Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei

SÜMEGI Pál - CSUTI Tamás - TAKÁCS Tibor - TÖRŐCSIK Tünde 6. ábra. Gyöngyös-patak kavicstakarójának szintvonalas térképe Fig. 6. Contour map of the gravel layer of the Gyöngyös brook látszólag egyhangúan lapos táj felszínét kavicstakaró, vályogos, löszös üledék borítja (5. ábra). A felszín vertikális tagoltsága viszonylag csekély, felszíni formákban aránylag szegény a táj, csak a patakok medrei teszik változatosabbá a vizsgált terület felszínét (6. ábra). A terület feldarabolódása és egyenlőtlen süllyedése a pliocén végén és az alsó-pleisztocén során indulhatott meg az eddigi geológiai adatok alapján. így nem csak térben, hanem időben is elhatárolódtak egymástól az Alpokból érkező folyók által kialakított kavicsos hordalékkúpok. A hegységi szakaszukból kilépő folyók, mint az Ős-Pinka, az Ős-Gyöngyös és az Ős-Répce délről észak felé a felsorolt sorrendben töltötték fel a saját, a harmadidőszak végén, a negyedidőszak kezdetén kialakult részmedencéiket. Ennek következményeképp ezek a hordalékkúpok jól elkülöníthetőek egymástól a kavicsanyaguk kőzet- és ásványösszetétele, valamint a hordalékkúp formai kifejlődése nyomán. A mai Répce, Rába és a Gyöngyös-patak által határolt köztes területen fejlődött ki az a neotektonikus részmedence, amelynek először a nyugati szárnya kezdett fluviális úton feltöltődni, majd ez a folyóvízi üledék akkumuláció fokozatosan kelet felé helyeződött át. így a nyugat-magyarországi kavicstakaró nyugati-keleti irányban egyre fiatalabb. A pleisztocén idősebb szakaszában felhalmozódott kavicsanyag változatos méretű, erősen cementált, vörösbarna színű kavicsszemcsékből áll. A jégkori Gyöngyös-patak még Sárvár városától északra érte el a Rába folyót, ellentétben a mai helyzettel. A ma ismert medrét a Gyöngyös-patak csak a felső-pleisztocén folyamán foglalta el, egy a Kőszeg-Szombathely vonalában aktivizálódó süllyedés nyomán. Ez a süllyedés nyugat felé kényszeríttette a Gyöngyös-patakot, amely a 7. ábra. Gyöngyös-patak kavicstakarójának digitális domborzati térképe Fig. 7. Digital relief map of the gravel layer of the Gyöngyös brook folyamatos mederáthelyeződés hatására vékony, átlagosan félméteres vastagságú kavicsréteget terített le az egész Gyöngyös-síkon (5. ábra). Ezt a felszínközeli kavicsanyagot sárgás és gyengén sárgásbarna szín és laza szerkezet jellemez. A felső-pleisztocén folyamán felhalmozódott kavicsos anyag a jégkor végi periglaciális környezetben, az Alpokalja területére jellemző folyamatos, de az időszakosan felolvadó permafroszt réteg hatására szoliflukciós mozgást végzett. így keveredett a területen felhalmozódó, vályogosodott eolikus poranyaggal is. A felső-pleisztocén kavicsanyag a jégkori örökfagy hatás nyomán krioturbációs formákkal jellemezhető. A felhalmozódási környezet nyomán ez a felső-pleisztocén kavicsanyag a színe, a megjelenési formája, a szemcseösszetétele, az üledékszerkezete révén jól elkülönül a korábban lerakott erősen cementált kavicsos rétegektől. Az egyenlőtlen kifejlődési, aszimmetrikus süllyedési ciklusok folytán a széles kavicsplatók között keskeny sávokban maradtak feltöltetlen, eróziós folyamatok dominanciájával jellemezhető térségek. Ezek a térségek a pleisztocén későbbi időszakában eolikus üledékkel töltődtek fel, majd ezek az eolikus képződmények a jégkorszak végén vályogosodtak. A nyugat-magyarországi kavicstakarók felszínén (6. ábra) a nyugat felé történő folyó és patak mederáthelyeződések, közte a Gyöngyös-patak medrének áthelyeződése a pleisztocén végére fejeződtek be, amikor is a patak elfoglalta a jelenlegi völgyét, azaz a mai Gyöngyös-Perint-Sorok főágat. Ezt a főágat a császárkorban a rómaiak kettéosztották Gencsapátinál és egy mesterséges kettéágazást (bifurkációt) alakítottak ki, mert Savaria colonia szennyvíz elvezetésének megoldása 102