Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai
NAGY Zoltán Lakóház és telke Pityerszeren.) Az egyes szerek elég messze esnek egymástól. Valóságos külön falvak. Legtöbbje egy-egy domboldalon sütkérezik a déli verőfényben [...]. Mindjárt az első ház (93. hsz.) ugyancsak megállított bennünket. Meghökkenve láttuk, hogy - bár a domboldalon épült - valóságos cölöpépítmény (Ld: VSZ. 1936. 5-6. 330. Zsoldos Zsiga öreg furuglakészítő a ház egyetlen lakója) [...]. Magas; szikár, izgékony alakján hosszú szürke porköpönyeg. Fején kopott; világosbarna keménykalap. Ő a falu legidősebb embere az egyetlen, aki ilyen kalapban jár e vidéken. Ismeri is mindenki. Okos; értelmes kék szeme nyugtalanul kémlel', őszes szakálla szelíden leng a langyos tavaszi szélben. Olyan, mint egy apostol" (PÁVEL 1936. 5-6. 327-329). Portréfényképezés ez a javából, a képszerű leírás magas foka. Pável a különc, társadalom peremére sodródott, fura, barna kobakban járó öregembert mesteri módon mintázta meg írásában. Elbeszélésének hitességét új elemként az útirajzhoz párosított fényképfelvétel bizonyítja. Az általuk felfedezett építészeti emlékek közül az akkor már ritka kerített ház (Ld: MNÉGY 12962 Szalafő, Alsószer 33. hsz.) és a Pityerszeren álló egyedi emeletes kástu (Ld: SNF 1339) keltették fel figyelmüket, a látottakról ország-világ elé tárva a szakszerű leíráson kívül bőséges dokumentatív felvételt készítettek, hiszen e nagy tereptárgyakat múzeumba szállítani [akkor még] nem lehetett. „A domb tetejéről pompás kilátás nyílik a hosszanti völgybe, a többi szerekre és a távolabbi dombokra. Szinte gyökeret vert a lábunk, amint a házak között elnézelődtünk. Áhítattal szaladt ki a számon a csodálkozó eszmélés: Szűz talaj, ősi világ, gyermeteg, egyarcú emberek! Néprajzilag főleg két dolog lepett meg: a kerített házak és a kástu [...]. Az új nemzedék kezén [...] az ősi világból már semmi sem marad. Azaz hogy mégis: az emeletes kástu. Messze földön híre van ennek. A kástuk boronából ácsolt csinos kis különálló házikók - persze zsupposak, - melyek elsősorban a kamra szerepét töltik be. A Visontaiaké pedig azért híres, mert az egész környéken az egyetlen emeletes kástu, mely sok tekintetben formázza a székely faházakat [...]. A földszinten jobbról nyitott szín ekék, boronák, miegymás számára, de elsősorban a hátsó fala hosszában elhelyezett szürüs prés céljaira. A baloldali nagyobbik helyiség a kamra, melyben hordók, gabonatartó ládák (hombár) állnak. A jócskán kiugró eresz alatt létrán feljuthat az emeletre, nevezetesen a tornácos nyitott „ürög"-re. Az ürögből aztán baloldali „ajtu"-n át léphetünk be az igazi kástuba, melybe csak a nyitva hagyott ajtón és egy kis szellőző lyukon jut némi világosság; a kástuban körtis láda, pócá-k, kópic-ok, edények, szalonna rudak, ládák (Ld: SNF 1340) a fonalgombolyításhoz használt „kissú"-k (sulykok) és egyéb limlom. Az emelet jobboldali részén - a szürüsprés fölött, de ennél jóval keskenyebb helyen - van a fütyülik, mindenféle vacak gazdasági hulladék van benne elrendezetlen összevisszaságban. A műtárgyleírásokat fényképfelvételekkel támasztották alá. Visontai Dániel emeletes kástu emeleti belsejéről a nyitott ajtón keresztül ritka kivételként bepillantást nyerhetünk annak belvilágáról is. AZ ŐRSÉGI TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ TÁBORBAN KÉSZÍTETT FÉNYKÉPFELVÉTELEK 1940-ben az Őrségi Táj- és Népkutató Táborban „280 felvételt készített", amelyből a Savaria Múzeum Néprajzi Fotótárának újbóli vizsgálata során 63 pozitív kontaktfelvételt találtunk meg, 3 0 a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményben felleltekkel együtt összesen 76 archív fotó őrződött meg az utókorra. 3 1 Ezen kívül bizonyíthatóan egy felvétel az S. Pável Judit által gondozott hagyatékban is megtalálható. 3 2 így tehát a 280 felvétel közül mindösszesen 77 db fényképfelvétel, az eredetileg készített fotók mindössze 27,5%-a, valamivel több mint egynegyede tanulmányozható. Ez a szalafői táborban valóságosan elkészült hosszú sorozat elemzése hű képet adhatott volna Pável Ágoston néprajzi gyűjtéshez köthető fotózásáról, 3 3 ha a Néprajzi Múzeumban megőrzött Pável által készített tárgyjegyzék nem kallódott volna el végérvényesen 30 Pável Ágoston „népies tárgyú fényképfelvételei" című dolgozatban (M. KOZÁR 1996. 17) tévesen 73 db szerepel. 31 Ehhez hozzászámíthatunk még tizenhármat, amit újabban fedeztünk fel a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményében, így ez a szám 76-ra emelkedett, de még így is 73%-os pusztulásról kell számot adnunk. 32 Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkeiben az Örségi Képek (91-102. p.) újra publikálásánál (S. PÁVEL 1976. IV. tábla) „Jakosa Antal és fia, az olajsajtoló készítői" is szerepelnek. Ez a fotó az eredeti közleményben nincs meg, így joggal feltételezzük, hogy ma is a hagyaték részét képezi. 33 1947-december 31-én kelt feljegyzés szerint a negatívokhoz tartozó tárgymutató még meg volt. (NAGY 2010. 152) 234
