Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
A korszak legújabb emlékeinek részleges összefoglalását a szerző írta meg Szombathely őskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor előtt is volt élet (ILON 2004.) címmel. Ásatásainkon rendszeresen segédkeztek és szereztek ásatási tapasztalatokat és új ismereteket a BD(T)F (napjainkban Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) Történelem Tanszéke régésztechnikusképzésének diákjai (34.5. ábra), kisebb számban egyetemi (Budapest, Szeged) régészhallgatók. A rendszerváltást követő években a külföldi egyetemek (pl. Bochum, Berlin, Köln) tanulmányi kiránduló archaeológus hallgatói rendszeres látogatóink voltak. A RÓMAI KORI KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS EREDMÉNYEI Tudománytörténeti jelentőségű és osztályunk tevékenysége szempontjából kötelező érvényű, hogy Szombathelyen nyílt meg az ország első, nyilvános múzeumi kiállítóhelye a Sala Terrena SZILY János egyházmegyét alapító püspök jóvoltából, amely római kori emlékeket mutatott be, és hogy Magyarország első régészeti szakkönyve, egyúttal várostörténete SCHOENWISNER István tollából éppen Savariaról jelent meg 1791-ben. A 19. századi kutatás folytatását FETTICH Nándor, JÁRDÁNYI-PAULOVICS István és TÜRR Ervin neve fémjelzik. Utóbbi terepbejárásokat is kezdett Savaria territóriumán, többek között a várost vízzel ellátó vezetéket kereste. PAULOVICS megtervezte és megépíttette (1939) a múzeum - legfőképpen római kori anyagot bemutató, lényegében ma is álló - kőtárát (Lapidarium). Ugyanő volt a Romkert nagymozaikját védő, ma is álló (!), néhány éve felújított épület létrehozásának (1953) „motorja". FETTICH a Perinttől nyugatra helyezte a császárkultusz központját, s ugyanő írt modern összefoglalást a római város történetéről. Munkáik jó előzményül szolgáltak Buocz Terézia, SZENTLÉLEKY Tihamér, MEDGYES Magdolna, CSERMÉNYI Vajk és TÓTH Endre, továbbá napjaink kutatói számára. Nem mellékes körülmény, hogy a korszak nemzetközi hírű kutatói (ALFÖLDY András, BORHY László, 117 OROSZLÁN Zoltán, TÓTH Endre, TÓTH István) folyamatosan együttműködtek a megye római koros régészeivel. Távlatokban nézve is a legjelentősebb eredményeket tudhatják magukénak a korszak kutatói, igaz, csak Savaria-Szombathely vonatkozásában. (Sajnos a territórium elérésére és vizsgálatára sem az objektív, sem a szubjektív feltételek lényegében szinte az utóbbi másfél évtizedig nem voltak adottak.) Ennek magyarázata, hogy 1953 óta mindig, sőt 1963 óta folyamatosan két helyi kutató foglalkozik a korral. A város megyeközponti szerepe, az ehhez kapcsolódó építkezések folyamatosan kínálták a kutatás lehetőségét, igaz nem egy esetben komoly információkat pusztítottak el (pl. Piac-csarnok és környéke, Kiskar u. keleti oldala, Sylvester János Nyomda és az Ady téri buszpályaudvar kialakítása). A második világháborút követően az Iseum és környékének feltárásával indult újra (1955 őszétől) a város régészeti kutatása. Sajnos az 1955 őszétől 1961-ig folyt nagyszabású feltárásról (21. ábra) - a legutóbbi évekig - csupán néhány kisebb részlettanulmány és az Iseum műemlékvédelmi jellegű közlése állt az érdeklődők rendelkezésére. A szentély-rekonstrukció (tervezte: HAJNÓCZY Gyula) ünnepélyes átadására 1963. szeptember 8-án került sor (SZENTLÉLEKY 1964: 364). Az Iseumkörzet további vizsgálata csak az 1970-es évek legvégén folytatódott a 2003-ban elhunyt CSERMÉNYI Vajk vezetésével. Ezt a kutatási folyamatot az 1985-ben az Iseumban elkészülő római kori út rekonstrukciója zárta. Ugyanebben az évben készült el - és a rendszerváltást követően szinte azonnal került az utcai barbarizmus következtében lebontásra - a mai Szent Márton úti (akkor Tolbuchin u.) aluljáróban egy római kori épület látványos belső rekonstrukciója a zsennyei mozaik és egyéb kiegészítők beépítésével. 1960-ban újraindult a Püspökkert, a ma JárdányiPaulovics Romkertnek nevezett terület feltárása és állagmegóvó konzerválása, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1980-as évek végéig tartott (33.3. ábra). A legutolsó kutatási évre 2002-ben, a székesegyházról az oktagonba folyó esővízelvezető rendszer kiépítését megelőzően került sor. A munkálatok során, melyek minden esetben SZENTLÉLEKY Tihamér megyei múzeumigazgató és Buocz Terézia irányítottak, a római kori város nyugati részének értékes szelete látott napvilágot. Sikerült meghatározni a nyugati városfal vonalát, a falon kívül elhelyezkedő monumentális útkereszteződés mentén vámállomás, az úttól északnyugatra pedig Savaria fazekasnegyede került feltárásra. 117 Szombathelyen született, jelenleg az ELTE Régészettudományi Intézetében oktató egyetemi tanára.
