Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 95-121 A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei érdekében létrehoztak egy másik párhuzamos medret, és ebbe vezették a folyó vízének egy részét. Az eredeti mederágat a rómaiak ivóvízellátásra, az új, mesterséges mederágat pedig a szennyvíz elvezetésére használták és a mesterséges mederágat Savaria alatt visszakötötték az eredeti mederbe. A földmunka megkönnyítése érdekében már elhagyott jégkori patakmeder részt is felhasználták az allúvium alsóbb szakaszán. Az eredeti meder, a természetföldrajzi szempontból főág Zsennye községnél, a mai nevezéktan szerinti Gyöngyös patak pedig Sárvár városánál ömlik a Rába folyóba. A fentebb bemutatott, a császárkortól kezdődően az emberi közösségek által is befolyásolt geológiai fejlődéstörténet során egy jellegzetes tengerszint feletti magasságot követő morfológiai sorozat alakult ki. Ennek a felszínfejlődésnek a következményeként a Gyöngyös-patak a mai völgyét, a Kőszegi-hegységet délkeletről övező periglaciális hegylábfelszín keleti peremén elhelyezkedő süllyedék tengelyben foglalta el. A Gyöngyös pataknak pleisztocén teraszszintje nincs, széles völgytalpát többnyire csak holocén folyamán kialakult magas- és alacsony ártér kíséri. A széles árterű Gyöngyös patakvölgytől keletre, északkeletre a Gyöngyös terjedelmes kavicstakarós síksága következik (5. ábra), amelyet északon a Répce-Gyöngyös vízválasztó hegylábfelszín, keleten pedig a Rába-balparti kavicstakaró határolja. A plató jellegű, kisebb patakok által párhuzamos sávokra (6. és 7. ábra) osztott 400 km 2 területű kistáj arculata viszonylag egyhangú, még mikroformákban is nagyon szegényes. A relatív relief km 2-enként még a 10 métert sem éri el (8,5 m/km 2). A délkelet felé enyhén lejtő felszínét (6. és 7. ábra) jégkorszaki vályog, agyagos, vályogos és löszös üledékek, helyenként típusos lösz borítja. A kavicstakaró és a föléje települt, számos helyen kaviccsal is kevert barna, sárgásbarna színű jégkorszaki vályog egyaránt regionális kiterjedésű szoliflukciós mozgásról tanúskodik. (MAROSI-SOMOGYI 1990.) Az idősebb kavicstakaró esetében pedig, annak belső krioturbációs formái (poligonok, fagyzsákok), valamint a fiatalabb kavicsszintek felszíni krioturbációs formáinak változatos típusai utalnak a jégkorszak periglaciális felszínalakításra. A síkság egyhangúságát a lefolyástalan vagy rossz lefolyású lapos mélyedések szövevényes rendszerei teszik némileg változatossá. Ezekben nagyrészt ma is rétegvízforrások által táplált vízfolyások fejlődtek ki Szeleste és Zanat községek között (például Borzó-patak, Kőris-patak, Surányi-patak) és levezetik a táj fölös vizét (8. ábra). Jelmagyarázat: • Települések ••• 86-os út 8. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a Gyöngyös-patak kavicstakarójának digitális domborzati térképén Fig. 8. Location of the areo under investigation on the digital relief map of the gravel layer of the Gyöngyös brook 101
