Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai

NAGY Zoltán izgalmas felvétel került a Savaria Múzeum gyűjteményébe, a „Cigánytanya Mikosszéplak határában" című fénykép egy egész sor földbevájt putrit ábrázol, amelyekhez kopárra taposott ösvény vezet. A fűvel takart épületek előtt áll az egész kolónia (SNF1281). Ugyanebből az évből való az akkor még működő gyöngyöshermányi alulcsapós vízimalom szép képe is (SNF 1276). Végezetül 1929-ből egy nem e vidékről származó (nyírbéltelki) zsúptetős, deszkakerítéses utcai házat vehetünk még számba a korai felvételek közül (SNF 1290), Szentendrén pedig (MNÉGY 12949) egy 1930-ban Rábagyarmaton készített hajlított, csonkakontyos, léckerítéses ház képe hívja fel magára a figyelmet. Általában a Néprajzi Fotótár pusztulásának mértékére jellemző, hogy noha Pável 1931-ben a Vendvidéken és a Szentgotthárd környéki falvakban 100 fényképfelvételt készített, ezekből mára egy sem maradt. Az 1933. évi múzeumi jelentésben pedig mindössze ennyi áll: „a fényképfelvételek száma egyre gyarapodik". Nem tudjuk, hogy ezen a kifejezésen mit kell értenünk, mindenesetre archívumunkban 1933. április 30-án Nagysitkén felvételezett „Orsós Mátyás cigányputrija'

n

& (SNF 698) „Német József kisbíró kocsi színe", (SNF 697) [fa rudakból összetákolt félig zsúppal fedett primitív építmény], Szeptember 6-án Nagycsömötén fényképezett zsindellyel fedett faszerkezetű harangláb (SNF 686, 1287) értendő alatta. 1934-ben Salfán egy „szalmatetős ház"-d\ (SNF 993) fényképezett le eddigi ismereteink szerint. 1935-ben ennél valamivel bővebbek az ismereteink. Ekkor Pável főleg Jelvételező" utakat tett, több ízben az Őrségben és a Hegyhát „félreeső falvaiban" fényképezett, az eredmény: közel 200 népies tárgyú felvétel volt. Ebben az évben Gönyey Sándorral együtt szekérre ülve térképezték fel e vidéket. Kalandos utazásuk a Vasi Szemlében is nyomon követhető a „háromnapi kószálás"-ról (PÁVEL 1936. 318), amelyből a Savaria Múzeum Néprajzi Fotótárában ma mindössze tizennégy felvétel árválkodik, amihez még hozzá számíthatjuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményben őrzött öt Pável képet, de a megőrzött felvételek még így sem érik el az „éves termés" egy tizedét. Nem tudni ugyan, hogy valójában Gönyey Sándorral együtt hány képet készítettek az Őrségben, csak azt, hogy a szakirodalomban jól ismert publikációjában Pável Ágostonnak mindössze kilenc fotója [a megismertek fele] jelent meg (PÁVEL 1936. 318-338).

1

9 Ebből az évből egy jól komponált, archaikus, kondorfai, csonkakontyos, zsúpfedelű, deszka oromzatú „faház"-at ábrázoló, múltidéző felvétel már csak a Vasi Szemle megsárgult lapjain tanulmányozható (VSZ. 1936. 318-338. 326).

2

0 Három fénykép a pusztuló épületeket ábrázolja. Nemesmedvesről foszladozó zsúptetejű pajtarészlet

2

1 (SNF 679), Felsőmarácról „hajtóskút"

2

2 (SNF 984), Kisnardáról „pusztuló parasztház a falu végén" című képe (SNF 990) ismeretes. Az 1936-os esztendő a fennmaradt képeit illetően Pável Ágoston egyik legtermékenyebb esztendeje, ebből az időből húsz darab népi építészet tárgyú felvételét ismerjük. Június tizedikei velemi portyázása alkalmából páratlan szépségű öreg, vakítóan fehérre meszelt, deszka oromzatú, zsúptetős utcasort örökített meg, amelynek jó része a telekre merőleges, csonkakontyos épület volt (SNF 677, 1369, 1373, 1375), de közöttük olyan kapuszínes ház is akad, amely a régebbi időkre emlékeztetően az utca síkjával párhuzamosan épült fel (SNF 1370). Pável jó szemmel látta meg, hogy a 36-os számú ház ablakát muskátlival díszítették (SNF 680), de a 6. számú ház nagykapuja is felkeltette a figyelmét, amelynek fedett tetején még a fű is kizöldült (SNF 1374). Alsóújlakról ugyancsak júniusi fotók maradtak ránk „Főúton zsuppos ház" (SNF 1267), „pelva kunyhó üresen"

2

3 (SNF 692), „falusi udvar" (SNF 982), „Fő út 87." [előkertes, egy ablakos épülethomlokzatig lenyúlóan zsuppozott] címet viselve. Szeptember elején Rábagyarmaton járt, ahol füstöskonyhás házat fényképezett (MNÉGY 12948), illetve Vasváron a szőlőhegyen az egykori gyepű kapu területén a „római sáncok"-né\ zsúppal fedett, 18 A 8,5 x 11,5 cm-es lemezen lévő fényképhez az alábbi Pável által a fotó hátuljára írt szöveg tartozik: „Vályograkás. Az elköltözött család a putrit visszaérkeztéig bedeszkázta és bezárta." A képen egyébként egy földbeásott, földdel letakart putri látható az országút mellett. 19 A legutóbbi kutatásunk (2010) eredményeként a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményében ebből az időszakból még négyet sikerült felfedezni, így a megmaradt felvételek száma 76-ra emelkedett. 20 Őrségi képek. A Vasi Szemlében (A továbbiakban: VSZ.), (PÁVEL 1936. 318-338. 326) megjelent kép aláírása: „ Vasárnapi terefere öreg kondorfai faház tornácán (Kulcsár Kálmán és Vilma háza) Foto: Dr. PáveiÁgoston." 21 A fénykép hátulján lévő szöveg: „Özv. Tamasics Ferencné 2. sz. házának pajtarészlete, hátulról. Nagy faragott boronafákból falazva." 22 A fényképfelvétel hátulján lévő szöveg: „Tóth Kálmánnak használaton kívüli; pusztuló »hajtóskútja« szalmatetővel." 23 Pável az épületek utca felöli oromzatát fényképezte a kor szokása szerint, a gazdasági udvar, gazdasági melléképület ritkán került lencsevégre. 230