Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai

NAGY Zoltán előtt, 1932, (SNF Ifj. Vass Gyula [szabadtéri] égetőkemencéje Velemér, 1932. május [8,5x11,5 cm-es film], (MNÉGY 1219, 1273) Nagy Sándor és felesége éget, háttérben égetőkemencéjük Gödörháza, 1943, (MNÉGY 1274) égetés [pajtában egy légterű égetőkemencében, az áru kiszedése] Gödörháza, 1943, (MNÉGY 1275) Ifjú Varga Ferenc [cseréptetővel védett szabadtéri] égetőkemencéje Gödörháza, 1943, (MNÉGY 1279) Osvatits Gyula cserepes [a műhely elé kirakott edényeivel már kész edényt írókáz...] Magyarszombatfa 1943, (MNÉGY 1280) Könye József fazekas égetőkemencéje Magyarszombatfa, 1932. míg cigányokat öt, közöttük egy portrét ábrázoló (SNF 1357 Cigányasszony és purdéja Vashidegkúton 1941-ben. Parasztportrét szintén öt felvétel ábrázol, ebből egy csoportkép. (SNF 983) Falusi fiatal gazda [vállán vasvillával] Alsóújlak 1936. június, (SNF 989) Rumi Lászlóné, Kám 1936, (SNF 1377) Kutits Mihály 85 éves velemi gazda, „gráblóval" Velem, 1936. június, (SNF 1378) Horváth István 78 éves velemi gazda Velem, 1936. június. (SNF 1361) Cséplőgépkezelő és gabona ellenőrző személyzet Vashidegkút 1942, (30%). Egy felvétel pedig babtartó rudakat ábrázol a felsőszölnöki mezőn (SNF 985) 1938-ból. Szintén egy (SNF 674) Kisnardán készült 1935-ben, mely [lóvontatású] járgány-t [ábrázol] szalmatetővel letakarva. Egy ritka fényképen (SNF 1283) kenderszárogatást láthatunk léckerítésen Murabarátiból. A fotó 1943 augusztusában készült. Szokatlanul kis tárgy, egy kézműves céh gyűrűjéről készített felvétel is szerepel Pável repertoárjában. Ennek a tárgynak a fotója az akkori fényképezési technikát számításba véve bravúrosnak mondható. Ez a felvétel Uraiújfaluban, 1942-ben került lencsevégre. Ezen kívül 13(10%) egyéb fénykép is található itt, de azok szorosan nem tartoznak a néprajzi tárgyúak közé. A „NÉPIES FELVÉTELEK" TÉMÁJA A TÁJ, AZ ŐSI TELEPÜLÉS Pável Ágoston tanárian precíz tárgyleíró néprajzi feljegyzései mellett lelket melengető lírai útirajzokat is közölt, ezzel fűszerezte néprajzi gyűjtőútjainak bemutatását. „Az irodalmár és nem utolsó sorban költőként is elismert Pável ethnográfiai írásai nem egyszerűen szakcikkek, hanem lírai útirajzok is egyben. Ezek közül is kiemelkedik egy, mely talán esszenciálison foglalja magába a Pável-i etnográfia lényegi szemléleti vonásait [...] Pável megfogalmozásában »háromnapi kószálás« apropóján készült lírai élménybeszámoló, sajátságos; műfajilag igazából elhelyezhetetlen, talán »etnográfiai útinapló«" (ILLÉS 2003. 55-68. 56). íme egy rövid részlet a két lábon járó felderítő, vizuális fényképezésből: „Mosolygós őszi verőfényben ballagok a Szentgotthárdról Rábatótfalu felé kanyargó országúton. Keletről szelíd lankák, a középen húzódó hosszanti völgyben a Rába ezüstös szalagja kígyózik. Jobb kézről a távolban a Stájer Alpesek csúcsai integetnek felém [...] Barátságos; fehér falu házainak egy része a Rába felé lejtő völgyben, másik része az út túlsó oldalán, szelíd emelkedésű halmokon van szétszóródva. A házak többsége az udvar hosszábon, tűzfalakkal észak felé épültek, úgy hogy a napos déli oldal az udvar felé néz; s majd mindegyike nyitott, de fedett, oszlopos; vagy boltíves tornáccal várja a belépőt, a lakóháznak majdnem egész hosszában. Udvar, utca csak úgy zajlik a zsibongó, lármás gyerekhadtól." (PÁVEL 1927. 74). „Szőke nyíresek, csalitos, göcsös legelők, bokhátos szántók szelíd, seprűfüves lankák és sötét fenyvesek között vezet a gyalogút Szalofőnek. Itt-ott egy-egy üres szín, mezei baromállás lapul." ('PÁVEL 1936. 327). Bizony festő vásznára, fotográfus lencséje elé kívánkozó képzetek ezek. Nem véletlenül adta Pável a Vasi Szemlében megjelentetett cikkének az Örségi képek

2

6 tömör címet, 26 A dolgozatban idézett települések közül Farkasfa, Kondorfa, Rábakethely és Máriaújfalu sem tartozik a történeti Őrség falvai közé, (Lásd: NAGY 1998. 147). Az Őrség falvainak megnevezései 1428-1818 között az 1463. évi határjárás útvonalát követve. Azonban az is igaz, hogy a Pável Ágoston által bejárt útszakaszt maga őrségi területnek tekintette, amennyiben annak geográfiai környezetét is ide számította. Bíró Friderika (Ld: BÍRÓ 1975. 3). lapalji * alatt található szövegét figyelembe véve „Az őrség - szóhasználatunkban - történelmi- néprajzi megjelölés. Magába foglalja az egykori történeti Őrség településeit, számszerűen 18 községet, nevezetesen Szalafő, Őriszentpéter, Ispánk, Kisrákos, Pankasz, Nagyrákos, Szatta Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány (Bojánsenye)Kerca, Szomoróc, (Kercaszomor) Kerkáskápolna, [Szlovénia területén] Őrihodos, Kopornok, Bükalja községeket. Etnikai kultúráját tekintve azonban a megjelölésen értjük a szorosan vett történeti Őrség geográfiai környezetét is, így a Rábától délre fekvő folvakat és a Kerka mentén, valamint a Zala forrásvidékén fekvő településeket." Pável 1936-ban megjelent írásával egy időben foglalt állást Kugotowitz Károly (Ld. KUGOTOWITZ 1936.) II. kötet 198. lap 50. számú ábrájában közölt térképével, ahol a megjelölt 34 település között (4) Farkasfa, (13) Kondorfa), (23) Rábakethely, is helyet kapott, így állíthatjuk, hogy Pável az őrség szó tartalmi kifejtésében nem csak a korabeli határjárással meghatározott 18 települést, de „geográfiai környezetét" is beleszámította. Ezért lehetséges az, hogy az akkori szóhasználattal jelölt „Őrségi képek" tágabb fogalmi kört takar, mint amit mi ma ez alatt általában értünk. 232