Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény
MOLNÁR Attila - FARKAS Csilla OLTÁR VAGY TŰZIKUTYA? A „tűzikutya" fogalom alatt összefoglalt tárgyak kimerítő tárgyalása itt természetesen nem lehetséges. Annyi egy rövid áttekintés nyomán is elmondható, hogy közöttük egyedül a Kalenderberg-típus tipológiai és geográfiai elválasztása tűnik megfelelően alátámasztottnak. A kérdés részletesebb tárgyalása nélkül ki kell térnünk azokra a általában szintén tűzikutyának nevezett - tárgyakra is, amelyek nagyobb részt a Kalenderberg-területeken kívül, főként az attól délre elterülő térségben kerültek elő, és amelyek - hasonlóan a vátihoz - számos közös jegyet mutatnak fel a Kalenderberg-területek tűzikutyáival, de azoktól jelentős mértékben el is térnek, és meglehetősen nagy variabilitást mutatnak. Ezek között az egyik legfontosabb a Postelaról származó darab, amely ugyan formailag más típust képvisel, de formája mellett a pecsételt rombuszokba foglalt meanderszvasztika-motívum is összeköti a vátival (SCHMID 1915. 253 f; TERZAN 1990. 270 f). Ugyanezen a lelőhelyen még több olyan „tűzikutya"/„oltár"-töredék j s előkerült (TERZAN 1990. Pl. 7. 4-5; Pl. 13. 7; Pl. 18. 4; Pl. 19. 11; Pl. 24. 6-7.), amelyek részben mint az előbbi, részben pedig mint a sticnai „tűzikutya" (GABROVEC - FREY - FOLTINY 1970. 29 f, Abb. 8. 3) rekonstruálhatók. Esetleg ehhez az említett sticnai példányhoz hasonlíthattak egyes velemi és szalacskai darabok is (NAGY 1979. XIV. t. 8; XV. t. 1). Egy, a fentiektől jelentős mértékben különböző tűzikutya/oltár-típus több példánya került elő Szombathely-Olad-Reiszig-erdő lelőhelyen (MOLNÁR-FARKAS 2010. Abb. 15-16.). Ezek közül kettő többé-kevésbé jó párhuzama Bratislava-Vajnory-lvanka pri Dunaji településén került elő (STUDENÍKOVÁ 2003. Abb 6). Ugyancsak különleges típust képvisel egy Velem-Szent Vid magaslati telepén, régi ásatási anyagból származó, cikkcakk-vonal alkotta háromszögekkel és bemélyített (talán bepecsételt) körökkel díszített töredék (MOLNÁR-FARKAS 2010. Abb. 13), amelynek távoli párhuzama Rifnikből ismert (TERZAN 1996. Abb. 3. 4). Másik, valószínűleg Velemből származó példány, szintén töredék, reliefszerűen kialakított futómeanderdísze a váti telep 865. objektum oltártöredékének hasonlóképp relief-kiképzésű meanderdíszével, távolabb pedig estei példányokkal mutat összefüggéseket (MOLNÁR-FARKAS 2010. Abb. 14). Ezek a tárgyak, a Reiszig-erdeiek és a velemiek is, valószínűleg téglatest alakú, nem lábakon álló kultusztárgyak töredékei (Schmid „barrenförmige" típusa). Noha pontos analógiáikat nem ismerjük, kapcsolatrendszerük inkább a DK-alpi térség felé mutat. Ezen a területen, ill. a szomszédos régiókban, így a Dunántúlon a Hallstatt-kori kultusztárgyaknak, oltároknak, közkeletű nevükön „tűzikutyáknak" nem alakult ki olyan kanonikus formája, mint az a Kalenderberg-kultúra tűzikutyái esetében megfigyelhető. E nagy formagazdagságú tárgycsoport képviselői általában kis töredékek formájában, gyakran több hasonló darab társaságában kerülnek elő (pl. Vát, Häuselberg, Postela, Szombathely-Reiszig-erdő, Bratislava-lvanka stb.). Variabilitásuk ellenére számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, ezek között megemlítendők azok az 1,5-2 cm átmérőjű lyukak, amelyek esetleg valamilyen funkcióval bírhattak. Díszítésükben - ami gyakran reliefszerűen kivitelezett - gyakran feltűnnek a meander különféle kombinációi. Tipológiai kidolgozatlanságuk/ kidolgozhatatlanságuk ritkaságuknak is köszönhető - ez a ritkaság részben talán azzal is magyarázható, hogy a Kalenderberg-típusú tűzikutyákkal szemben nem volt szokás sírba tételük. Megnehezíti a meghatározást, hogy általában kis töredékekről van szó, amelyek csak nehezen rekonstruálhatók, a vátihoz hasonló, csak részben kiégetett példányok fennmaradási esélye pedig egészen csekély. Érdekes kérdés persze, hogy a szóban forgó tárgyak Kalenderberg-típusú tűzikutyák és az „oltárok" - valóban ugyanazt a funkciót látták-e el. A szombathely környéki oltárok a Kalenderberg-tűzikutyák elterjedési határának peremén kerültek elő és egy esetben, a Reiszig-erdő 61. objektumában a különböző oltártöredékek mellett előkerült egy Kalenderberg-típusú tűzikutya modellje is (MOLNÁR - FARKAS 2010. Abb. 16. 1). Ugyanez a helyzet Bratislava-lvanka pri Dunaji lelőhelyen, ahol hasonló oltártöredékek kerültek elő a Kalenderberg-kultúra törzsterületén, vélhetően néhány Kalenderberg-típusú tűzikutya társaságában (STUDENÍKOVÁ 2003. Abb 6). Lehetőségként felmerül tehát, hogy a formailag nagymértékben eltérő típusok funkcionálisan is különböznek egymástól. Mivel pontos használatuk egyelőre erősen kérdéses, de minden bizonnyal kultikus funkciójú tárgyakról van szó, megkockáztathatjuk, hogy tulajdonképpen „Hallstatt-kori oltárokról" van szó. Ezzel kapcsolatban megemlítenénk, hogy Christian Pescheck a soproni, tálba erősített tűzikutya kapcsán felveti, hogy a tárgy esetleg egy kultuszhely miniatürizált ábrázolása lehet az oltárral és áldozati edényekkel, ill. madáridolokkal ( PESCHECK 2002. 422 f). 2 5 Patek 25 Ez az elképzelés nem különbözik sokban Louis Nebelsick elképzelésétől, aki ugyanezt „kultikus tűzhely" kicsinyített másaként értelmezi, de a tál szélén elhelyezett miniatűr edényeket ő is italáldozati rítusokhoz köti ( NEBELSICK 1996. 340 f). 62
