Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei
sava ßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 A Sé - malomi-dűlői neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei díszek stb.), amelyek szellemi tartalmakat takarnak (JANKOVICS in: HOPPÁL 1997. 55-56). Az edény önmagán túlmutató jelentőségére utalhat az a megfigyelésünk a kisunyomi vonaldíszes kerámiás településen, hogy ugyanannak az eltörött kerámiának darabjait a ház két oldalán húzódó hulladékgödrökben szinte egyenlően elosztva helyezték le, mintha a két fél edény „óvná" a közöttük fekvő házat. Ezt a szétosztást a ház körül több törött kerámia esetében is észleltük. Nem tudjuk, a festett kerámiák díszítették-e a lakóházak belsejét. Mint korábban említettük, az ásatásokon feltárt festett edények néha olyan erősen kopottak voltak, a festést halvány nyomokban lehetett csak megfigyelni rajtuk, hogy arra gondoltunk, esetleg földbe kerülése előtt néhány edény „szent sarokban", házi szentélyben teljesíthetett szolgálatot. A festett kerámiák és töredékek zöme kis átmérőjű, ovális vagy kerek, lapos aljú áldozati gödrökből került napvilágra, egyéb kultusztárgyakkal: töredékes agyag idolokkal, phallosz töredékekkel, állatalakos fedőtöredékekkel együtt. A legnagyobb méretű festett edényeink, a melleket, női alakot formázó különleges díszedények kivétel nélkül áldozati gödrök feltöltéséből kerültek elő. Ezeket a gödröket, amelyek elszórtan találhatók az árkokon belüli területen, illetve az árkokon is áthúzódnak, térképen jelöltük meg (KÁROLYI 2004. 61. ábra). Egyenletes szóródásuk a területen tudatos tevékenység eredménye lehet. A különlegesen díszített tárgyak használatáról eszünkbe jut a jelenkori népi életben gyakran gazdag jelképekkel hímzett ünnepi lepedővégek története, amelyeket az esküvői ágyban használtak, majd megőrizve a ládákban, újra halotti szemfedőként, ezekkel temetkeztek (Bátky feljegyzése 1906-ból, említi N. FÜLÖP 1992. 16). A neolitikus időszak, neolitikus kultúrák vallásos eszmerendszereinek kutatása még a kezdeteknél tart. Több kutató úgy vélekedik, hogy a neolitikus vallásosság több szereplője, kultusztárgyai, jelképei részint a felső paleolitikum világából nőttek ki, majd tovább gazdagodott az új korszak új eszméivel, isteneivel, vallási tárgyaival, jelképeivel (GIMBUTAS 1974. 237, PIGGOTT 1975. 162, ELIADE 1995. 23-25). A Sé - malomi-dűlői neolit település festett kerámiáinak zöme a helyi vallásosság jelenségeinek körében helyezhető el, ezt előkerülési (földbe kerülési) körülményeik bizonyítják. Díszítési-festési motívumaik egy része más kultusztárgyakon, például az idolokon is megfigyelhető. A díszítés mögöttes szellemi tartalmai olykor már sejthetőek, így például a négyes osztású kör (napkereszt) univerzumot értelmező kozmológiai jelentésével kitűnő tanulmány foglalkozott nemrégiben (PÁSZTOR 2009. 295-310). A lengyeli kultúra gazdag festési motívumkincsének közreadásával egyre bővül a kör, amelyből az ismert világmagyarázó jelképeken kívül újabbak is felismerhetők lesznek, és kutathatóvá válnak. ÖSSZEFOGLALÁS A Vas megyei Sé község Malomi-dűlőjében 1973 és 1996 között több esztendőben vezettem ásatást, időközben 1975-től 1980-ig Kalicz Nándor és az MTA Régészeti Intézet közreműködésével. Az ásatások leletanyagát 1982-2010 között a szombathelyi Savaria Múzeumban állandó kiállítás mutatta be „Tájak-korok-települések" címmel. Ez az ásatási folyamat hozott először felszínre a megyében festett neolit kerámiát és további eredményként számos - főként női idoltöredéket. A települési jelenségek között egy ívesen hajló (valószínűleg ovális) árokrendszer részleteit is megtaláltuk. Bár a leletanyag több időrendi periódust képvisel, a leggazdagabb a lengyeli kultúrához tartozó része, amely további kutatási lehetőségeket kínál. A leletek leltározása során valamennyi festett kerámia lelet megfordult a kezemben, és a mintázatok változatossága arra indított, hogy díszítési stílusokat, rendszereket próbáljak keresni közöttük az uralkodó motívumok alapján. E rendszerek: spirál-korongsoros, meander változatok, kalászsoros, vonalas variációk, ablakos, háromszög variációk, organikus jellegű és textillenyomatos stílusok. Egyes motívumok jelkép tartalma már többé-kevésbé ismert vagy kutatott (spirál, meander, napkereszt), de további jeleket is kerestünk arra támaszkodva, hogy a jelszerű motívumok feltűnnek nemcsak a festett vagy karcolt díszű kerámiákon, de az idolokon is. A festett edények zömmel finom kerámiák, de néhány esetben durva edényeket is csíkos vörös festéssel láttak el. A festés különleges, nem hétköznapi szerepére utal, hogy az edények nem látható részeit, például a fenekét kívül-belül vastagon vörösre festették, vagy jelekkel (rács, kereszt, rombusz) jelölték meg. Néhány töredéken észleltük, hogy a törött felületeket is vörösre vagy sárgára festették. Ezt a szokást a törött idolokon is tapasztaltuk, ami megerősíti a feltételezést, hogy mind az idolok, mind a festett kerámiák törött állapotban is szerephez jutottak a neolit közösség életében. A többszínű festéssel ellátott kerámiák helyben készültek, ezt igazolják a kiásott földfesték anyagok, 169
