Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz 13/a-b. fotó. Meghívó a jánosházi Korona Vendéglőbe a tűzoltó egylet táncvigalmára, 1927. - SM Jánosházi gyűjtemény, J 2010.4.59 Foto 13/a-b. Einladung in das Gasthaus Korona in Jánosháza zum Tanzfest des Feuerwehrvereins

, 1927. - SM Sammlung aus Jánosháza J 2010.4.59 - eseményeknek. A jánosházi Korona Vendéglőben tartotta a helyi tűzoltó egylet 1927-ben a „táncvigalmát", 1929-ben a „táncmulatságát", amelyekre névre szóló meghívókat osztottak szét, s amelyekből láthatunk a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága jánosházi gyűjteményében. Az 1920-as években a csörötneki „nagykocsma" jól jövedelmezett, hiszen a beinduló falusi turizmust is kiszolgálta: itt étkeztek a Csörötnekre érkező fővárosi és - például - debreceni vendégcsaládok. Az urasági kocsma mellett az Alsószeren községi kocsma, helyi megnevezéssel a „kiskocsma" is működött a 19. századtól (KUNTÁR 1990. 121-122). A XX. századra egyre több kocsmában is kínáltak ételt főtt ételt is. A felsőszölnöki kocsmárosok - Sulics János és Eisenstein Sándor - 1901-ben „meleg ételek és élelmiszerek árusítására" kértek iparengedélyt (KOZÁR é. n. 73). Alsóőrön „A keresztelés és az anyakönyvi beiktatás után a csecsemőt nem haza a mamához, hanem a kocsmába vitték és egy asztalra letették. Közben megrakatták a kocsmáros úrral az asztalt borral, a napnak örömére egy jót mulattak. Amikor már egy kicsit felöntöttek, kívántak az új földi polgárnak erőt, egészséget, boldogságot és hosszú életet. A kicsi száját megkenték még borral is, hogy legyen belőle erős ember, jó katona és még jobb borivó." Csak fiú csecsemővel mentek a kocsmába, a lányt rögtön hazavitték (SEPER 1988. 86). Egy hosszabb idézettel mutatjuk be a góri kocsma életét a két világháború között. „Nagybátyám vendéglőjében ugyancsak hevesen ment a hazai vagy világesemények megtárgyalása. Ő maga sem átallott vitába szállani és a világot járt ember - matróz volt a világháborúban a Monarchia hajóin - tekintélyét latba vetni. Aztán meg sokat hallott az átutazóban megszállt borjú-, disznókereskedőktől, meg a vendéglőben étkező vigécektől (Irén ángyi konyhája híres volt a környéken)" (LŐKKÖS 1992. 39). „A főleg nyári dölögtő-napok estéin kevés fiatalnak volt ereje-kedve a szórakozásra. Ellenben a vasárnapokat, bármilyen nehéz aratási hét volt mögöttük, mindig megtartották, és ilyenkor tele volt a vendéglő, döngött a kuglizó deszka fala. Biliárdoztak, a kártya járta, bár ez utóbbi inkább a téli esteken. Aztán mindig akadt valami alkalom a környező falukban is: mulatság, tombola. A búcsú-napokat különleges figyelemmel kísérték. (...) A vendéglő udvarán táncolt a fiatalság, a belső teremben az idősebbeknek húzta a cigány"