Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Nagy Marcella: A korai urnamezős időszak kronológiai vázlata a Kárpát-medence nyugati felében. Urnamezős kori temető- és településrészlet Sárvár-Felsőmezőn
NAGY Marcella MjKjfJtu J§f2jfc3§ I WiiuwmH fíHl« ^ tíí ML ? mPrM i • • itii f i ?- ^^K PP i-t'j: s Jí'^tttillú-Sílí^^^BI 1*4 W v 1,1f W-Ki j -r f; • ; 8. ábra. Sárvár-Felsőmező, 2. sír Abb. 8. Sárvár-Felsőmező, 2. Grab 9. ábra. Sárvár-Felsőmező, 2. sír Abb. 9. Sárvár-Felsőmező, 2. Grab A sárvári tőrhöz Magyarországról az egyik jó párhuzam a Pétervására lelőhelyről való Heves megyei darab, mely a Piliny kultúra késői időszakában, kincs részeként került a földbe. 5 0 Egy enyhén ívelődő oldalú darabot ismerünk Szlovákiából is Lausitz kultúrkörből, Mikusovce lelőhelyről. 5 1 A bronz fibula tágabban értelmezve az ún. egyrészes drótfibulák (=Drahtbogenfibeln) körébe sorolható. 5 2 Ezek az egyrészes fibulák a legkorábbi fibulatípusok az őskorban, így a bronzkorban. A Sárváron talált darabok ezen belül az ún. UnterRadl-típusú fibulák közé tartoznak és a Baierdorf-Velatice (HaA1) időszak fémműves termékei. A sárvári példányok a sírban lévő edényekkel együtt de anélkül is - a tőrhöz hasonlóan biztos keltező emlékeknek tekinthetők. Kezdetben, a BzD időszakban ezek a drótfibulák egyszerűbb dísztűkből kialakított fibulák voltak, melyeknek huzalkeresztmetszete kör alakú volt. Majd fejlettebb változataiban négyzetes átmetszetűekké módosulnak. Ezzel egyidejűleg megtalálhatók a körátmetszetű darabok is, bár már cikk-cakk és vonalakkal díszített hátrésszel és gyakorta kisebb-nagyobb lapos vagy kúpos kiképzésű spirál díszíti a fejrészét. Majd a háta és a fejrésze között egy,- később több hurokkal és ún. vitézkötéssel válik egyre összetettebbé. De ugyanez Sárvár- Felső- mező, 88-as elkerülő 1.-2. lelőhely 2005. 05. 07. 405. objektum 2. sír a típus jelenti a Velem Szent Vidről is ismert, és már a Gyermely kincshorizontba tartozó, 1- és 8-spirálos láncos fibulatípusok alapját is. 5 3 A rugórésze általában 2-2,5 fordulatos, a tűrész sohasem fut túl a fibula fejénél. Az egyszerűbb drótfibulák csoportosításának szerint alapvetően három típust lehet megkülönböztetni. Ezek az elterjedési területeik és egyes egyedi attribútumaik alapján a következők: 1. nyugati, vagy UnterRadl-i variáns; 2. keleti, vagy csernáti variáns; 3. déli, vagy Podumci-i variáns. 5 4 Az UnterRadl-i variánsnál megállapítható, hogy a fibula háti része leggyakrabban négyzetes keresztmetszetű és díszítetlen, a végspirál viszonylag nagyméretű és kúpos alakban feltekert. E legutóbbi jellemző egyébként csak erre a variánsra jellemző fontos ismertetőjegy. Elterjedését tekintve ez a típus jól illeszkedik az edények párhuzamai által lehatárolt területbe. 5 5 E variáns elterjedése éppen a közép-duna-vidéki urnamezős kör BaierdorfVelatice csoportjának területére esik, és nyilvánvalóan egy 50 KEMENCZEI 1988. Taf. 7. 74 51 PIVOVAROVA 1965. 159, Tab. VI. 11 52 BAOER 1983. 15-21 53 MISKE 1908; MOZSOLICS 1985. 469, Taf. 231. B. 2-3; NAGY - ILON - RÉVÉSZ 2008. 17 54 BADER 1983. 15-16 55 BADER 1983. Taf. 41.B. elterjedési térkép 78
