Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 43-66 Hallstatt-kori település Vát-Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény Erszébet szintén oltárként kezeli a tűzikutyákat, 2 6 de tulajdonképpen a „(hold)idol" kifejezés használata is egy oltárjellegű funkciót sejtet a háttérben. A kultikus funkcióhoz valószínűleg kultuszhely is társult. Sajnos ilyen „szentély" feltárására bizonyító erejű leletekkel és leletszituációval vidékünkön még nem került sor. 27 Az itt tárgyalt oltárok esetében figyelemfelkeltő tény, hogy gyakran előfordul, hogy több példány kerül elő egy objektumból vagy egymás közvetlen közeléből: Váton kívül ez a helyzet Häuselbergen, Postela 64. szondában, Szombathely-Olad-Reiszig-erdő Hallstatt-kori telepén, de több Kalenderberg-típusú tűzikutya lelőhelyén (pl. Harka/Magyarfalva) is. Bratislava - Vajnory - Ivanka pri Dunaji 1. kútjából származó 5 „holdidoltöredék" kapcsán meg kell említeni, hogy a szerző a kútnak másodlagosan kultikus szerepet is feltételez, míg a postelai 64. szonda (Haus F, Abfallgrube 1) a Schmid által szentélyként értelmezett épület közelében található (STUDENÍKOVÁ 2003. 16-17; SCHMID 1915. 241 f). Persze az említett tárgyak, még a hiteles ásatásból származók is, mint a váti, másodlagos összefüggésből, azaz darabokban, szemétként kerültek elő, így a különböző példányok egymáshoz való viszonya nem megállapítható. Miután általában töredékekről van szó, a másod-, harmad- stb. példányokat pedig minden esetben kisebb darabok képviselik, szándékos összetörésük is felvethető, ami, legalábbis a temetési szertartások során összetört edényekre gondolva, nem lenne idegen a Hallstatt-kori kultikus cselekményektől. Tipológiai változatosságuk ellenére egy közös tulajdonság mindenképpen megfigyelhető az itt bemutatott oltárok esetében, amely a Kalenderberg-típusú tűzikutyákra nem jellemző, mégpedig az oltárok nagy részén megjelenő, átlagosan 1,5-2 cm átmérőjű lyukak, amelyek egyik vagy mindkét oldalról hatolnak a tárgy testébe, de nem fúrják át azt. Mélységük változó, elérheti a 3,5cm-t, átlagosan mégis 1-2 cm között váltakozik (Vát, Häuselberg, Reiszig-erdő, Bratislava-lvanka). Hogy ezek a lyukak nem csak díszítésre szolgáltak, hanem valamiféle funkcióval is bírhattak, véleményünk szerint a lyukak egyező nagysága bizonyítja, de díszítőfunkciójuk ellen szól például az is, hogy a váti oltár esetében a lyukak, úgy tűnik, egyáltalán nem illeszkednek a valódi díszt alkotó meanderkombinációkhoz. Sajnos még az egyik legépebb darabon, a vátin sem ismerjük a lyukak teljes számát, más példányok pedig még ennél is töredékesebbek. így azzal a kérdéssel, hogy mi lehetett e lyukak funkciója, a lyukak számából kiindulva nem tudunk válaszolni. így olyan számításokba sem mehetünk bele, amelyeket Biba Terzan végzett el több Hallstatt-kori tárgytípus kapcsán, felvetve azok Kalendáriumként való használatát (TERZAN 1996. 518 ff). Az oltárok ornamentikája is figyelmet érdemel, ugyanis a különböző kördíszek mellett visszatérő motívum a meander (ill. futókutya), amely - mint azt láttuk - a keleti Hallstatt-területeken mindig gazdag és temetkezési/kultikus leletegyüttesek tagjain lép fel. Az oltárokon ezt a díszítést nem egy esetben ún. „negatív minta" alkotja, azaz a motívumot a körülötte lévő felület bemélyítésével alakítják ki. Az itt tárgyalt tárgytípusok főbb formai jellegzetességeit összefoglalva kijelenthetjük, hogy a keleti Hallstattkultúra ún. „tűzikutyái" között egy jól behatárolható területen belül, viszonylag egységes tipológiai csoportot alkotnak a Kalenderberg-típusú tűzikutyák (holdidolok). Ezen a jól ismert tárgytípuson kívül, részben annak elterjedési területén, főként azonban azon kívül, a keleti Hallstatt területek déli részén, ill. a DK-alpi térségben elterjedt egy formailag igen változatos tárgytípuscsoport, amelynek képviselői vélhetően valamiféle oltárként funkcionáltak (MOLNÁR-FARKAS 2010. Abb. 19). A váti oltár - a Kalenderberg-tűzikutyákhoz való számos formai kötődése ellenére - inkább ezekkel a tárgyakkal mutat rokonságot, részben motívumkincse, részben egyéb tulajdonságai (pl. a rajta megfigyelhető lyukak) révén is. Sajnos viszonylagos ritkaságuk és változatosságuk (jóformán ahány lelőhely, annyi típus) miatt tipológiai kidolgozásuk egyelőre nem lehetséges. Régi anyagok publikálása és újabb leletek előkerülése azonban idővel talán fényt deríthet kapcsolataikra, eredetükre, talán funkciójukra is. Az egyelőre ismeretlen funkciót illetően annyiban többé-kevésbé mára már megegyezett a kutatás, hogy ezek a tárgyak valamilyen formában a kultuszélethez kapcsolódhatnak. A kisebb példányok esetében már számtalanszor szóba került, hogy nagyobb méretű kultikus tárgyak kisebb utánzatairól van szó (először: HOERNES 1892. 279-280; KYRLE 1912. 245)- a váti példány esetében mégis valószínű, hogy itt az „eredetivel" 26 PATEK 1972. 212: „Természetesnek tartjuk azt, hogy a „tűzikutya" nem csupán praktikus szerepet játszott, hanem központi jelentőségű kultusztárgy, oltár lehetett." 27 Kora vaskori kultuszhely lehetett a bozsoki Kalaposkő Velem-Szent Vid közvetlen közelében, amire egy innen származó kultuszszobor is utal. Ilon Gábor itt végzett kis területű szondázó kutatása során előkerültek Hallstatt-kori edénytöredékek, közelebbit azonban a feltételezett kora vaskori rítusokról nem tudunk (ILON 2002.). 63
