Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Szinetár Csaba - Keppel Csilla - Puskás Tamás - Kiss Gábor - Tóth Gábor: A Smidt Múzeum „teve múmiája"

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 51-55 A Smidt Múzeum „teve múmiája" vatlan fajtát is kiszelektált az ember (PETZSCH 1973. 410, STOHL 1981. 73-90). Néhány csonttani sajátosságtól eltekintve a juh- és kecske vázrendszere egymáshoz rendkívül hasonló (BARTOSIEVICZ 2006. 95-100). Az egyik legbiztosabb ilyen megkülönböztető bélyeg a két állat szarvainak állása, a csontcsapok keresztmetszete. A juhok szarvállása erősen oldalirányú és metszete háromszög alakú, míg a kecskénél párhuzamos állásúak a csapok és keresztmetszetük mandula alakú. A szarvatlan koponyák esetében néhány varrat (korona és lambda), illetve kisebb csont (könnycsont) alakja, egyes koponyahabitus jellegek (a koponya profilvonala), továbbá az állkapocsszöglet alapján van lehetőség elkülönítésre. A juh koponyáján a koronavarrat rendszerint nem képez előre irányuló szöget, általában egyenes, míg a kecskénél jól felismerhetően előre irányul a varrat. A lambdavarrat a juhok esetében szintén csaknem egyenes, míg a kecskéknél egyértelműen előrehajló (5. ábra. A és B.). A juhnál a falcsontokon húzódó tarajok egymáshoz jól láthatóan közelednek és a közöttük lévő legkisebb távolság kisebb, mint a falcsontok hosszúsága a középvonal mentén. A kecskénél a falcsonti tarajok távol állnak egymástól és a legkisebb köztük lévő távolság egyértelműen nagyobb, mint a falcsontok hossza a középvonal mentén (STOHL 1981. 73-90). A juh könnycsontjának alsó felén egy jól látható bemélyedés látható, melyet egy hosszanti taraj is határol. Mindezt a kecske esetében nem figyelhetjük meg. A koponya profilvonalát megfigyelve a juh koponyája az orrcsontoknál általában kifejezetten domború, a homlok-fejtetői hajlat igen erős, a szarvak (illet4. ábra Tevekoponya oldalnézeti képe (TTM Állatár Emlős gyűjtemény, Fotó: Szinetár Csaba) Figure 4. Lateral view of the camel skull (Museum of Natural Science, Zoology section, Mammal collection, Photo: Csaba Szinetár) 5. ábra Agykoponya dorso-caudális nézete. A: házijuh; B: házikecske; C: múmia (A és B kép TTM Állatár Emlős gyűjtemény, Fotó: Szinetár Csaba; C: CT felvétel) Figure 5. dorso-caudal view of the skull. A: domestic sheep; B: domestic goat; C: mummy (pictures A and B Museum of Natural Science, Zoology section, Mammal collection, Photo: Csaba Szinetár; C: CT image) ve a csontcsapok helye mögött) aránylag rövid és meredeken áll. A kecske koponyájának profilvonala az orrcsontoknál és a fejtetőn kevéssé boltozatos a csontcsapok helye mögött boltozatos, domború (STOHL 1981. 73-90). Az állkapocs testének és függőleges ágának a szöglete a juhnál nem, a kecskénél viszont kidomborodik (STOHL 1981. 73-90). A múmiáról rendelkezésünkre álló CT felvételek a fenti elkülönítő bélyegek pontos azonosítását és vizsgálatát csak részben, illetve közvetve teszik lehetővé. Az említett varratok pontos alakja ugyan nem látható, de a falcsontok, illetve a nyakszirtcsont habitusa nagyon jól megfigyelhető (5. ábra. C.). A képen a múmiafej lágy részeinek felszínén jól felismerhető a falcsont és a nyakszirtcsont kecskére jellemző habitusa. A könnycsontok alakjában megmutatkozó különbségek felismerésére a CT felvételek alapján nem volt lehetőség. Ugyanakkor a koponya profilvonala szintén kiválóan megfigyelhető a képeken. Az orrcsonti rész, a fejtető, valamint a koponya hátulsó boltozata egyaránt jellegzetes és szintén a kecskére jellemző alakot mutatja (6. ábra. A, B, C.). Az állkapocs szöglete szintén jól láthatóan kidomborodó (6. ábra. C.). ERTEKELES, KÖVETKEZTETESEK Az összehasonlító csontanyag, a felhasznált irodalom és a megvizsgált CT felvételek alapján megállapíthatjuk, hogy a mumifikált állat legnagyobb valószínűséggel kecske. Ezt támasztják alá közvetett úton azok az irodalmi utalások, melyek szerint a kecskék szent állatok voltak az egyiptomiak kultuszában, bebalzsamozásukra is utalnak források. „Az ó-egyptomi emlékeken t. i. ott lát53