Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 Szombathely, 2011 HORVÁTH Sándor FOGADÓK, KOCSMÁK VAS VÁRMEGYÉBEN A 18-20. SZÁZADBAN ELŐMUNKÁLATOK A VASI MÚZEUMFALUBAN BEMUTATANDÓ CSEHIMINDSZENTI FOGADÓHOZ BEVEZETÉS A kocsmák, csárdák, fogadók átfogó bemutatásával még adós a magyar néprajzi kutatás. Ennek a legfőbb oka talán sajátos helyzetük: mint földesúri jog nem tartoztak szorosan a népi kultúrához, a népi építészethez. Miközben a falusi közösségek élete - és a városiaké is - részben éppen a kocsmákhoz, csárdákhoz, fogadókhoz kötődött. Mindemellett az a tény, hogy köztes állapotot képeztek a népi kultúrában és így az egyes falusi közösségek életében, arra utal, hogy közvetítő szerepük volt - több értelemben is. A Vas vármegyei kocsmákkal - vasi források alapján Bajzik Zsolt foglalkozott behatóbban (BAJZIK 2004.). Jelen dolgozat témájában és földrajzi értelemben is nagyobb területet ölel fel, bizonyos dolgokat pontosít - alkalmasint más dolgozatokban megjelent adatokkal, értelmezésekkel kapcsolatban is -, továbbá kísérletet tesz a jelenségek értelmezésére, összefüggések keresésére. A kocsma gyakran épült egy telekre a mészárszékkel, pálinka főzővel, mivel a bérlőjük is ugyanaz volt - véli Bárth János, s ezt a gondolatot H. Csukás Györgyi is átveszi összefoglaló áttekintésében (H. CSUKÁS 1997. 244). Mi úgy véljük, hogy az egy telekre épülést jelentősebben befolyásolta az, hogy egy tulajdonosuk volt - a földesúr vagy a város, aki lehetőleg központi helyre és a saját - gyakran uradalmi - területére telepítette e szolgáltatásokat. A központibb fekvésű kocsmának mindig több bevétele volt. Ezt jól tükrözik majd például az alsóőri kocsmák árendálásának díjai. A KOCSMAFAJTÁK A kocsmajog és a kocsmafajták részletes áttekintésére nincsen szükség, hiszen az említett Bajzik dolgozat, továbbá más írások is többször számbavették. Alapvető összefoglalásként készült a 20. század elején Ballai Károly írása (BALLAI 1927.). A kocsma, fogadó és csárda, valamint a csapszék megkülönböztetése azonban a szakirodalomban nem egyértelmű. H. Csukás Györgyi szerint a csárdák külterületen állnak forgalmas utak mentén, egymástól 20-40 kilométernyire, ahogy azt a lábon hajtott állatok időnkénti pihentetése megkívánta. A fogadó pedig a forgalmas utak mentén tehát elsősorban lakott helyen - a vendégek elszállásolására, a lovak pihentetésére szolgált. A kocsmák pedig alapvetően a falvak és városok borkimérő helyei voltak. (H. CSUKÁS 1997. 241-246.) A 17. század végén, 18. század elején a kolomposi csárdát leginkább korcsmaháznak nevezik az egykori iratban, de az elhelyezkedéséről vázolt térképen a csárda kifejezés is szerepel. Győr megyében pedig gyakran a csap vagy csapszék kifejezéssel találkozunk a kocsmákkal kapcsolatban, és ez a kifejezés nem akkor jelenik meg, amikor fizetett alkalmazott méri a bort - ahogy azt Bajzik Zsolt véli (BAJZIK 2004. 92.). Úgy tűnik, hogy a mindennapi életben nem volt mindig következetes az egyes fogalmak használata, noha Gundelék is azt írják: „A népi szóhasználat korábban következetesen különbséget is tett valamilyen településen levő korcsma és a magányosan álló csárda között. A ritkán lakott vidékeken a csárdákat az egy nap alatt megtehető útszakaszoknak megfelelő távolságban építették" (GUNDEL-HARMATH 1979. 39-40.). Az egyértelmű, hogy a csárda a lakott településen kívülre épült és az állatok pihentetésére, a kocsik eresz alá helyezésére biztosított lehetőséget, a fogadó pedig akár a település határán kívül, akár azon belül állhatott, de a csárdánál egy komfort fokozattal nagyobb kínálata is volt: a vendégszoba. Ez néhol csupán egyetlen helyiséget jelentett, másutt többet. A kocsma funkció mellett a csárda és a fogadó nemcsak az állatok és az emberek pihenését szolgálta, hanem élelmet is kínált az utasok számára. A kántorkocsmák alapvetően bort mértek ki, az állandó kocsmákban viszont égetett alkoholt és - több helyen - sört is lehetett kapni a bor mellett, amint a csárdákban és a fogadókban is. De az alsóőri kocsmában az ital mellett pecsenyét is vásárolhattak az emberek. 183