Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
szervezett. Az előadások anyaga a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője Pars Archaeologica 22/3 köteteként 1996-ban jelent meg. 2002-ben Bozsokon volt a magyarországi Őskor Kutatóinak III. konferenciája, amelyet ILON Gábor szervezett. Az elhangzott előadásokat a Halottkultusz és temetkezés című kötetben 2004-ben adtuk ki. 2007-ben a Magyarországi Várkutatók Egyesülete XIII. vándorgyűlését és konferenciáját rendeztük meg közel 130 fővel Kőszegen. Témája a Korai várépítészet a Nyugat-Dunántúlon. A helyi szervező ILON Gábor volt. Az előadások anyagát a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 31. kötetében adtuk közre Minden fent említett problémakörben történő pozitív változás feltétele a megkövetelt és elvárt szakmai színvonal megvalósításához szükséges anyagi-tárgyi eszközök biztosítása a tulajdonosfenntartó által. Ez sajnos a kezdetektől nem állítható múzeumunkról, így annak régészeti tevékenységéről sem. Esetünkben ez az állami bevételeket újraelosztó mindenkori parlament és kormányzat felelőssége, ami 1963-ig központi, majd a Megyei Tanács, napjainkban pedig az önkormányzatiság szűrőjén keresztül érkezik hozzánk. A szakember lelkesedése, őrültsége, megszállottsága, csak egy-két évtizedig képezheti az esetleges és látszólagos, de nagyon törékeny szintentartás alapját. Elődeink példáját, akik sok esetben saját vagyonukból működtették a tárat - talán mégsem kellene követnünk!? Különösen olyan körülmények között nem, amikor egy kezdő régész fizetése még mindig kevesebb, mint egy busz- vagy mozdonyvezetőé. Az intézményhálózat költségvetési keretének aránytalan felépítése és elégtelensége (évtizedeken át leletmentésre elkülönített keret sem volt!) miatt nincs ma lehetőség sem a tervszerű kutatásra, sem a műtárgyak megóvására és megőrzésére a jövő nemzedékek számára, a fejlesztés kifejezést pedig ... el kellene felejtenünk!? A jáki apátsági program kivételes példa, hiszen azt több mint egy évszázada mindig központi költségvetésből finanszírozták, legutóbb ugyan múzeumunkon illetve a helyi egyházon keresztül és a mi szakmai segítségünkkel. A másik tervásatásnak nevezhető munka is igazából annak az eredménye, amikor egy városvezetés felismeri a múltjában rejtőzködő értéket, ami turisztikailag 100 hasznosítható. Az Iseum négy éven át folytatott (lásd később) kutatásának városi finanszírozására gondolok. Milyen messze van még az az idő megyénkben, amikor azért kutathat a helyi szakember, mert mondjuk máig kérdéses, hogy milyen volt a világhírű velemi Szent Videt ellátó korabeli vidék településhálózata egy-egy korban? (Egy itt található településen sem folyt ez ideig tervezett kutatás.) Vagy Savaria territóriumának római kori villái hová és miért települtek, s egyáltalán mikor? (Három ilyen helyet - Mesteri-lntaháza, Zanat, Zsennye áshattunk meg eddig). Milyenek és mikoriak itt az avar kori települések? (A megyéből csupán Sárvár határában került feltárásra avar kori ház.) Ebben a megyében a középkori tégla- és kőtemplomok előtt nem voltak egyházi épületek? Netán fából? (Egy ilyet sem publikáltunk.) A megye Árpád-kori falvairól mit tudunk? (Egyetlen teljesen feltárt falut sem ismerünk.) Szombathelynek csak római kora volt és a középkora is csak írásos forrásokkal fogható meg? (Még jó, hogy van három egymásra rétegződött késő középkori házunk a hajdani Fő téri foghíj ásatásából! - HAJMÁSI 1995.) A provokatív kérdések sorát lezárva jelzem, hogy a kérdések utáni zárójeles megjegyzéseket 135 év régészeti kutatásának távlatában írtam le. Elkeserítő ez? Úgy vélem: igen, nagyon. Ezt követően a régészeti tevékenység általános tendenciáit az alábbiakban írhatjuk le: A RÉGÉSZETI KUTATÁS KORSZAKAI AZ ELMÚLT SZÁZ ÉVBEN 1 908 ÉS 1 943 KÖZÖTTI IDŐSZAK (MISKE KÁLMÁN HALÁLÁIG) Ez a meglehetősen egyenetlen színvonalú amatőrség időszaka, amelynek végén megjelenik a szakmai profizmus. Az időszak meghatározó, kiemelt és nemzetközi hírnévre szert tevő kutatási területe a bronz- és vaskori velemi Szent Vid 1896-1930 között szinte minden évben folytatott ásatása 101 volt MISKE Kálmán vezetésével. A finanszírozást MISKE meglehetős vehemenciával oldotta meg, s a mecénások köre - önmagát is beleértve - rendkívül változatos volt. Az őskorinak 100 Az 1930-as évek központi és helyi múzeumi gondolkodáséban természetesen a turizmus jelentőségének felismerése megtörtént. Csak mindig „közbe jött valami"... pl. háború, vasfüggöny. 101 1930-ban TOMPA Ferenc a MNM ásatását vezette (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 59/1930-31.).
