellett, ősszel érkezett Pannoniába és először Aquincumba 62 ment. Az uralkodó számára alkalmas téli szállást azonban csak Savariában találtak. Valentinianus Aquincumból kelet felől érkezett a városba. Akár közvetlenül Aquincumból jött, akár a Duna-ripa mentén Arrabonáig és 55 TÓTH E., Insularendszer 1971. 56 Medgyes 1998, Sosztrits 1994. 57 GABLER 2002, és Sosztarits Ottó szíves szóbeli közlése a dny-i városfalrész ásatása alapján. 58 A nyugati városfal két városi utat és egy csatornát metsz át; ez a 4. századnál korábbi városfaiépítés miatt csak szükséghelyzetben végrehajtott építkezés lehet. 59 Kérdés azonban az, hogy a 4. században a város összes kapuja használatban volt-e, vagy történtek kapuelfalazások? 60 Kiss G.-SOSZTARITS RégFüz 46, 1994, 47. 61 A tartomány rossz állapota azonban nem elsősorban a fizikai leromlottságra mutat, hanem Ammianus Probust vádolja a kizsigerelésért: lásd BALLA L, Savaria invalida, ArchÉrt 90, 1963, 75-80. 62 Ammianus Marcellinus XXX, 5. 16
