Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén
savaRia a Vas megyei Muzeumok Értesítője 33 (2010) 229-235 Szombathely, 2010 ILLÉS Péter PARASZTI SZŐLŐHEGYEK ELFELEDETT TÁJI, ÉPÍTETT ÉS TÁRGYI ÖRÖKSÉGE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN „aki tárol, felejt" Hans-Magnus Enzensberger BEVEZETÉS Az írás 1 elsősorban a múlt tudományos megértését szolgáló attitűdből született, mégis, azáltal, hogy alapvetően az előző generációktól átvett, fennmaradt kulturális javak feldolgozására törekszik, óhatatlanul az örökség konstrukció problematikájába ütközik. A dolgozat ugyanis a már elveszett múltra vonatkozó emlékezetmédiumokat használ fel és értelmez, aminek eredményeként az együttes olvasat lehetősége a jelenben mintegy szimbolikus tartalmakkal gazdagítja a bevont forrásokat. A fennmaradt emlékek, akárhogy is, korszimbólumokká válnak, melyeket összefűzik a táj, az épületek és tárgyak egykor eredeti használatára vonatkozó asszociációk, pontosabban azok mozgósításának lehetősége. Miként a tárgyakhoz fűződő jelenkori értékrendszerekről Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor megfogalmazta: „a régi tárgyak iránt nemcsak azért nagy a kereslet, mert a korral általában ritkaságértékük is növekszik, hanem amiatt a respektus miatt is, amivel az emberiség saját történelmét illetve őseit övezi, s a tárgyak - mint fentebb szó esett erről - korábbi korszakok szimbólumaivá is válhatnak." (KAPITÁNY-KAPITÁNY 2005. 22). Hiszen a tudományos aktualizálás gesztusa maga is a múlt különféle rétegeiből származó tárgyak, képek és (le)írások kulturális emlékezetbe való átmenekítését, a bennük rejlő és éppen ezért általuk megjeleníthető kulturális értelem tovább hagyományozását szolgálja: „A rítusok a kulturális értelem hagyományozási és megjelenítési formáiként a kulturális emlékezet szférájába tartoznak. Ugyanez elmondható a tárgyakról is, ha nem csupán célra, hanem valamilyen értelemre is utalnak: a szimbólumok, az ikonok, a megjelenítést szolgáló emlékművek, síremlékek, templomok, idolok stb. túllépik a tárgyi emlékezet horizontját, mivel az implicit idő- és identitási kitevőt explicitté teszik." - fogalmaz Jan Assmann ( ASSMANN 1992. 20). Lényegében nehezen hozzáférhető, jórészt tulajdonképpen elfeledett múzeumi tárgyakban, térképekben, archív fotókban és levéltári dokumentumokban, illetve néprajzi gyűjtések kéziratos és publikált szövegeiben rejlő információkon alapul a valamikori Vas megyei Hegyhát és Farkas-erdő vidékén volt paraszti szőlőhegyek néprajzi örökségének alábbi (re)konstrukciója. Napjaink meghatározó elképzelései szerint az örökség azonban nem csupán arra szolgál, hogy feltérképezze a javakat, hanem egyben az örökhagyó/örökös önazonosságának meghatározására, hovatovább az emlékezet és a hagyomány pótlására is képes (ERDŐSI-SONKOLY 2004. 12). A fellelt forrásokból itt összeálló narratíva a hiteles örökség potenciál feltáráshoz kínál adalékokat, és nyílván annak reményében teszi ezt, hogy majdan fontos jelentéssel bíró emlékekké alakulnak az alább bemutatottak. A paraszti szőlőhegyek gazdag társadalmi-kulturális értékeinek általános felértékelődéséhez, a helyi és regionális identitásban betöltött szerepüknek megerősödéséhez viszont igen gyökeres szemléletváltásra lenne szükség. Persze elsősorban a kortárs vidéki érdekelt (tulajdonos, használó) közösségek részéről. Lehetséges ismereteink minden töredezettsége ellenére a kistáj szőlőhegyeinek, hagyományos kultúrájának, tájhasználatának megismerése, tudatosulása a műveltség elemek önértékén túlmutatva, igazán a ma (is) hátrányos helyzetű vidék fenntartható fejlődésében játszhat jelentős szerepet. Másként fogalmazva, a térség paraszti szőlőhegyeinek örökségének tisztázása azért is lehet fontos, hogy a még felfedezhető hagyományos vidéki környezet és természeti erőforrások kölcsönös hasznosítása, azok életminőség javító hatásai ne csak valamiféle távoli idilli múlt emlékfoszlányai maradjanak, hanem a jövő generációi számára is megélhető valósággá váljanak. 1 A dolgozat egyes részleteit más összefüggésekben már korábban közöltem, lásd. ILLÉS 2007. 14-38. 21-26. 237
