Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Szinetár Csaba - Keppel Csilla - Puskás Tamás - Kiss Gábor - Tóth Gábor: A Smidt Múzeum „teve múmiája"

SZINETÁR Csaba - KEPPEL Csilla - PUSKÁS Tamás - Kiss Gábor - TÓTH Gábor 3. ábra A múmia oldalnézeti képe (3D-s CT) Figure 3. Lateral view of the mummy (3D CT) A múmia külső makroszkópos vizsgálata alapján nem volt lehetőség az állatfaj determinálására. Méretei és habitusa alapján megállapítható volt, hogy egy közepes méretű emlősállatról van szó. A múmia alakját tekintve nagyon valószínűnek látszott, hogy valamilyen kistestű párosujjú patásról van szó, de a kis mérete alapján eleve kétségesnek ítéltük, hogy teve lenne a mumifikált állat, tekintettel arra, hogy az újszülött tevék mérete is meghaladja a vizsgált múmia méretét. A teljes állatot ábrázoló oldalnézeti CT felvételeken (3. ábra) egyértelműen jól felismerhető a jellegzetes testtartásban rögzített párosujjúpatás állat. A vizsgált múmia koponyájának homlokcsontján csontcsap, illetve tülök nem látható. A végtagok és a fej alapján nemcsak a rend, de a család is jól felismerhető. A koponya tipikusan a kérődzőkre jellemző habitust mutatja, fogazata is kiválóan megfigyelhető. Ezek alapján már teljességgel kizárható a tevefélék (Camelidae) lehetősége. A tevék fogképlete lényegesen eltér a tülkösszarvúakétól (Bovidae), amennyiben a tevéknél mind az alsó, mind a felső állkapocsban megfigyelhetőek a szemfogak, míg ezek teljes hiánya jellemzi a tülkösszarvúakat. A tevefélék állcsontján a fejlett szemfogak után egy erős felfelé hajló boltozat látható, továbbá az agykoponya legmagasabb pontja a szemgödrök mögött egészen hátul helyezkedik el (4. ábra). Tekintettel arra, hogy legnagyobb valószínűséggel a háziasított állatok között, kell keresnünk a mumifikált állatot, valószínűsítettük, hogy juh, vagy kecske lehet a vizsgált lelet. A tülkösszarvúak családjába tartozik a kecskeformák alcsaládja (Carpinae), ahová a két legkorábban háziasított patásállatunk a juh (Ovis ories Linné, 1758) és a kecske (Caprahircus Linné, 1758) is tartozik. A kecskék (Carpa) és juhok (Ovis) háziasítása során több szar2. ábra A CT-vizsgálat Figure 2. The CT research Összehasonlító csonttani anyag vizsgálata a Magyar Természettudományi Múzeum Emlőstárának gyűjteményében, az ELTE Biológiai Múzeumában, valamint NyME TTMK Biológia Intézetében történt. A determináláshoz STOHL (1981. 73-90) eredeti rajzait, továbbá leírását, valamint BARTOSIEVICZ (2006. 95-100) munkáját használtuk. A tényleges összehasonlító morfológiai vizsgálatokat a fent említett gyűjtemények koponyáiról készített digitális fényképek, valamint a CT felvételek összehasonlító értékelésével végeztük. EREDMÉNYEK A budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptológusa, dr. Bartos Zoltán szakvéleménye alapján időszámításunk előtti századokból származó eredeti példányról van szó. A mumifikáció anyagai és módszere is igazolják az eredetiséget. A túlvilágra mereven felfele tekintő fej és nyak állása, valamint a lábak a törzs alá zsugorított formába helyezése jellemző volt a kisállatok mumifikálására az egyiptomi újbirodalom korában. A múmiát tároló doboz megtisztításakor élénk színek és 20. századi hieroglifa imitációk kerültek elő, mely a múmia Európába kerülésének arab közvetítésére engednek következtetni. 52