Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 43-66 Hallstatt-kori település Vát-Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény A településhez tartozó kút/víznyerő hely a patakhoz közel, alacsonyabb térszínen van, ahol alig 2 méternél elértük a talajvízszintet. A késő középkori település vagy műhely nyomai vannak a legközelebb a patak allúviumához; valószínűleg olyan tevékenységet folytattak, amihez elengedhetetlen volt nagyobb mennyiségű víz felhasználása.

4 A lelőhellyel átellenben, a Hosszú-víz bal partján is előkerültek Hallstatt-kori telepnyomok. Késő rézkori és halomsíros telepjelenségek mellett feltárásra került egy nagyméretű kora vaskori ház is. A patak két oldalán található kora vaskori településnyomok egymáshoz való viszonyát egyelőre nem ismerjük (ILON 2007.).

5 A TÉRSÉG TERMÉSZETFÖLDRAJZI VISZONYAINAK VÁLTOZÁSA A lelőhely környékének mai vízfolyásai szinte párhuzamosan futnak, ezek a Gyöngyös bal oldali mellékpatakjai, illetve a Gyöngyös vízgyűjtő területéhez tartoznak. A területen a vízfolyások többé-kevésbé a talajvízszint átlagos szintjénél mélyebbre vágódtak. A területen az átlagos talajvízszint nem megy 3 méter alá, de az évtizedes ingás 2-3 méter is lehet (ÁDÁM-MAROSI 1975. 322). A lelőhely környékén agyagbemosódásos barna erdőtalaj földműveléssel degradált változata figyelhető meg, amely a lejtő mentén a patak allúvium felé fokozatosan réti talajba, illetve vízhatású erdei talajba megy át (SÜMEGI 2007.). A terület éghajlatát jelentősen befolyásolják az Alpok mögötti leszálló légmozgások. Uralkodó szele az É-i, de jellemző a DNy-i szélirány is, a szélsebesség átlagai alapján igen szeles táj (ÁDÁM-MAROSI 1975. 311). Az egykori katonai felmérések alapján az elmúlt háromszáz évben a felszín nem igen változik, a patak folyása egyenletes, nem kanyargós, tehát nem igen kellett szabályozni, de a medret kotorták, mélyítették. Az erdők kiterjedése azonban jóval nagyobb lehetett a mainál. Az 1. (1782) és 2. (1869) katonai térképen is jól megfigyelhető, hogy a szomszédos patakvölgyek mentén nagy kiterjedésű erdők találhatók. Valószínűleg így lehettet ez korábban a Hosszú-víz mentén is. Ugyanakkor már a 18. század végétől igen nagy szántó területek terülnek el a település környékén, míg Vát, Porpác és (a ma Szeleste területéhez tartozó) Szent Kút között bozótos, irtvány vagy rét, mező lehetett. A 3. katonai felmérésen (1887) jól megfigyelhető a szabályozás nélküli Hosszú-víz nem túl széles allúviuma is. 2006 novemberében Sümegi Pál és munkatársai zavartalan magfúrást végeztek a Hosszú-víz patak jobb parti allúviumában. Az egyik fúrás közvetlenül a feltárt terület keleti végén, a másik a folyásirányban kissé lejjebb, a part mentén volt. A fúrásmintákban vizsgálták a szervesanyagés karbonáttartalmat, szedimentológiai és pollenanalitikai elemzéseket végeztek. A pollen egyedszámok összehasonlítása alapján a szántóföldek területe a mainak csupán tizede lehetett a kora vaskorban, viszont az erdők kiterjedése ötször-hatszor nagyobb volt, mint napjainkban, és a mocsaras területek kiterjedése is háromszoros a maihoz képest. Mivel a pernye mennyiség alig emelkedett ebben a korban, a szántóterületeteket valószínűleg nem az erdők felégetésével nyerték (SÜMEGI 2007.).

6 A KORA VASKORI LELETANYAG A Hallstatt-kori leletanyag feldolgozása folyamatban van, így a telep keltezése egyelőre csak nagy vonalakban lehetséges. A nagy mennyiségű házikerámia mellett amelyek között nagy arányban vannak képviselve a vörösesbarnára, keményre égetett, sok apró kaviccsal soványított darabok - számos besimított, grafitozott árkokkal, ill. grafitmázzal díszített finomkerámiával találkozunk (2. ábra 4; MOLNÁR-FARKAS 2010. Abb 18. 3, 4), a grafitos soványítás ugyanakkor ismeretlen. Jellegzetes díszítőmód az ujjbenyomkodásokkal körbevett kis dudor (2. ábra 7), ami a Váttól 13 km-re fekvő hegyfalui temető hasonló korú edényein is feltűnik (MOLNÁR 2006. 7. t. 1, 8. t. 2.). Az élesen megtörő vállú és hasú tálak, a belülről kinyomkodott dudorok és egyéb jellegzetességek alapján (2. ábra 1-3, 5) a telep leletanyaga összességében a késői Ha C-Ha D1 időszakra datálható. Hasonló keltezést támaszt alá a szegényes fémanyag, köztük egy Smarjeta-fibula a 720. objektumból (3. ábra 2) (vö.: TERZAN 1990. 220, Karte 16) és két gyöngyözött karperec a 39. objektumból (3. ábra 1), ill. szórványként (PARZINGER 1989. 37 f: 6-7. horizont). Az objektumok 4 Skriba Péter véleménye szerint a leletek, ill. a jelenségek valamiféle ipari tevékenységre utalnak. 5 Skriba Péter és Ilon Gábor feltárása. A középkori leletanyagot és a telepjelenségeket Skriba Péter dolgozza fel mindkét lelőhelyen. 6 A lelőhely, valamint a térség környezettörténeti vizsgálatának részletesebb eredményei ebben a kötetben olvashatók: Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei. 45