Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - M. Kozár Mária: Lülik István néprajzi adatai a XIX. század elejéről

M. KOZÁR Mária 60nal

8 sokszorozom, és a kijött summát [ 180] 6tal felosztom [30], t

ehát kitetszik: hogy a 6 testvér kiki különösen az atyja után kész pénzből osztói képpen nyert 347 forintokat és 30 krajcárt." (LÜLIK 1833. 242). A nemek közötti munkamegosztás szerint a lányok feladata volt a tollfosztás, a fonás és a házimunka, amit az iskolába járás miatt estére halasztottak: „F. Lehet; hogy te ezt azért gondolod: hogy ez által elmulasztjuk az otthoni tolfosztást - fonyást - és más házbéli leánymunkánkat? B. Hiszen ezt az estvéli órákban otthon mindennap, az oskolába való járás mellett is könnyen végbevihetjük." (LÜUK 1833. 100). A lányoknak nem kell három-négy évig nagy nehézségek árán mesterséget tanulniuk, mint a legényeknek: „H.... nékünk leányoknak nem szükséges mesterségünket három vagy négy esztendőkig olly nehezen tanulnunk, mint a legényeknek az övéjeket." (LÜUK 1833. 98.). Nevelés Ahogyan apám élt, úgy élek én, úgy éljen az én fiam is. Engem sem iskoláztatott az apám, miért iskoláztassam én a fiam? - vallották a XIX. század elején a szlovén férfiak: „X. ... amint az atyám élt, ugy élek én is, és ugy éljen a fiam is. Engem az atyám nem oskoláztatott, miért hagynám tehát én a fiamat oskoláztatni?" (LÜUK 1833. 202). Ha a kislányok felnőttek, férjhez adták őket, idővel háziasszonyok lettek, s tőlük függött az egész ház tisztasága. Ha a gyermek az anyjától semmi jót nem lát, akkor semmi jót meg nem tanulhat tőle. „C.... hogyha a leánykák felnőnek, és férjhez adottnak, ők is gazda asszonyokká lesznek, kiknek igazgatásoktól függ azután az egész ház tisztasága... F.... mert ha a gyermek az anyjától valami jót nem lát; tehát az valami jót tőle nem is tanulhat." ( LÜUK 1833. 86, 87). Nem mindig viselkedtek a lányok illendően. A tankönyvbeli párbeszében megszólják az egyiket. Ha anyja fehér inget adna rá, az orrát törölné bele. Az orr törlést kézzel végezte, s majdnem eltalálta osztálytársát: „G. De mit használna, ha az anyja bár akár mely fejér inget adna rája, valljon nem vettétek e észre, hogy az orrát abba törülte? H. Én is megláttam csúnya szokását, de az nékem még rútabbnak tetszett, hogy orrának csúnyaságát kezével majd csak nem reám csapta!" (LÜUK 1833. 86, 87). 8 1 konvenciós forint = 60 krajcár A csecsemők táplálásáról is találunk adatot a kéziratos tankönyvben. A csecsemő kezeit a bölcsőben az anyja lekötözte, amikor etette. Kását vagy pépet tömött belé addig, amig vissza nem böfögte, de azt is újra belé tömte, hogy jól lakjon a csecsemő. „C.... valahányszor anyja eteti, mindenkor le szokta kezeit a bölcsőben kötni, valami kását vagy pépet addig beléje tömni, miglen nékie a betömött étel a gyomrából vissza ki nem csuklik, és amit aztán az anyja el nem mulaszt ismét beléje vissza tömni: mert ő úgy hiszi, hogy csak a harmadszor vissza tömött péppel lakhatik jól a gyermek." (LÜUK 1833. 92). Lülik István kéziratos - szlovén és magyar nyelven írt - tankönyvéből a néprajzkutatás témái szerint csoportosítottuk az adatokat. Ezek a történeti Vas megye területén a XIX. század elején élt szlovének életmódjáról tanúskodnak. Külön tanulmány tárgya lehetne a kézirat nyelvezete, a szlovén és a magyar szöveg összehasonlítása. A Rába és a Mura között élő szlovének irodalmára - a sajátos helyi irodalmi nyelven kívül - az jellemző, hogy vallási és oktatási célból keletkezett (NOVAK 1976. 27). Lülik kézirata az utóbbihoz sorolható. Tankönyvében a felvilágosodás eszméjének szellemében írta le népének életmódját abban a korban, amelyben maga is élt. írása kritikus, néhol próbálja a kialakult helyzet okait is megállapítani. Lülik Istvánnál a felvilágosodás korának néprajzi írásaira jellemző alábbi jellegzetességeket figyelhetjük meg (KKEMENSEK 1979.): 1. Bemutatja a lakosság jellemét, lakásviszonyait, öltözetét, táplálkozását, viselkedését, mindennapi életét és gondolkodásmódját: „E.... abban az időben, mikor a Vandalusok (a szlovén szövegben: Szlovenye) Magyar Országba jöttek, a Magyaroknak épített házok még nem volt, hanem sátorok alatt laktak: és ezért ők is, gondolom, inkább ezekkel az egy ügy ü ebb (értsd: egyszerűbb) Magyarokkal barátkoztak öszve, mint a bugyogós Németekkel; mert a példabeszédben is hallják mondani: hogy a hasonló a hasonlóval szeret társalkodni." ( LÜUK 1833.186.). 2. Saját korának életmódját vázolja: „D. ... embereinknek az a szokások is vagyon: hogy fáklyákkal világosítanak, fűtenek és főznek is szobáikban, ami magától mind bizonyos ártalmas gőzt ereszt, és amely gőzök, ha szorgos és tisztaságot szerető gazdaasszony vagy okos gazda által bizonyos időben ki nem szellőztettnek; azután azok a levegőt a szobában anyira elrontják és bü234