Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén

ILLÉS Péter 1. kép. Győrvár határában zárványszerűen az erdőbe ékelődő „Cseresnyés Völgy" és „Geiztenyés Maal" promontóriumok a XVIII. század végén, a Festetics család vasvári uradalmát ábrázoló térképén, részlet. Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest, Térképtár TK. 901. Figure 1. The promontor ies of the „Cseresnyés Völgy" (cherry volley) and the „Geiztenyés Maal" (chestnut grove) in the vicinity of Győr vár at the end of the 18

,

h Century on the map, showing the Vasvár estate of the Festetics farrily, detail, National Széchenyi Library, Budapest, Cartography

Archive TK. 901. PARASZTI SZŐLŐHEGYEK TÁJI ÉS ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÉNEK KÖZÉPKORI GYÖKEREI Ismereteink szerint, még Mohács (1526) előtt, a Középés Nyugat-Dunántúlon a nyugati átvétel hatása révén a korábbi víz közeli területeken megmaradt és ápolt, de gyenge minőségű ligetes, fára kúszó, lugasos szőlők háttérbe szorultak és helyettük a rendszeresebb termésű alacsony tőkeművelés terjedt el (CSOMA 1997. 148). A szőlő gondos védelmezésére törekvés jeleként azokon a helyeken, ahol a szőlők meghonosítása már nagyobb összefüggő foltokban megtörtént, a kerítettség nyomai is megjelentek még a XIV. században (BELÉNYESSY 1955. 11-25. 16). A történeti Vas vármegyében, akárcsak az egész Délnyugat-Dunántúlon, évszázadokig a szőlőhegy aljában meghagyott élősövénnyel (pl. szeder, tüskésgalagonyabokor), illetve venyigével és egyéb vágott ágakkal, tüskével megrakott árkokkal, vagyis gyepűvel keretezve építették a régi paraszti mintájú szőlőskerteket. Ez elsősorban a kártevő marháktól és egyéb állatoktól, illetve a nem kívánatos idegenektől védelmezte a szőlőt, egyben a tájban a más hasznos területektől összetéveszthetetlenül meg is különböztette, kijelölte a sajátos jogállású szőlőhegyeket (ÉGETŐ 2001. 539). A Délnyugat-Dunántúlon a falvak határában a dombvidéki erdős tájba mintegy zárványszerűen illeszkedtek az irtásterületekre épített jobbágy-paraszti szőlőhegyek (1. kép). A falvak határában megépített, gyepükkel ölelt kisparcellás művelésű szőlőhegyek egészen a XX. század első feléig karakteresen meghatározták a Rába vasi szakasza mentén, tőle délkeleti irányban meghúzódó dombságon elterülő Vasi-Hegyhát (ILLÉS 2005. 267-299, 2009a 139-158) tájszerkezetét is (2. kép). A szőlőhegyekre nagyságuktól függően egy, esetleg több hegykapun és egy rajta lévő kisebb ajtón keresztül lehetett csak szekéren vagy gyalogosan bejutni, ugyanitt távozni, melyeket 238