Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kőemlékei Poetoviótól Carnuntumig (It. Ant. 262,3-8) ír le. A várostest déli peremén előkerült, a római korban másodlagosan beépített mérföldkő 4 4 szerint a felállítás helyének távolsága Romától 675 mérföld (1000,01 km). Az Itinerarium közli még, hogy Savariából hogyan lehet eljutni Aguincumba (It. Ant. 263,3-9), Brigetióba (It. Ant. 262,9-263,2) és Vindobonába (It. Ant. 266,4-7). Savaria rajta feküdt a Pannoniából Galliába vezető úton, amely a Dunántúlt ÉNy-DK irányban szelte át (Sirmiumból Augusta Treverorumba vezetett: It. Ant. 231,8-240,5). Ezek az utak az észak, dél és kelet felé irányuló forgalmat biztosították. Nyugat felé, Noricum belsejébe vezető országutat sem az Itinerarium nem tüntet fel, sem a coloniától kissé távolabb a terepen nem ismerünk. Feltárták viszont a colonia nyugati kapujának déli tornyát 4 5, és a colonia nyugati szélén széles út kanyarodik északnyugat felé, amely kb. 200 méter hosszan követhető. Hogy ez az út milyen messze haladt a városon kívül nyugat felé, nem ismert. Ennek az útnak a kiindulásánál került elő Antonius Peculiaris vámbélyegzője (Függelék II. sz.). Amennyiben az út tovább tartotta az irányát, legvalószínűbben a vízvezeték forrásfoglalásai illetve a toronyondódi kora császárkori vicus irányába vezetett. A várost a három másik égtáj felé a következő módon lehetett elhagyni. A Borostyánkő út nyomvonala a Murától a Zaláig sejthető, a Zala folyótól Carnuntumig ismert 4 6. Ez az út alkotja Savaria tengelyét. A kelet felé vezető úton két irányba lehetett továbbjutni. Az út a várostest déli részén hagyta el a települést, és nyílegyenesen vezetett Sárvár térségéig, ahol két irányba ágazott. Az északi út átkelt a Rábán és ÉK-felé fordult, és Mursellán keresztül Arrabona táborába tartott 4 7 (Itin. Ant. 262,9-263,1). Az út nyoma részben a terepen, részben 19. századi térképről ismert. A déli ág Aguincumba tartott (It. Ant. 263,3-9). Ahol átkelt a Rábán, a gerendákból ácsolt híd maradványait a vízmeder megőrizte 4 8. Az átkelés után az úttöltés rövid szakasza is megfigyelhető, keletebbre azonban nyoma vész. A Sopianaeba vezető út nem közvetlenül Savariából indult ki, hanem valószínűleg a várostól 12-13 km-rel délebbre ágazott le a Borostyánkő útból és Rum-Kám térségében keresztezte a Rábát 4 9, majd vezetett tovább délkelet felé. A városból kelet és nyugat felé kivezető utak patakokat kereszteztek, amelyeken hidaknak kellett épülni. Egyik hídról tudjuk, hogy hol állt, mert a Quirinus-passióban olvasunk róla, és a leírás alapján a helye azonosítható 5 0. A sisciai püspököt a színházban ítélték halálra, és hídról a „Sibaris" patakba dobták. A színházból a provinciális forumon és a patakon át lehetett eljutni a városba. A Perint patak keleti partján (a benzinkút mellett) 1981-ben előkerültek a híd alapjának hatalmas kváderkövei 5 1. Az alapos építés különösen ennél a hídnál várható, hiszen ez kötötte össze a várost és a tartományt a császárkultusz létesítményeivel. SAVARIA TOPOGRÁFIÁJA ÉS A KÖZÉPÜLETEK Amennyire Savaria topográfiáját ma ismerjük, megállapítható 5 2: a település rendeltetését tekintve négy egységre különül el. A két patak között fekszik a várostest, amelynek csak központi részét vette körbe városfal. A várostesttől és a Perint pataktól nyugatra a provinciális forum és épületei számára vettek igénybe nagy területet. Délre a Borostyánkő-út két oldalán „az idegen istenségek"szentélyei számára biztosítottak területet, ahol a befogadott, de nem itáliai-görög eredetű isteneket tisztelték (sacra peregrina). A kézműves negyedek a várostól északra és északnyugatra a Perint patakig terjedtek 5 3. Elhelyezkedésük és kiterjedésük a városfejlődés függvénye. A temetők a Borostyánkő út és a kelet felé vezető út mellett húzódtak, és nyugatra is kerültek elő csontvázas sírok. Savaria városteste kiterjedésének megállapítására és az utcarendszer rekonstrukciójára több kísérlet történt 5 4. 44 Kiss P.-SOSZTARITS 1996-1997. 45 MEDGYES M., RégFüz 37, 1984, 57, Ua. RégFüz 38, 1985, 50. 46 CSERMÉNYI-TÓTH E., Der Abschnitt der Bernsteinstrasse in Ungarn, Savaria 16, 1982, 238-290. 47 TÓTH E., A Savaria-Bassiana útszakasz, ArchÉrt 104, 1977, 65-75. 48 A híd lencse alakú, csoportban levert cölöpjeit Négyesi Lajos fedezte fel. 49 TÓTH 2008, 37. 50 MEDGYES 1998, Fig. 88. 1.; KISS-TÓTH-ZÁGORHIDY CZIGÁNY 1998, 41, MRÁV 2002, 30-31, TÓTH 2001, 51 MEDGYES,1998; MEDGYES, Savaria településszerkezete és városfala az újabb kutatások tükrében, Panniculus C/70, 1997. 52 Nincs nyoma annak, hogy az 1873-ban, Lipp Vilmos által közölt topográfiai térkép elkészült volna. A térképet az előkerüli) maradványok feltüntetésével Schwartz Ede állammérnök készítette volna el., Vasmegyei Lapok 1873 június 22., titkári jelentés. 53 A Csordahajtó út mellett római téglaégető kemencére bukkantak (Vasmegyei Lapok 3, 1869, 19. szám, május 9.), lásd Buocz 1968, 10. 54 Buocz 1968, Buocz 1967, MÓCSY A., Savaria utcarendszerének rekonstrukciójához, ArchÉrt 92, 1965, TÓTH E. Insularendszer 1971. 15
