Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 226-265 A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj- és népkutató tábor néprajzi tanulságai azt követő lakodalomról, temetésről, sem farsangi mulatságról, húsvéti, pünkösdi népszokásról, lucázásról, betlehemezésről, a láncos botos Miklós napi alakoskodásról, a legarchaikusabb népszokásról, a regölésről, noha jól ismerte az alkalmakat. Ezen kívül szinte teljességgel hiányoznak a gyűjtögetés, a halászat, vadászat terepi felvételei [a hiányt legjobb vidéken élő barátja Csaba József (1903-1983) nagycsákányi körjegyző tölti ki 1937-től haláláig], a házberendezésről, de a népi táplálkozás témaköréből sincs egyetlen fotója sem. A mesterségek közül egyedül a fazekasság keltette fel figyelmét, de felvételein többnyire építmény, a fazekas égető kemencéje látható. 4 0 Ünnepi népviseletet sem fényképezett, modelljeit munka közben fényképezte, így köznapi viseletet hordanak, aminek jelentősége éppen ma értékelődik fel. A népi építkezést [külső szemlélőként] fényképezte ugyan, főleg az archaikus építkezési módokról, a boronafalú, zsúpfedelű házak különféle típusairól - ahogyan ezt Bátky Zsigmondtól, Győrffy Istvántól, Gönyey Sándortól, Visky Károlytól tanulta és látta - készített kitűnő felvételeket. Fénykép készült néhány újabb cseréptetős téglaházról is, ennél több a terménytároló pajták főbb típusáról, néhány az istállókról, egykettő az ólról, fészerről, Pável több alkalommal fényképezte a szalafői híres emeletes kástut. Belső fényképezésre alkalmatlan boxgépe miatt házbelsőkről szinte egy képe sincs. Füstöskonyhát fényképezett ugyan néhány alkalommal belülről is. Egyszer pedig a házban lévő kívül fűtős cserépkályháról is készített felvétel, valamint a tüzelőberendezésekről, a füstöskonyha sárkemencéiről maradt meg még néhány korai fénykép, ami a Néprajzi Értesítő hasábjain 1927-ben megjelent tanulmányához készült (NÉ. 1927. IV. u.a. tűzhelyek 134. p. 5. a Tűzhelyek 135. p.). Az állattartás, földművelés témakört sem érinti. Csupán egy alkalommal fotózott fürdőző kondát, egyszer tehenet legeltető leánykával, de a nyáridő legnagyobb és legfárasztóbb paraszti munkájáról, a kaszával való aratásról, a termény betakarításáról, kézi cséplésről egyetlen felvétele sincs. A gőzgéppel hajtott gépi cséplésről készített néhány fotót [aminek akkor ideje volt] Pável. Az viszont figyelemre méltó, hogy 1940-ben a szalafői táborban ekecsusztatóvol felszerelt taligás ekékről, szekerekről több felvételt is készített. [Bödei János a kocsiról és ekéről a részek megnevezésével rajzvázlatokat is mellékelt gyűjtéséhez. EA 7813] A terménytárolásról, szárításról [aminek akkor volt az ideje] viszont fényképsorozatok hívják fel a figyelmünket. Pável Ágoston gyűjtőtevékenységének értékeléséhez mindenképpen hozzá kell vennünk a Gönyey Sándorral tett több napos őrségi fényképező túrát, ahol alkalma volt tanulmányozni a kitűnő fényképész témakiválasztó szemléletét és technikáját, mert e nélkül nem érthetjük meg az „ezerszárnyú ember"-\, 4 1 A terepen való mozgás ihletett pillanatát elevenít fel Illés Péter kulturális antropológus Pável Ágoston és kortársai gyűjtési szemlélete kapcsán. „Néha tényleg az lehet az érzésünk, hogy fotózás és rajzolás közben hőseink úgy lépdelnek és merengenek el dolgokon, beszélgetnek a helyiekkel, mintha egy múzeumi interaktív kiállításnak lennének »fényképező masinákkal vándorló [...] rakoncátlan látogatói«" (ILLÉS 2006. 61). Az 1935. esztendő Pável számára a felkészülés éve lehetett. Visky Károllyal (1882-1945) folytatott levelezése (S. PÁVEL 1999. 38, 40) fényt vet arra, hogy Győrffy István (1884-1939), Bátky Zsigmond (1874-1939) felkérésére készülődött egy nagyobb lélegzetű őrségi néprajzi monográfia megírására, ami beilleszthető lett volna a Magyarság Néprajza tervezett pótkötetébe, de ez a nagyszabású munka Győrffy, Bátky és Visky, valamint a monográfia szerzője, Pável Ágoston (1886-1946) korai halála miatt meghiúsult. Pável minden bizonnyal tudatosan írta az 1940. évi múzeumi jelentésébe, hogy „A legfontosabb jelentenivalóm mégis az augusztusi 26 napos őrségi tanulmányutam, amelyből [...] igen jelentős jegyzetanyaggal tértem haza. 4 2 Közöttük von az őrségi lentermelésnek, hajdinatermelésnek, a párásnak és gyűjtögető gazdálkodásnak ma már szinte végleges formában megformázott feldolgozása kb. 400-500 oldalnyi könyvnek megfelelő terjedelemben" (NAGY. 2010. 167). A néprajzi tábor szervezésében a kutatási pontokat vélhetőleg közösen jelölhették ki. Nem járunk messze az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy Gönyey Sándor 1935-ben azért utazott Pávelhez, hogy terepi gyűjtés okán feltérképezzék az archaikus vidék számukra legmegfelelőbb gyűjtési 40 Ritka kivétel ezalól Osvatits Gyula „cserepest" termékeivel együtt bemutató 1943-ban közétett képe (SNr 1279) 41 S. Pável Judit tömör jellemzése Pável Ágostonról versidézetével, aki a 125 évvel ezelőtt született édesapja szerteágazó tevékenységéről tartott 2011 áprilisában a „Pável éiz"-ben nyitó előadást. 42 SM. Történeti Adattára, 1940. évi múzeumi jelentés, december 31. 237
