Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai

NAGY Zoltán tevékenysége. Rokkájáról, sótartóról, míves ajtajáról fényképeket is készített [a felvételek nincsenek meg], Jakosa Antal 55 éves gazdálkodó saját találmányú tökmagsajtolót és tökmagőrlő gépet (Ld: rajzát NAGY 2010. 173, 11 a-b ábra) szerkesztett, esztergagépén a helyi közösségen túli igényeket is kiszolgáló sótartó kupákat készített (Ld.: SAVARIA 32. 176, 7. ábra). Egy közülük Pável gyűjtésének eredeti cédulájával együtt a Savaria Múzeum Néprajzi Tárában meg is található (SM. N. 59.1732.1.). 1940. augusztus 19-én, 21-én és 23-án biztosan megfordultak nagy cseréptetős kőházában, ahol „rengeteg fényképezni és rajzolni való anyagot fedeztünk fel" - olvashatjuk Szabó László gyűjtőnaplójában. Jakosa Antal ezermester 30 hold birtokából 12 hold szántón gazdálkodott, a házösszeírás adatai szerint „egy lova, négy tehene, hat disznója és tizenöt tikja" volt (KEMÉNY 2010. 222-223). A házösszeírás adatlapjainak [megmaradt] fényképfelvételeinek, a Savaria Múzeum régi Gyarapodási Naplójának adatai összevetéséből kitűnik, hogy Pável Ágoston huszonnégy fotózással is összefüggésbe hozható gyűjtési pontja az Alsó- és a Templomszeren volt. A tizenkét „felvételező" hely az említett gyűjtőpontok 50%-át tette ki, de a Pityerszeren és a Papszeren is intenzív gyűjtést folytatott, amelyek az adatgyűjtő és fényképkészítési helyek bő egyharmadát (37,5%) tették ki. Ezenkívül a Csörgőszeren három helyen (12,5%), A Felsőszeren és a Pityerszeren egyaránt két-két (8,3%) házban járt. Feltűnő, hogy 1940-ben az általa felfedezett Pityerszeren nem igazán gyűjtött, úgy látszik az „Őrségi képek"-ben publikált kerített ház és emeletes kástu népi építészeti képének megrajzolásán túl az 1940. évi tábori feladatokhoz alkalmazkodva nem foglakozott e témakörrel. A táj- és népkutató mozgalom fő célja a kor társadalmi valóságának, sorskérdéseinek megismertetése volt az egyetemi ifjúsággal, illetve ezek közvetlen megtapasztalása a kutatótáborok által. A táborokban a résztvevők megtanulhatták a rendszeres terepmunka és dokumentálás módszereit, elsajátíthatták a modern társadalomtörténeti szemléletet (NAGY 2010. 154). Noha Pável Ágoston részt vett az Őrségi Táj és Népkutató tábor szervezésében, amire Győrffy István 1939. március 3-án írt levelében utal

3

9 (S. PÁVEL 1999. 38), de társult tagként, gyűjtési napló vezetésének kötelezettsége nélkül. Pável Ágoston tökéletesen kiforrott gyűjtőtechnikával rendelkezett, amit szívesen megosztott a szalafői tábor résztvevőivel. Korábban megjelent tanulmányai arról tanúskodnak, hogy néprajzi gyűjtéseit kitűnően ötvözte nyelvészeti ismereteivel. Szótárba szedte egy-egy paraszti porta felszerelésének egész terminológiáját. Leírta, hogy milyen tárgyakat, eljárásokat, műveleteket jellemeznek a paraszti műszavak (NAGY 2010. 165). Szabó László naplójából tudjuk, hogy „egyegy házba belépve mindig szerényen kezdte mondanivalóját, óvatosan tette fel kérdéseit. - Nézelődni jöttünk csak, nem zavarjuk magukat - kezdte a szokásos módon. Tudván azt, hogy a falusi embernek nincs felesleges ideje hosszas tere-ferére, főleg a nyári dologidőben. Az egyes objektumok rajzoltatásánál igényes volt, pontosságot, alapos munkát kívánt, a lényeges részletekre külön felhívta a figyelmet" (NAGY 2010. 165, 170). Nagy tekintélynek örvendett a „vend király",- mint ahogyan maguk között a fiatal egyetemisták becézték (NAGY 2010. 168) az akkor 54 éves Pável Ágostont. „Úgy járt a szerek világában, oly otthonosan, úgy ismerte nemcsak a roppant összetett paraszti munka ezernyi feladatát s temérdek eszközét, de adatközlőinek [...] személyes életét is. Oly természetességgel azonosult a bakhátas határban verítékező őrségi nép gondjaival, hogy rá kellett döbbennünk: tulajdonképpen itt, a természettel viaskodó, roppant kemény paraszti világban érzi otthonosan magát, itt mozog igazi elemében" - jellemezte Pávelt legjobb tanítványa Kiss Gyula (NAGY 2010. 168). Elfogulatlanabb képet fest édesapjáról leánya, amikor ezt írja: „Gyűjtései és tanulmányai országos elismerést kiváltó színvonaluk ellenére is egy vidéki középiskolai tanár kedvelt mellékfoglalkozásának eredményei, melyre minden baráti sürgetés, nógatás ellenére sem tud annyi időt szakítani, mint főállású barátai" (S. PÁVEL 1999. 29) - hiszen csak az iskolai szünidők alatt folytathat terepi munkát, ami rányomta bélyegét a fényképezési alkalmakra is. Talán ez a magyarázata annak, hogy Pável Ágoston ismert repertoárjában a teljes néprajzi paletta hiányzik. Egy fényképén sincs az élet nagy eseményeiről képi ábrázolás: keresztelőről, esküvőről és az 39 S. Pável Judit: Bátky, Győrffy és Visky levelek a Pável hagyatékban című dolgozatában említést tesz arról, hogy „Győrffy István megmaradt két levele közül az 1939. március 31-én írt „a [gyűjtő] út előkészítésére, megszervezésére vonatkozik. Ezen a gyűjtőúton részt vettek a debreceni és budapesti egyetemi hallgatói, köztük Pável egyik legtehetségesebb tanítványa, Kiss Gyula és a következő nagy néprajzos generáció néhány tagja: Gunda Béla, Kardos László. A jól előkészített út szép eredményeket hozott..." 236