Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

A városfal belső oldalán végzett kutatásuk eredményei alapján, a korábban PAULOVICS által Quirinus Basilika-nak vélt, mozaikos épületet - a védőépület katrasztrofális statikai állapota miatt 1987-ben be kellett zárni - TÓTH Endre késő római császári palota fogadótermeként határozta meg. Véleményét az ásató SZENTLÉLEKY Tihamér elfogadta. A város szerkezetének megértéséhez nagyban hozzájárultak az itt feltárt utcaszakaszok, melyek alapján TÓTH Endre 1971-ben közzé tette Savaria utcarendszerének rekonstrukcióját. Sajnálatos azonban, hogy a romkerti feltárások teljes publikálása (Buocz & GÁBLER 2002) a mai napig nem történt meg. A Romkertben folyó nagyarányú feltárási kampánnyal párhuzamosan végezte MEDGYES Magdolna a római kori város megismerése szempontjából rendkívül fontos leletmentéseit és topográfiai szondázásait, amelyek elsősorban a városfalra és az azon kívüli területekre irányultak. 1973-1974-ben, az új városháza (33.4. ábra) építése során hatalmas, oszlopos csarnoképületet tárt fel. A kőépület alatt, azzal teljesen azonos tájolásban faszerkezetes épület - ilyet ekkor figyeltek meg először Savariaban - maradványai bontakoztak ki, amelynek legkorábbi periódusát az ásató a FLAVius-korra keltezte. E korai datálás ellentmondani látszott a város két periódusú beépítése korábbi elméletének, de összehasonlító anyag hiányában akkor a jelenséget értelmezni nem lehetett. Az 1970-es évek végén és a 80-as évek első felében, több évadon keresztül a városfalak és a nyugai városfalon kívüli külváros műhelynegyedét kutatta. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű volt egy római kőhíd hídfőjének (QUIRINUS püspök mártírhalálának helye - közelében ma emléktábla található), illetve innen a városfal irányába futó utcaszakasznak a feltárása, amely lehetővé tették a város nyugati városkapujának lokalizálását, majd pedig 1983-1984 során annak hitelesítő ásatását. 1996-ban a belvárosi Totál (ma: Shell)-benzinkút építése előtt sikerült a Fő tér irányából érkező, és ott már megfigyelt utat hitelesítenie, amely az előbb említett hídfőre vezetett. 1992 tavaszán, Kiss Gábor és SOSZTARITS Ottó végzett leletementést a város északi részén, amelynek során lelet nélküli, talán késő római csontvázas sír feltárását végezték el. Nem a sír, hanem annak lelőkörülménye jelentette a legnagyobb meglepetést; a sírgödröt ugyanis egy boltozott római szennyvízcsatornába (33.1. ábra) vágták bele. A csatorna iránya pontosan a városon belül megállapított utcarendszerbe illett bele. A szerencsés lelet jelezte, hogy Savaria északi, közművekkel is ellátott külvárosa a falakon túl legalább 150-200 méterre terjedt ki, illetve hogy a késő római korban talán már akadozott a csatornarendszer működtetése. MEDGYES Magdolna és SOSZTARITS Ottó 1991-1992-ben a Fő téren tárták fel a Savaria-kutatás történetében máig a legnagyobb egybefüggő felületet, 4600 m

2-t. Egy igen jó állapotban fennmaradt T alakú útkereszteződést, amelynek egyik ágát a várost észak-déli irányban átszelő Borostyánkő út, a másikat pedig egy ehhez nyugat felől csatlakozó utca alkotta. A kialakuló új kronológiát az Éva-malomnál végzett SoszTARiTS-féle leletmentés (1996) - jelentős falfestmény (BALOGH et al. 2002) maradványokkal erősítette meg. A T alakú kereszteződést és környezetét, ahol fantasztikus és birodalom szerte unikális tárgyak, pl. a „JuppiTER-kő", ezideig ismeretlen isteneket megnevező oltárok (BORHY & SOSZTARITS 1998), VÉNUsz-szobor (BORHY 2002) és mérföldkő (Kiss & SOSZTARITS 1998) kerültek elő hogy csak a legjelentősebb leleteket említsem - a foghíj alapozási munkálatai során semmisítették meg barbár módon a mélygarázs építésekor, ill. kerültek beépítésre. Csupán a kereszteződés megőrzésére és bemutatására (terv: MEZŐS Tamás) került sor a mai OTP alatt. A Fő tér kutatása tulajdonképpen 2006-ig (pl. Szentháromság-szobor és szökőkút helye megásása, a közművek és a tér rekonstrukciója) folyamatosnak tekinthető. Ennek ellenére az is megtörtént, hogy a Fő tér 14. előtti mozaikokat (22. ábra) a rendszerváltozást követően infrastrukturális beruházásokkal egy tucatszor rongálták meg. 1995 nyarán SOSZTARITS Ottónak sikerült tisztáznia, hogy a városfal külső oldalán, a fal és a városárok között „szervíz-út" húzódott. Ugyanő topográfiai szempontból több fontos leletmentést vezetett a Kőszegi utcájában és az utcára nyíló több telken (1996: Nyugdíjbiztosító székháza, 2006: parkolóház). Az utóbbi helyen és a Kőszegi u. 27-31. számú telken ókeresztény tárgyak (bronz tű és bronz lámpafüggesztő) kerültek elő az Ö és a Kiss Péter által vezetett ásatásokon. A Fő téri munkálatok során (1997) - először a megye római korának kutatásában - mintavételezés történt archaeomágneses kormeghatározás céljára, amelyet MÁRTON Péter (ELTE) végzett el. Ugyanekkor nagymennyiségű falfestmény került kiemelésre. 1997-ben és 2001-ben Savaria keleti temetőjében (Szent Márton utca) több alkalommal (FARKAS Csilla, ILON Gábor) folyt leletmentő ásatás. Ennek során többszáz új temetkezéssel és két újabb ókeresztény sírkőtöredékkel