Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

KÁROLYI Mária Ferde egyenes vonal, két oldalán tükörkép jelekkel (28. tábla) 2. Kőlámpás a felső paleolitikumból (fogóján vésésekkel) (Lascaux-Franciaország) (HUYS 1990. 116. kép) 6-7. Kerámiatöredékek a Vas megyei vonaldíszes kerámia anyagából (Kisunyom-Nádasi-tábla, település) 8-9. Festett peremtöredékek a Sé - malomi-dűlői lengyeli településről. Kör - ovális - koncentrikus körök (29. tábla) 1. Mamutagyaron vésett női ábrázolás a felső paleolitikumból (Predmost, Morvaország) (HUYS 1990. 58. kép) 2. Vésett csontcsüngő a franciaországi felső paleolitikumból (LEROI-GOURHAN 1985. 16/G) 3-4. Mélyített díszű kerámiatöredékek a Kisunyom-Nádasi-tábla DVK településről 5-7. Festett kerámiatöredékek a Sé - malomi-dűlői lengyeli településről. Egyeneshez hegyes szögben csatlakozó vonalak (29. tábla) 9. Kerámia karcolt jelzéssel a Sé - malomi-dűlői település elő-lengyeli anyagából 10-12. Festett kerámiatöredékek a Sé - malomi-dűlői lengyeli településről. Párhuzamosokon keresztben áthúzott egyenes (29. tábla) 8. Festett táltöredék belsején a motívum (Sé - Malomi dűlő, lengyeli település) 13. Agyag női idol, szoknyáján a vésett díszítéssel (Sé - Malomi dűlő). ívelten behúzott oldalú négyszög (30. tábla) 1. Festett díszű tál alján kívül bemélyítve a motívum a Danilo kultúra településéről (KOROSEC 1964. T.64/1) 2. Vésett futó spiráldíszű tál alján kívül bemélyítve a Sé malomi-dűlői lengyeli településről 3. Agyag idol töredéke karcolt dísszel a Friebritz-Süd (Ausztria) lengyeli település anyagából (LENNEIS-NEUGEBAUER-MARESCH-RUTTKAY 1995. Abb. 47/1) 4. Agyag idol töredéke karcolt dísszel Sé Malomi-dűlő lengyeli korú anyagából 8. Festett kerámiatöredék a Sé - malomi-dűlői településről. „Lapátos" (bizánci) kereszt motívum, mint szimbólum (30. tábla) 5. Festett kerámia alján a Falkenstein-Schanzboden (Ausztria) lengyeli település anyagából (LENNEIS - NEUGEBAUERMARESCH - RUTTKAY 1995. Abb. 28/9) 6. Festett tál külsején az aszódi lengyeli település anyagából (KALICZ 1985. 46. kép/8) 7. Festett tál külsején a Sé - malomi-dűlői lengyeli település anyagából (rekonstrukció). A kerámiaformák és a festett motívumok kapcsolatáról egy érdekes megfigyelést szeretnék ismertetni. Az úgynevezett „vállas" edények különleges szerepe a településünkön valószínűnek látszik, ugyanúgy, ahogy B. Novotny is feltételezte azt a Luzianky csoport életében, a leletanyaguk ismertetésekor. Szerinte minden ilyen edény gazdagon festett volt, ez is utalt a típus jelentőségére. Több nagyméretű példányt kiástunk Sében, és az erős kopás ellenére is úgy tűnik, festettek voltak eredetileg. Edényeink körvonalai olyan erősen emlékeztetnek a női mellekre, és egy példányuk festése még női öltözéket is imitál (33. tábla 1), hogy talán női jelképeknek kell tekintenünk ezeket a méretben és alakban is a többi kerámia közül kitűnő darabokat (33. tábla 1-4). Az edények festett díszítése a felső harmadra - a nyak és mellre koncentrál és fontos motívumokat (jelképeket, szimbólumokat) helyez el a fő díszítési sávban. Ilyenek a spirálkorong és korongsor, a kalászsoros dísz vagy az ember-, illetve állatábrázolásos organikus mintaszövet (33. tábla a-c). Az egyidejű vagy korban közel álló kerámiafestéseket megfigyelve úgy tűnik, hogy a közös motívumok megjelenése (például: spirál, futó korongok, meander, lepke minta, zeg-zug, háromszög és vonalas „eső" minta) ellenére az egyes lelőhelyek festési rendszerei helyi sajátosságokat mutatnak fel, nyilván a helyi mesterek alkotói egyéniségének különbségei miatt is. A séi festészet, amelyet konstruktivista festészetnek is nevezhetnénk a szerkezet erős, mondhatni architekturális-építészeti jellegű hangsúlyozása miatt, zömében négy fő függőleges tengelyre komponált, igen fegyelmezett, zárt díszítési rendszereket hozott létre (31. és 32. táblák). Minden őskori kerámiafestéssel foglakozó kutatóban felmerül a kérdés: miért festették az edényeket. Ma még kissé bizonytalanok vagyunk a válaszban. J. Korosec a Danilo kultúra festéséről azt írja, hogy nem praktikus - köznapi - célokat szolgált (KOROSEC 1964. 104). Harminc esztendővel később Kalicz Nándor is állást foglal amellett, hogy a festett kerámiák presztízs tárgyakként szerepelhettek a neolitikus települések életében (KALICZ 1998. 64-65). Az emberiség különböző eszmei rendszereiben az edény maga is jelképként, jelentéshordozóként jelenhet meg, erre lehet következtetni abból is, hogy korai előfordulásaiban már olyan formákkal látják el a készítők olykor (emberalak, állatalak, rátett domború és vésett 168