Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 95-121 A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei 19. ábra. A Hosszú-víz patak váti szakaszának árvíz szimulációs háromdimenziós látványképe Fig. 19. 3D flood Simulation view of the Vöt section of the Hosszú-víz brook hasonlóan a mezőlaki szelvényhez (ILON-JUHÁSZ-SÜMEGI -JAKAB - SZEGVÁRI - SÜMEGINÉ TÖRŐCSIK 2006.). Ezzel a változással párhuzamosan a hidroszeriesz jellege is megváltozott, a nádas, gyékényes, sásos növényzet előretört, a nyír-fűz-éger-tölgy ligeterdők boríthatták az allúviumot, míg a domboldalakon tölgy-hárs-szil erdők alakulhattak ki. Ez a vegetációs állapot a későbbiekben annyiban változott, hogy igen jelentős erdőalkotó tényezővé vált a gyertyán (Carpinus) és bükk (Fogus) is, miközben a szil (Ulmus) egyedszáma erőteljesen és ugrásszerűen lecsökkent. Ezzel a pollen összetételbeli változással párhuzamosan az emberi hatások, gabonatermesztés, taposott nyomok megjelenése a megtelepedést, földművelést, állattenyésztést egyértelműen kirajzolják a pollenszelvényben (18. ábra). Ezen változások alapján folyamatos emberi hatás alakulhatott ki a vizsgált területen, amelyet jól tükröznek a gabonafélék (Cerealia), a taposást, rágást elviselő és a nyílt területet kedvelő gyomok terjedésében, a pollen összetétel egyedszámában történő növekedésében. A következő a szakaszban bükk-tölgy-éger-gyertyán ligeterdők domináltak az ártéren, de jelentős kiterjedésű területet borított gyékény-nád és sás növényzet is. A domboldalakon a pollen összetétel alapján jelentős irtványterületeket alakíthattak ki a bükkgyertyán és tölgyerdők visszaszorításával és ezeken az irtványokon legelő és szántóterületek jelentek meg. A pollen egyedszámának összetétele nyomán összehasonlítva a területen ma feltárt pollen összetétellel, a mai szántóföldek kiterjedésének töredéke lehetett csak a kora vaskorban, bronzkor második felében, viszont az erdők kiterjedése többszöröse lehetett, mint napjainkban és a mocsaras területek kiterjedése is háromszor nagyobb lehetett, mint amit ma megfigyelhetünk. A legfelső pollenanalitikai szempontból is értékelhető szelvényszakasz 25 cm-nél kezdődik és mintegy 60 cm-ig tart. A gabonapollenek jelentős aránya jellemzi ezt a szakaszt, a tölgyfa (Quercus), fűzfa (Salix), égerfa (Alnus), gyertyánfa (Carpinus), bükkfa (Fagus) aránya kiemelkedő aránya mellett, igen jelentős a fenyőfa, egészen pontosan az erdei fenyő (Pinus) pollen aránya. Az erdei fenyő pollenarányának növekedése és a lombosfa pollenek arányának csökkenése a császárkorra 101