Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Illés Péter: Parasztiból utóparaszti szőlőhegyek

savaRÍa a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 267-285 Parasztiból utóparaszti szőlőhegyek fordítottak. A hegyőrök készpénzfizetését hiába szabályozták törvényileg,

1

1 azt is csak kevés helyen tartották be. A Hegyhát vidékén, Nagytilajon például a hegyőr fizetése 1946-ban egy évre minden pince után 7 kilogramm kenyérgabona és minden mezsgye után 1 pint (1,6 liter) bor volt.

1

2 A Kemenesalján, Borgátán a csak időszakosan, augusztus 1-jétől a szüret végéig, október 10-20-ig fogadott hegyőr fizetése viszont 6 mázsa búza volt. 1947-ben az osztály miatt már csak keveset tudtak vetni, és az erre a célra kifizetett gabonát nem is számíthatták be az elszámolásoknál, így leginkább a pénzbeli kifizetés mellett döntöttek a hegygazdák, de a gabona korabeli alacsony ára miatt (6q = 80 forint) ez is problémát okozott számukra.

1

3 A hegyőrt el kellett látni fegyverrel, hegyőri jelvénnyel, szolgálati könyvvel és síppal.

1

4 Minisztériumi rendelet

1

5 értelmében a sörétes vadászfegyverrel rendelkező ellenőrök fegyvertartási engedélyt kaphattak, bár ez csak csekély számban valósult meg Vas megyében, mivel ilyen fegyvereket kevés helyen használtak.

1

5 A hegyközségek egyéb kiadásokra - például utak javítása, hegybíró tiszteletdíja, adminisztráció - csak minimális költségeket fordítottak. Fizetett hegybírók és nagyobb adminisztráció egyébként is csak a szombathelyi, kőszegi és soproni hegyközségekben volt. A vasvári hegyközség tárgyleltárában pénztárkönyv, jegyzőkönyv, hegybirtokkönyv, körbélyegző és bélyegzőpárna, illetve a gyümölcstermelők kézikönyve szerepelt.

1

7 A hegyközségek vagyonát tekintve a jelentősebb borgazdálkodást folytató Ságon a szeszfőzde épület a berendezésével és a hozzá tartozó ötven négyszögöl területtel ért összesen 15.000 forintot, amely mellett volt még két darab csöbör, egy fokoló, egy literes mérő és egy tölcsér, na és 2.017 forint hegyközségi járulék követelés készpénzben.

1

8 Szintén példaként említhető, hogy 1948-ban a dénesiaki (ma Zala) hegyközség tulajdonát képezte egy 3.000 forint értékű gyümölcsaszaló, ingóságai pedig harmincnyolc darab aszalócserényből, hozzájuk két hőmérőből, két darab tanácsi kölcsön permetezőgépből, illetve a körbélyegzőből és a gyümölcstermelők és állattenyésztők kézikönyvéből állt.

1

9 Az egykor szebb időket élt délkelet-vasi, hegyháti szőlőhegyek közül 1948-ban már csak Bérbaltaváron, Nagytilajon, Petőmihályfán, Vasváron és a ma zalai Déneslakon, illetve Egerváron működött hivatalosan hegyközség.

2

0 Végül 1949-ben a 3300/1949. Korm. sz. rendelettel országosan feloszlatták a hegyközségeket és a hegyközségi tanácsokat, a szakigazgatás feladata a községi, járási és megyei tanácsok hatáskörébe került. A tanácsok és a hegyközségek alkalmazottainak szükség szerint felmondtak, a Magyar Közlöny 1949. április 9-i számában 3.300/1949. szám alatt megjelent kormányrendelet értelmében hegyőröket is immár a községek tartoztak alkalmazni.

2

1 Azonban még így is, tulajdonképpen ennek ellenére, a törvényi formalitásokat egyébként sem igénylő paraszti szőlőhegyek zárt hegybéli gazdaközösségei a kiegészítő földművelés paraszti hagyománya és a vele összefüggésben lévő társadalmi 11 1948-ban: „[...] Az Országos Mezőgazdasági Munkabérmegállapító Bizottságnak az 1948. évre 28.261/1948. sz. alatt hozott határozata értelmében az I. osztályú hegyőr havi bére a márciustól novemberig terjedő időszakban élelmezés nélkül 400 Forint, a decembertől februárig terjedő időszakban élelmezés nélkül 340 Forint. A megállapított havibérek 80%-a a II. osztályú, 60%-a pedig a III. osztályú munkás havibérének felel meg. Esőosztályú munkásnak számít az a hegyőr, aki 18. életévét betöltötte és nehéz munka kifejtésére is képes. Másodosztályú munkásnak számit az a hegyőr, aki teljes munkabírású és a 15. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem, vagy aki a 18. életévét betöltötte, de nehéz munkára nem képes. Harmadosztályú munkásnak számít az a hegyőr, aki a 15. életévét még nem töltötte be, vagy aki a 60. életévét már betöltötte. A hegyközség a hegyőrt készpénzben tartozik fizetni és azt a hegyőr készpénzben köteles elfogadni, kivéve a gabonafejadagja címén gabonára átváltható készpénzösszegeket. Ennek átszámításánál az érvényben lévő hatósági árak az irányadók. [...]" (VaML IX. 214/3. Vas és Sopron megye hegyközségi tanácsának iratai. 183. f.) 12 VaML IX. 214/3. Vas és Sopron megye hegyközségi tanácsának iratai. 543v. f. 13 Uo. 186-190. f. 14 VaML IX.214/2. Vas és Sopron megye hegyközségi tanácsának iratai. 127. f. 15 267.500/1946.B.M. 16 VaML IX.214/2. Vas és Sopron megye hegyközségi tanácsának iratai. 369. f. 17 VaML IX. 214/3. Vas és Sopron megye hegyközségi tanácsának iratai. 131. f. 18 Uo. 10. f. 19 Uo. 67-69V. 20 Uo. 35-36. f. 21 Uo. 335. f. 269